Hajas – 2. rész

Rattle Inc.: A heavymetal.hu oldal főnöke voltál; azt megelőzően publikáltál-e valamilyen portálra, újságba, vagy fanzine-be?

Hajas: Előtte nem, illetve talán egy vagy két lemezkritikám jelent meg máshol. Ebben is hűséges típus vagyok.

Rattle Inc.: Kérlek, foglald össze nekünk az oldal történetét! Webzine-ként működött a felület?

Hajas: Jobb szeretném hinni, hogy rendes magazin voltunk, tehát sok olvasónk volt, gyakran frissültünk. A kompromisszummentességem (például népszerű, de számomra undorító zenekarokkal nem akartam interjúzni) miatt viszont idővel elpártoltak tőlünk az olvasók. Totál őszintén mondom: nem bántam meg. Nagyon jól tudom, mennyire arrogánsan hangzik, de piszkosul ellenzem, ha egy újságot érdeklik az olvasói. Akkor tudsz fejlődni, és lehetsz egyre jobb, ha a saját lelkiismeretedre hallgatsz, nem pedig mások elvárásai szerint ugrálsz. Fontosabb a hitelesség, mint a siker – más kérdés, hogy ezzel a véleményemmel is egyedül vagyok. „Utálom ezt a zenekart, de van rá igény, és megdobná a népszerűségünket, úgyhogy interjúzzunk velük!” – undorító az efféle hozzáállás.

Rattle Inc.: Konkurenciái voltatok az olyan oldalaknak, mint a Lángoló Gitárok, a Rock Station, esetleg a Shock magazin?

Hajas: Egyikükkel sem szemétkedtem, ha erre célzol. Amúgy is teljesen más volt a profilunk, meg úgy egyáltalán a metal újságíráshoz való hozzáállásunk, szóval szerintem nem nagyon rivalizáltunk.

Rattle Inc.: Pár évvel ezelőtt a No Obligation fanzine élén tértél vissza, ami egy nagyon igényes, profi lap. Milyen indíttatásból jött létre az újság? Hogyan gyűjtötted össze hozzá a stábot?

Hajas: Nem álszerénykedés, de én tényleg nem tartom kiemelkedőnek, amit csinálunk. Sőt, állandóan idegbeteg vagyok, amikor előveszem egy-egy régi számunkat, és kiszúrok, mondjuk, egy helyesírási hibát vagy egy szóismétlést. Nyilván felmerül a kérdés, hogy ha szerintem is bénák vagyunk, akkor minek erőlködöm. Nos, egyszerűen szeretem csinálni, aztán kalap-kabát. A stábbal kapcsolatban amúgy mindig gondjaim vannak, mert egy idő után mindig mindenki elmegy, új arcok pedig nem nagyon szoktak jönni a helyükre. Ha valaki esetleg szeretne belépni hozzánk, írjon nekem, az inti végén megadom az e-mailem, ha nem felejtem el. 🙂

Rattle Inc.: Kik a szerkesztőtársaid? Régóta ismered őket? Kérlek, mutasd be őket nekünk!

Hajas: A négyes számunkban rajtam kívül három sráctól lehet majd cikkeket olvasni. Ex-heavymetal.hu-s társam Futaki, aki leginkább modern metal-, és egy kicsit thrash/death/HC-rajongó. Maniac black/death metalos, és Krisztián ajánlotta be nálam, tudod, az Age Of Agony bőgőse; amúgy ő egy nagyon jó gyerek, lásd ezt a segítségét. Sir Lancelot pedig magától jelentkezett, és leginkább thrash-, heavy-, goth-, punk-, HC-, meg még ki tudja, milyen rajongó. Sajnos változás lesz a stábban, de attól még igaz, hogy rajtam kívül ők hárman írtak a soron következő négyes számunkba, ami jövő év elejére várható.

Rattle Inc.: Mire utal a kiadvány neve?

Hajas: Egyrészt jól cseng, másrészt arra, hogy a heavymetal.hu-hoz képest itt nincsenek kötelezettségek. Tudod, egy netes újságot minden nap kötelező jelleggel kell frissíteni. A tartalmat is szeretném kötetlenebbre venni, szóval ez is e mellett a név mellett szólt, nem beszélve arról, hogy a jövőben teljesen kiszámíthatatlan időközönként fogunk megjelenni.

