Nem, ez a zenekar nem a jégkorszakban alakult, hanem egy kicsivel később, 1985-ben. Göteborgban kezdték pályafutásukat, még Rock Solid néven, a bandát pedig kizárólag hölgyek, egészen pontosan Sabrina Kihlstrand énekes/gitáros, a nővére, Helena Kihlstrand basszusgitáros, Tina Strömberg dobos és Pia Nyström gitáros alkották. Ekkoriban már nem volt meglepő, hogy nők bukkannak fel metal zenekarok élén (lásd: Warlock, Zed Yago, Holy Moses, Detente, Sentinel Beast, Znöwhite stb.), és talán az sem volt furcsa, hogy a thrash metal mellett törtek lándzsát, az azonban már érdekesebb volt, hogy mindannyian a gyengébbik nemet képviselték. Előttük szinte csak a Girlschool volt, velük egy időben (vagy utánuk) pedig a Vixen, és a Phantom Blue jelent meg a színtéren.
1986-ban változtatták a nevüket Ice Age-re, még ugyanebben az esztendőben jelentették meg első demójukat (Rock Solid), viszont a második demón (General Alert – 1987) már Victoria Larsson kezelte a basszusgitárt. Ez a tagság aztán együtt is maradt 1989/1990-ig, további két anyagot is rögzítettek (Demo – 1988, Instant Justice demó – 1989), valamint eseménydús éveket tudhattak maguk mögött. A második demó környékén kerültek a Dave Miles és Sean Wright vezette Nemesis International szárnyai alá (kvázi utóbbi menedzselte a zenekart), felléptek Lamone-ban (Svájc) az Open Air ’88 fesztiválon, valamint klipet forgattak az Instant Justice dalra, amelyet mind az MTV, mind a Super Channel sugárzott.
1989 tavaszán menedzselési problémák miatt Sabrina elhagyta társait, a helyére júniusban az ex-Sentinel Beast frontember Debbie Gunn, illetve az olasz származású, ex-Warhammer gitáros Isabella Fronzoni kerültek. Elméletileg az Instant Justice demóból két verzió létezik: az egyiken Sabrina, a másikon Debbie hangja hallható, a zenei alapok azonban valószínűleg mindkét változaton megegyeznek. A gitárokat Sabrina és Pia rögzítették, nem pedig Isabella, annak ellenére, hogy a videóban ő szerepel. Sőt, az a furcsa helyzet állt elő, hogy a brit Original Sin-ből (szintén női banda volt) Johanna Holmstedt is csatlakozott hozzájuk (eredetileg a gitárosi posztra pályázott), aki Victoria Larssonnal együtt a basszusgitáros szerepét töltötte be.
Az Ice Age a rossz menedzselés következtében egy idő után feloszlott. Egyes források azt állítják, hogy az FM Revolver kiadóval egy hamis szerződés köttetett, míg más pletykák arról számolnak be, hogy a csapat az AVM-hez írt alá, és készen állt felvenni első lemezét. Mindezeken túlmenően belső feszültségek is jelentkeztek, a tagok viszonya nem volt éppen felhőtlen egymással, így a lányok két táborra szakadtak. Végül Larsson, Holmstedt és Fronzoni 1989 októberében, a dán turné alatt kiszállt a zenekarból, röviddel azelőtt, hogy állítólag játszottak volna a Marquee-ban, Londonban. (1990-ben Fronzoni, valamint Holmstedt Londonba költöztek, és beléptek az Original Sin-be.)
Miután a többiek visszatértek Svédországba, a problémák csak fokozódtak. Strömberg, Nyström, illetve Gunn egy utolsó próbálkozást tettek az Ice Age egyben tartására, és így két New Jersey-i illetőségű zenészt, Tammi Chavarini basszusgitárost és Lisa Decovolo gitárost állítottak csatasorba, azonban az amerikai frakció New York-ba akart menni, míg Nyström és Strömberg úgy döntöttek, hogy hazájukban maradnak, ezzel 1990 közepére az Ice Age-nek befellegzett. (A tengerentúli hölgyek ezek után a Stranded in Sweden-t hívták életre, egy buli erejéig Pia Nyström is csatlakozott hozzájuk a L’Amours-ban, a skandináv amazonok, azaz Sabrina Kihlstrand, Victoria Larsson és Pia Nyström pedig az Idiots Rule-ban egyesítették újra erőiket.
2014-es újjáalakulásukat az indokolta, hogy a rajongók lelkesedése, érdeklődése megmaradt a csapat iránt, valamint a svéd televízió által közvetített, a göteborgi Ullevi stadionban lebonyolított The Big 4 of Thrash bulit nekik ajánlották. Három évvel ezelőtt az eredeti tagságból Sabrina Kihlstrand és Vicky Larsson élesztette fel az Ice Age-et, a japán nemzetiségű Mio Jäger gitárossal (Frantic Amber), illetve André Holmquist dobossal (Manimal), viszont tavaly Mio a Tyranex-ből is ismert Linnea Landstedt-nek adta át a stafétát.
Némi malíciával feltehetjük a kérdést, hogy volt-e értelme az összeborulásnak. Biztos, hogy betöltetlen űrt hagyott maga mögött a banda? Valóban olyan sokat ismerték őket, rajongtak értük? Elképzelhető, hogy odahaza jól futott a szekerük, de ha a ’80-as évek svéd thrash metalja kerül szóba, akkor első sorban az Agony, a Merciless és a Mezzrow neve ugrik be (esetleg a Fallen Angelé), és nem az Ice Age-é. Ettől persze még nem hurrogom le őket, kitartásukért, elkötelezettségükért, a zenébe vetett hitükért mindenképpen jár nekik a tisztelet, az elismerés, de akkor is ott motoszkál a fejemben a kérdés, hogy miért? (Nem Ábel és Fluimucil). Mert ha annak idején nem vertek fel túl nagy port nemzetközileg, akkor ma sem fognak.
Papíron tíz nótáról beszélünk, de ezek felét régi, demós szerzemények újra felvett változatai (Fleet Street, General Alert, Instant Justice, Mental Disorder, A Case of Cerebral Death) képezik, míg a többi tétel vadonatújnak számít, köztük a megklipesített, szintén szigorúbb, tempósabb címadó darab. Középtempós, Bay Area szellemében fogant számok sorjáznak a lemezen, helyenként némi In Search of Sanity-korabeli Onslaught, illetve a gyors, tempós Instant Justice-ban Overkill felhangokkal. Törekednek a fogós dallamok használatára is, de összességében nem vágódtam hanyatt a végeredménytől, nem mondanám, hogy a változatosság az anyag kulcsa. Valahol azt olvastam, hogy ők a női Megadeth, és hogy Sabrina olyan, mintha a női Dave Mustaine lenne, engem viszont érdes, ráspolyos hangja az ex-Zed Yago énekesnő, Jutta Weinhold orgánumára emlékeztet.
Miután tapasztalt, „veterán” alakulatról van szó, értelemszerűen nem egy hányaveti, összetákolt produkcióval állunk szemben, ugyanakkor semmi extrát, újdonságot nem hoz. Szerintem nem dőlt volna össze a világ, ha nem jelenik meg ez az anyag. Ettől függetlenül biztos lesznek majd rajongók, akik örömmel fogadják a korongot.
Leave a Reply