Már a Possessed-ről írt cikkemnél kifejtettem, hogy a death metalt, mint kifejezést, ők dobták be a köztudatba, ami által egy szélsőséges, agresszív, brutális zenei irányzat bontakozott ki. Noha a csapat székhelye San Francisco volt, a műfaj tengerentúli melegágya – hogy stílszerű legyek – végül Florida lett. Hogy miért éppen ott szökkent szárba ez a mozgalom, nem tudom; ráadásul nem sok minden utalt arra, hogy a déli állam lesz a death metal bázisa, ugyanis a floridai metal színtér kialakulása olyan csapatokhoz köthető, mint az Avatar (később Savatage-ként ismertük meg őket), a Nasty Savage, a Crimson Glory, a Purgatory (Iced Earth-re változtatták nevüket) vagy a Powersurge.
Előzmények: A Tampa-i illetőségű Morbid Angelt 1983-ban alapította a Bellingham-ből (Washington) Floridába költözött George Michel Emmanuel III, alias Trey Azagthoth gitáros, Mike Browning dobos, illetve Dallas Ward basszusgitáros/énekes. Kezdetben az Ice, majd a Heretic nevet viselték (ekkoriban Terri Samuels révén egy nő is volt a zenekarban), végül a Beteg Angyaloknál állapodtak meg.
Rengeteg víz folyt le a Dunán, mire az Altars of Madness a boltok polcaira került, nem volt egy sétagalopp a zenekar korai időszaka. 1985-ben csatlakozott az együtteshez Richard Brunelle másodgitáros és Kenny Bamber énekes, majd nem sokkal később Ward helyére John Ortega került, ő azonban nem maradt sokáig, így 1986-ban már Sterling Von Scarborough (R.I.P.) játszott helyette. Még ugyanebben az esztendőben Azagthoth Browning-ot és Scarborough-t is távozásra szólította fel, mivel egyiküket sem találta megfelelően képzettnek (illetve olyanról is szól a fáma, hogy Browning kikezdett Trey barátnőjével), akik kilépésüket követően létrehozták a Nocturnust, ezt megelőzően pedig az Incubusban (nem összekeverendő a louisianai Metairie-ből származó alakulattal) is játszottak.
A Morbid Angel ekkoriban a kezdeti heavy metalos, thrash metal-os irányvonalat egyre gyorsabb, agresszívabb megoldásokkal váltotta fel, többek között olyan ős-death metal csapatok nyomán, mint a Possessed vagy a Death elődjének tekinthető Mantas. 1986-ban Wayne Hartsell személyében meglett az új dobosuk, míg a basszusgitárosi posztra David Vincent (a Goreque Records tulajdonosa) került. Az énekesi teendőket Michael Manson vállalta el, de olyan sokáig ő sem markolta a mikrofont, mivel a távozás mellett döntött. Ezt követően határozott úgy az együttes, hogy nem keres új énekest, mert Vincent ezt a feladatot is elvállalta.
Ebben az időszakban (évben, hiszen még mindig 1986-ot írunk) három demót rögzítettek (Scream Forth Blasphemies, Bleed for the Devil, Total Hideous Death, a próbatermi felvételekről már nem is beszélve), majd az esztendő második felében, Vincent produceri felügyelete mellett nekiálltak a bemutatkozó lemezüknek szánt Abominations of Desolation felvételeinek. (Csak, hogy tisztában legyünk a tényekkel: noha a történet kesze-kuszának tűnik, és óriási volt a jövés-menés a zenekaron belül, mindegyik demót, valamint az Abominations…-t is a Browning dob/ének, Ortega, Azagthoth, Brunelle kvartett játszotta fel.)
Miután a banda egyáltalán nem volt elégedett a végeredménnyel, a lemezt nem adták ki, és jött a nagytakarítás: Browning, valamint Ortega lapátra kerültek, Vincent, illetve Hartsell beszálltak, utóbbi viszont csak két évig melegítette a dobszéket (a ’87-es Thy Kingdom Come demó/7” EP vele készült), mert 1988-ban, a Los Angeles-i Terrorizer-ből lenyúlt Pete „Commando” Sandoval érkezett a csapatba. Egyrészt megszilárdult a tagság, másrészt kialakult a klasszikus Morbid Angel felállás.
Felvételek: 1988-ban vonultak be a Morrisound stúdióba, hogy rögzítsék első nagylemezüket. Az Altars of Madness címmel, 1989. május 12-én megjelent és Dan Seagrave borítójába csomagolt album az Earache, illetve a Combat égisze alatt látott napvilágot, a produceri teendőket pedig Digby Pearson (az Earache főnöke), valamint maga a zenekar látta el.
Dalok, végeredmény: A korongon hallható dalok egy részét –némileg eltérő változatban – már az 1980-as évek közepén is játszotta az együttes a koncertjein. Az albumra kivétel nélkül gyors dalok kerültek fel, amelyek között eredetileg akadtak lassabb tempóban fogant szerzemények is, de Pete Sandoval érkezésével ezeket a dalokat is gyorsabban játszották fel. Teljesen mindegy, hogy mikor, hányszor hallgatom meg az alkotást, a megklipesített Immortal Rites-hoz, a Maze of Torment-hez, a Chapel of Ghouls-hoz vagy a Bleed for the Devil-hez nem lehet mit hozzáfűzni, egyszerűen nincsenek jelzők, amelyekkel ezek a tételek leírhatók. (Nem mellesleg az Immortal Rites, a Maze of Torment és a Suffocation később zenekarnévként is felbukkantak.)
Trey Azagthoth és Richard Brunelle addig nem hallott, formabontó riffjei, tébolyult szólói, Pete Sandoval hihetetlen, elképesztő dobolása, David Vincent vastag basszusfutamaival, érthető hörgésével és disszonáns dallamokkal megfűszerezve egy nem evilági produktum világra jöttét segítették elő. A kíméletlen brutalitás, a magas fokú technikai felkészültség, a virtuozitás, a komplexitás, a vészjósló, baljós dallamok tökéletes koktélja az Őrület Oltárai, amelyre a gyilkos, intenzív hangzás teszi fel a koronát.
Cél: A zenei agressziót, szélsőségességet, brutalitást a legmagasabb szintre juttatni, professzionális, virtuóz játék segítségével.
Koncertek: Grindcrusher Tour koncertsorozat a Carcass, a Bolt Thrower és a Napalm Death társaságában, ezt követően pedig a European Madness turné következett.
Folytatás: Ami engem illet, a Morbid Angel alkotásai az én szememben hibátlanok, teljesen mindegy, hogy David Vincent vagy Steve Tucker áll a mikrofon mögött. Sőt, ha valaki pisztolyt tartana a fejemhez, akkor sem tudnám rangsorolni őket, nem tudnék csak egyetlen albumot kedvencemként megnevezni. Egyszerűen a death metal alfája és omegája ez a banda, a műfaj Hall of Fame-jében van a helyük. Még akkor is, ha a manapság kialakult szituáció (Morbid Angel kontra I Am Morbid) meglehetősen nevetséges.
Hatás, konklúzió: Amennyiben három zenekar is erről a lemezről származó dalokból merített ötletet névválasztás gyanánt, akkor felesleges bármit is mondanom, plusz együttesek egész garmadájának jelentettek és jelentenek ma is inspirációt. A Tyrants from the Abyss, valamint a Scream Forth Blasphemy tribute anyagok pedig egyértelműen önmagukért beszélnek.
Leave a Reply