Rattle Inc.: Az volt a célotok, hogy egy underground lapot hozzatok létre?

Hajas: Nem feltétlenül. Ha egy zenekar jó, és el is tudjuk intézni, akkor interjúzunk velük. Szerintem hülyeség csak amiatt kihagyni valakit, mert túlzottan ismert vagy ismeretlen.

Rattle Inc.: Akik eddig esetleg még egyik számotokat sem olvasták volna, azoknak mesélj el, kérlek, mindent, amit a No Obligation-ről tudni kell!

Hajas: Alapvetően a súlyosabb, keményebb, komorabb muzsikákat preferáljuk. Az interjúk, lemezkritikák és a régi alapművek bemutatása mellett vannak más cikkek is, illetve a négyesben egy új rovat is lesz.

Rattle Inc.: Terveitek szerint milyen gyakorisággal jelentkeztek egy-egy új számmal? Meddig tervezed a No Obligation működtetését?

Hajas: Sajnos sok pénzembe kerül, hogy kizárólag amiatt utazzak Magyarországra, hogy kihozzam az aktuális Obit. Enélkül viszont nyilván nem megy: találkozni a nyomdásszal, elpostázni a cuccot a megrendelőknek, bevinni CD Pincébe, satöbbi. Eddig a feleségem és a srácok Magyarországon éltek, szóval időnként odarepültem hozzájuk, és ha már ott voltam, kifingottunk egy-egy számot félévente (persze maguk a cikkek folyamatosan gyűlnek). Most viszont szerencsére már utánam tudtak költözni, így anyagi megfontolásból nem biztos, hogy tartani tudom a féléves periódust. Az viszont biztos, hogy egyetlen esztendő sem fog eltelni Obi nélkül – már ameddig működünk. Nem vennék rá mérget, hogy ugyanúgy tizenöt év van bennünk, mint a heavymetal.hu-ban volt, de egy ideig még szeretnék itt elbohóckodni.

Rattle Inc.: Az előállítási költségeket ki fedezi? Ki lehet hozni nullszaldósra egy-egy számot, esetleg egy kevés hasznot is sikerül termelni?

Hajas: Elmegy annyi példány, hogy meglegyen a nyomdaköltség. Mint említettem, inkább az vele a gond anyagilag, hogy kizárólag emiatt kell Magyarországra repülnöm.

Rattle Inc.: Mindegyik számmal egyformán elégedett vagy? Milyen visszajelzéseket kaptál az aktuális lapokról?

Hajas: Mindenki meg van őrülve, hogy milyen fantasztikusak vagyunk, én meg csak lesek, hogy ennyire nem tudják az emberek, milyen egy VALÓBAN ütős metal újság? Nyilván szívesen okozok örömet másoknak, de én tényleg látom a hibáinkat. Ami a másik kérdést illeti: szerintem egyformán gyenge mindhárom szám. 🙂

Rattle Inc.: Sikerült esetleg egyfajta törzsközönséget, bázist kiépítened?

Hajas: Kezd kialakulni egy No Obligation-olvasótábor. Egy részük itt kapcsolódott be a történésekbe, mások viszont már a heavymetal.hu óta mellettem állnak. Talán nem szerencsés ilyet mondani, de utóbbiaknak különösen hálás vagyok, de persze mindenkinek, aki odáig süllyed, hogy pénzt ad egy ILYENÉRT. 🙂

Rattle Inc.: Ha nem is sok, de manapság is léteznek itthon nyomtatott underground fanzine-ek (pl. Metal Catacombs, Tales Of The Morbid Butcher, Blast, Old Skull, Burning Sun, illetve egy új lap megjelenése, a Dögvészé is itt van a kanyarban); ezeket ismered? Ha igen, milyennek találod ezeket a kiadványokat?

