Véleményem szerint a 80-as években felbukkant brit thrash bandák egyfajta elnyomás alatt álltak német kollégáik által, holott Angliában is tűntek fel tehetséges formációk a stílusban. Példának okáért ott volt a Virus, a Deathwish, a Xentrix, a D.A.M. és az Onslaught is.
Ez utóbbi, 1982-ben, Bristolban létrejött zenekar a korai, meghatározó, úttörőnek számító brit hc/punk vonalról indult el. Demóik még ebben a műfajban fogantak, azonban a ’85-ös Power From Hell már a thrash-sel kollaborált. A szakemberek klasszikusnak tartják az albumot, én a magam részéről annyira nem vagyok tőle elcsattanva, ellenben az egy évvel később érkező The Force mindenképpen a műfaj legnagyobb ágyúi közé sorolandó.
Annyiból mindenképpen érdekes az Onslaught pályafutása, hogy a 80-as években három lemezt adtak ki, amelyeket három különböző orgánumú és fazonú énekes dalolt fel, és amelyek egy az egyben eltértek egymástól zeneileg. A Hell in Copenhagen (1987. március 28.) anyag a The Force albumot volt hivatott reklámozni, egyben a zenekar kevés külföldi, azaz Nagy-Britannián kívüli fellépésének egyikét örökítette meg. (1986. szeptember 7-én, az első alkalommal megrendezésre került Dynamo fesztiválon is játszottak.)
Ekkor már Sy Keeler állt a mikrofon mögött, aki képzettebb, erőteljesebb torokkal, hanggal rendelkezett, mint az addigra már basszusgitárra váltó, és az első korongot feléneklő Paul „Mo” Mahoney. Azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az együttes mennyit fejlődött a bemutatkozáshoz képest: a The Force-on egyértelműen tetten érhetők a Bay Area-i bandák hatásai, dallamosabbak, komplexebbek lettek a dalok. Nem mellesleg a Metal Forces című számuk a hasonló címet viselő szaklap (Bernard Doe rules!) előtti tisztelgés, amely annak idején teljes mellszélességgel támogatta a bandát.
Egy kifejezetten jó minőségű, jó hangulatú koncertet tár elénk ez a felvétel; a brigád nagyon jól tolja a bulit, egyszerűen képtelenség a programba belekötni. Miután Paul Mahoney nem sokkal a The Force megjelenése után kiszállt, a helyét James Hinder vette át, Steve Grice dobolt, a gitárokat pedig Nige Rockett és Jase Stallard kezelték. A hatszámos, bő 45 perces műsort értelemszerűen a The Force-ra építették (Demoniac, Flame of the Antichrist, Metal Forces, Fight with the Beast), illetve terítékre került két, akkoriban vadonatúj nóta, a Lightning War, illetve a Blood Upon the Ice, ami azért nem számított meglepetésnek, ugyanis az In Search of Sanity demóit (e két tétel ugye ezen a korongon kapott helyet) még Sy Keeler-rel vették fel, azonban kiadói nyomásra a zenekarnak meg kellett tőle válni, és így került hozzájuk Steve Grimmett. A többit pedig tudjuk.
Aki az Onslaught Keeler-korszakának/korszakainak a feltétlen híve, próbálja meg begyűjteni ezt a kalózfelvételt, mert a bandát ereje teljében, lehengerlő formában mutatja
Leave a Reply