„Hát, ez nem akármilyen időutazás lesz!” – gondoltam, ahogy kezdett összeállni a kép, a dramaturgiai ív. Egy nem akármilyen zenekar két, idén kerek évfordulót ünneplő albuma volt az alap; már ezeket is soknak tartottam volna (DUPLA) JUBILEUM-ként prezentálni. Aztán még két másik lemez kívánkozott egy lapon említeni az előzőekkel, így rajzolódott ki a tabló, amelynek egyik főszereplője egy azóta már a Mennyország és a Pokol lankáit járó olasz származású amerikai énekes, Ronald James Padavona, akit Ronnie James Dio néven ismert és szeretett a rockvilág.
Kronológiai sorrendben fogok haladni, így elsőként két koncertlemez kerül sorra: gondolom, nem nehéz kitalálni, hogy a Rainbow 1977-es On Stage-éről és a Black Sabbath 1982-es Live Evil-jéről lesz szó. Utóbbi egyben az énekes búcsúja is Tony Iommi-éktól, majd egy évtizeddel később jött a nagy összeborulás, amelynek eredménye az 1992-es Dehumanizer album lett. A kettő között félúton pedig egy olyan korong, az 1987-es Dream Evil található, amely Dio szólókarrierjének a zenitjét jelzi. Az elkövetkező napokban, hetekben ezekről a lemezekről (is) ejtek majd néhány szót.