Hajas: Amikor levittem az előző Obit a CD Pincébe, akartam venni egy Old Skullt, de éppen elfogyott. Ez talán március körül lehetett, és azóta nem jártam Magyarországon. A Tales-nek hatalmas üdv, a főszerkesztőjük, Dudás Attila sokat segít nekem: mindig vesz tőlem pár Obit, aztán elpasszolja a cimbijeinek. A többi lap műfaját tekintve nem az én világom, amivel persze nem azt mondom, hogy rosszak.

Rattle Inc.: Van esetleg hobbid? A szabadidődben mivel foglalkozol a legszívesebben?

Hajas: Sokat lógok a családdal, tehát a nejemmel és a gyerekeinkkel. Ha a zenét félretesszük, akkor szeretek könyvet olvasni, sorozatokat nézni, de a főzés és a sportolás is frankó.

Rattle Inc.: Kérlek, sorold fel számodra minden idők 10 legjobb, legklasszikusabb lemezét és borítóját, és indokold is meg, hogy miért ezeket választottad!

Hajas: Jaj, ne! Évtizedek óta gondolkodom ilyesmiken, de nem jutottam közelebb a megoldáshoz. Maradjunk annyiban, hogy kiválasztok tíz bandát, amit imádok, és indoklás nélkül mindegyiktől megnevezek egy-egy olyan albumot, amelyik zene és borító szempontjából is ász.

Candlemass: Nightfall
Grip Inc.: Nemesis
Iron Maiden: Somewhere in Time
King Diamond: Them
Memory Garden: Mirage
Necropsia: A magány rítusai
Royal Thunder: Wick
Sear Bliss: The Arcane Odyssey
Suicidal Tendencies: Still Cyco After All These Years
Trouble: Plastic Green Head

Rattle Inc.: Melyek voltak életed legjobb, legmeghatározóbb koncertjei?

Hajas: Az első bulim ’93-ban volt: a Faith No More a Pecsában, az Angel Dust turnén. Pusztított. Korábban is mentem volna, hiszen, mint említettem, nyolcéves korom óta hallgatok metalt, de még kicsi voltam, és nem engedtek. Szintén gyilkos volt a Neurosis ’99-ben az Almássy téren, a Dillinger Bécsben, a Miss Machine turnén, talán 2004 őszén, ja és az Overkill/Nevermoe duó ’98-ban az E-klubban.

Az újabb bulik közül a Suicidal Tendencies volt nálam a befutó, két éve a Budapest Parkban. Amúgy nekem a koncerteknél is nagyobb élmény, amikor pár órával előtte le tudok ülni velük interjúzni. Amikor valakinek imádod a zenéjét, és emberileg is jó fej, vagy emlékszik rád a pár évvel korábbi interjúról, és már régi haverként örül neked, az iszonyú jó érzés. Aki rajongó, érti, hogy miről beszélek. A Neurosis gitáros/énekes Scott Kelly például piszok jó arc volt, amikor interjúztunk; úgy tudom, épp’ az ott készült fotót fogjátok berakni ide.

Rattle Inc.: Hajas, köszönöm szépen a válaszaidat, minden jót kívánok!

Hajas: Várj, nem úgy megy az! Köszönöm az összes olvasónknak, hogy mellettünk állnak, illetve azoknak a médiumoknak, akik hírt adtak rólunk, vagyis segítettek abban, hogy terjedjen a No Obligation híre. Konkrétabban: Impact és Headcrusher TV-k, valamint az alábbi újságok: femvar.hu, hardrock.hu, zenevilag.net, Hammerworld, kronosmortus.hu, és persze a Rattle Inc.

Aki szeretne rendelni a második és harmadik számunkból, az a neverhearddistro@gmail.com címen tud (az első elfogyott, a negyedik jövő év elején jön ki). Aki szeretne csatlakozni hozzánk, és cikkeket írogatni nekünk, annak itt a címem: noobligationfanzine@gmail.com. Köszönöm az interjúfelkérést, és azoknak is köszönet, akik végigolvasták. Tudom, a stílusom helyenként nyersnek tűnhet benne, de aki elolvas egy velem készült interjút, azt megtisztelem azzal, hogy őszinte vagyok, és hiszem, hogy a sok beszólás mögött értékekre is sikerül rávilágítanom. További sok sikert a Rattle-nek!