2017. november 9-én elhunyt Chuck Mosley, a Faith No More egykori énekese. Kis híján 58 éves volt.
Jól tudjuk, semmi értelme a „Mi lett volna, ha…?” kezdetű kérdéseknek. Mi lett volna a Faith No More-ból, ha harmadik, negyedik, ötödik nagylemezén is Chuck Mosley énekel? Vagy ha a kezdetektől Mike Patton áll a mikrofon mögött? Soha nem fogjuk megtudni. Amit tudunk, hogy a stílus korlátaira fittyet hányó San Francisco-i kvintett oda jutott (szupersztár státuszba), ahová, és ebben az első két korongot (az 1985-ös We Care a Lot-ot és a két évvel későbbi Introduce Yourself-et) feléneklő figurának is meghatározó szerep jutott. Még akkor is, ha pont azelőtt szállt le a hullámvasútról, mielőtt az meredeken elindult volna a siker csúcsai felé.
Mosley – kinézetével, rap-be hajló énekstílusával – nem volt egy tipikus rockénekes, sokan mégis máig őt tartják a FNM „igazi” frontemberének. Remek vokális adottságokkal, afro-amerikai orgánummal bírt, valami miatt azonban mégsem futotta be azt a karriert, ami akár meg is adathatott volna neki: négy évig, 1984-tól (más források szerint 1985-től) 1988-ig volt a Faith No More tagja, 1990-92 között körülbelül két évet és mintegy 60 koncertet nyomott le a legendás hardcore punk formáció, a Bad Brains frontembereként (stúdiólemezt nem adtak ki vele), és nagyjából ennyi.
Ugyan említhetném még a Haircuts That Kill, a Cement, a The Animated, a VUA és a Primitive Race nevét, de ismeri ezeket a bandákat valaki? Azt gondolom, Chuck elkallódott, elfecsérelte a tehetségét (nézőpont kérdése). Ez év november 9-én bekövetkezett halála kapcsán a családja közleményben tudatta a nyilvánossággal, hogy az énekessel szenvedélybetegsége végzett. Mosley-nak korábban súlyos alkoholproblémái voltak, és egy hosszabb józan időszak után, úgy tűnik, „a régi barátok” újra egymásra találtak. „Azért hozzuk nyilvánosságra eltávozásának okát, hogy figyelmeztetésül szolgáljon mindenki másnak, aki harcol saját józanságáért” – írták hozzátartozói.
Hogy Chuck pályafutása sikertelensége miatt nyúlt az italhoz, vagy éppen fordítva, függősége miatt nem tudott tartósan helyt állni éles helyzetekben, talán már nem is olyan fontos.
Az énekes, eredeti nevén Charles Henry Mosley III 1959. december 26-án született Hollywood-ban. Szülei egészen fiatal korában fogadták örökbe. Ereiben jól láthatóan afro-amerikai vér is csörgedezett. A Faith No More előtt a bőgős Billy Gould korábbi bandájában, a The Animated-ben játszott billentyűs hangszereken, majd 1984-ben csatlakozott a poszt-punk Haircuts That Kill-hez. (Azt tudtátok, hogy a FNM-nak ez idő tájt, egy rövid ideig Courtney Love volt az énekesnője?)
Chuck-ot a Faith No More 1988-as Európa-turnéját követően rúgták ki társai, miután viselkedése kezdett egyre zavarosabbá válni, az egyik koncert közben például behúzott egyet Gould-nak (miközben az énekes road-jai a gitáros Jim Martin-nal verekedtek össze). A frontember ezt követően hosszadalmas jogi csatározásokba kezdett volt társaival, mindenekelőtt az első album jogdjai kapcsán.
Távozása után Mosley előbb a Bad Brains-ben húzott le két évet, majd megalakította Cement nevű funk metal csapatát, amellyel két albumot adott ki (Cement – 1993, Man with the Action Hair – 1994). Ez a történet is csúnya véget ért: utolsó turnéjukon a csapat sofőrje elaludt a volán mellett, az autó összetört, a zenekar tagjai közül pedig többen is súlyos állapotba kerültek. Az énekesnek például egy évébe telt, mire felgyógyult gerincsérüléséből.
Mosley a nyugati partról 1996-ban költözött át az Ohio állambeli Cleveland-be, és miközben dalokat írt, aktívan részt vett két lánya nevelésében, valamint szakácsként dolgozott különböző éttermekben (legidősebb gyermekének a FNM-billentyűs Roddy Bottum lett a keresztapja).
Több mint egy évtizeddel később tért vissza a reflektorfénybe, amikor 2009-ben V.U.A. (Vanduls Ugainst Alliteracy) név alatt megjelentette első és egyben utolsó szólóalbumát, a rap-et a rock-kal elegyítő Will Rap Over Hard Rock For Food-ot, amelyen olyan muzsikusok vendégszerepeltek, mint Jonathan Davis (Korn), John 5 (Marilyn Manson, Rob Zombie), Michael Cartellone (Lynyrd Skynyrd) vagy Roddy Bottum (Faith No More, Imperial Teen).
Nagyjából ekkorra volt zenésztársaival is kibékült, amelynek ékes bizonyítékaként 2010 áprilisában ő is színpadra lépett a Faith No More-ral San Francisco-ban, ahol 5 dalt is előadott Bordin-ékkal. Ez az együtt-muzsikálások később, 2015-ben és 2016-ban is megismétlődtek. Mindeközben Mosley és családja olyan rossz anyagi körülmények közé került, hogy 2014 végén konkrétan a kilakoltatás réme fenyegette őket.
2016-ban az énekes Egyesült Államokban nyomott le egy egyszemélyes unplugged turnét. Ugyanabban az évben a Cleveland-i Indoria lemezén vendégszerepelt, idén pedig a Primitive Race nevű csapathoz csatlakozott, hangját a Soul Pretender című lemez őrzi.
Halálát követően a Faith No More a következőképpen emlékezett rá: „Nehéz szívvel vesszük tudomásul barátunk és zenésztársunk, Chuck Mosley távozását. (…) Ő segített nekünk rátalálni az egyediséghez és eredetiséghez vezető ösvényre, amit, lehet, hogy nem fedeztünk volna fel, ha ő nem tart velünk ezen az úton. (…) Lelkesedése, humorérzéke, egyéni stílusa és látszólagos harciassága sokaknak hiányozni fog. Egy furcsa és nem mindig jól működő család voltunk, de örökre hálásak leszünk azért az időszakért, amit Chuck-kal tölthettünk.”
Az énekest élettársa, Pip Logan, két lánya, Erica és Sophie, valamint unokája, Wolfgang Logan Mosley gyászolja. Mi emlékezzünk rá a legjobb általa énekelt Faith No More-dalokkal: a Faster Disco-val, a Blood-dal, a Spirit-tel, az Introduce Yourself-fel és természetesen a We Care a Lot-tal. Legyen könnyű neki a föld!
