Két muzsikus, akikkel érdekes módon a Celtic Frost-os éveket követően nem sok minden történt zeneileg. Cikkem szomorú aktualitását egyikük néhány nappal ezelőtti halálhíre adja, bár akár hiszitek, akár nem, ettől függetlenül is ők lettek volna a rovat következő szereplői.
MARTIN ERIC AIN (R.I.P.)
Amikor az ember (én) azt olvassa, hogy szívinfaktusban elhunyt egy 50 éves, egyébként ereje teljében lévő férfi, aki ráadásul még balkezes is volt, egy pillanatra a saját lehetséges sorsa jut eszébe (mint 50 éves balkezesnek). A második gondolata, hogy innentől még kisebb, gyakorlatilag nulla az esélye egy Celtic Frost-reunionnak, hiszen a csapat Thomas Gabriel Fischer (Tom G. Warrior) és Martin Eric Ain közös gyermeke volt, együtt kezdték és együtt is fejezték be (még ha akadtak is közben külön megtett útszakaszok).
Már e kultikus zenekar elődjét, a Hellhammert is együtt juttatták a csúcsra 1983-84 táján, majd alapították meg új együttesüket, amellyel messzebbre jutottak, mint azt az előzmények alapján bárki (beleértve ők magukat is) gondolta volna.
Martin Eric Ain (eredeti nevén Martin Eric Stricker) 1967-ben, az Egyesült Államokban született. Később áttelepült Svájcba, és kettős állampolgár lett. A Hellhammer-ben Slayed Necros művésznéven játszott. Fischer után ő volt az, aki a legtöbb időt töltötte a Celtic Frost soraiban. Csupán két albumon nem játszott: a korszakos To Mega Therion-on és a felejthető Cold Lake-en (előbbin Dominic Steiner, utóbbin Curt Victor Bryant pengeti a vastag húrokat).
Az 1993-as feloszlást követően 2001-ben újraindult csapat, a főszerepben ismét csak Ain-nel és Fischer-rel négy és fél éven át írta, készítette új albumát, a Monotheist-et, amelyet némi segítséggel maga is producelt és saját erőből adott ki. Az anyagon a basszusgitáros is rendesen odatette magát: ő énekelte például az A Dying God Coming into Human Flesh című dalt, és a lemez legismertebb promóciós fotóján is ő áll az előtérben.
A Celtic Frost tagjai állítólag már 2007 elején nekiálltak a következő album nótái megírásának, ám ahelyett, hogy a csapat hatodik nagylemeze is a boltok polcaira került volna, 2008 áprilisában Fischer közelményben tudatta, hogy személyes problémák miatt kiszáll a csapatból. Úgy tűnt, mintha ő hagyta volna cserben a csapatot, holott szerinte ennek éppen az ellenkezője történt.
A frontember egy 2010-es interjúban elmondta, rettenettes csalódottságot érez Ain-nel kapcsolatban, aki „képes volt otthagyni egy olyan szent dolgot, mint a Celtic Frost, amely életünk fő műve és barátságunk summázata is egyben. Ez a barátság Martin 15 éves kora óta tart (én négy évvel vagyok idősebb nála). Ő ezt hagyta leépülni, ami végtelenül elszomorít. Martin kiégett a turnézástól és az albumkészítés véget nem érő folyamatától, így amikor szükségem lett volna rá, eltűnt, felszívódott.”
Fischer távozását követően az egyébként visszahúzódó Ain lett a Celtic Frost szócsöve, aki jelezte: a zenekar továbbra is létezik, még ha látszólag kómába is került, és sem lemezt készíteni, sem koncertezni nem fog. „Abszurd lenne Tom nélkül folytatni” – jelentette ki, mintha esélyt akart volna adni annak, hogy a felek idővel elsimítsák az egymás közötti nézeteltéréseket.
A frontembernek viszont egyelőre esze ágában sem volt visszatérni: megalakította a Triptykon-t, amelynek kapcsán rövid időre történetünk másik hőse, Reed St. Mark is reflektorfénybe került. A dobos csupán egy rövid ideig, 2008-ban volt az új formáció tagja, a csapat hangzóanyagain nem szerepelt. Még ugyanezen év őszén a két alapító tag a Celtic Frost weboldalán tudatta a nagyérdeművel, hogy a zenekar végleg jobblétre szenderült.
A 2000-es években Ain üzletember lett. Többek között egy Acapulco nevű DVD üzletet és bárt vezetett sikeresen Zürichben, emellett pedig társtulajdonosa volt a Mascotte nevű klubnak, amelyben feltörekvő külföldi zenekarok is felléptek, illetve kedd esténként egy Karaoke from Hell elnevezésű show-t rendeztek, amelynek ugyancsak Ain lett a házigazdája.
A basszusgitáros néhány nappal ezelőtt, október 21-én hunyt el, halálát szívinfarktus okozta. A nyílt utcán esett össze, amikor éppen egy villamosról szállt át egy másikra. Egy közeli barátja úgy nyilatkozott, Ain-nek semmilyen komolyabb betegségéről nem tudott, Martin legfeljebb egy kicsit túlsúlyos volt.
„Komolyan megérintett a távozása – nyilatkozta nem sokkal a történtek után a régi harcostárs Fischer. – A kapcsolatunk nagyon összetett volt, nem mentes a konfliktusoktól sem, de Martin élete és az enyém szorosan egybefonódott, amióta csak először találkoztunk, azaz 1982 óta.”
„Az egyik legkedvesebb, legintelligensebb és legkreatívabb ember volt, akit valaha ismertem” – írta róla az Anthrax-dobos Charlie Benante a Twitter-en.
A basszusgitárost közvetlen hozzátartozóként élettársa („his longtime partner”), fivére és édesapja gyászolja.
REED ST. MARK
Az ugyancsak amerikai Reed St. Mark (eredeti nevén Reid Cruickshank) 1985-ben csatlakozott a Celtic Frost-hoz, miután otthagyta a szintén svájci illetőségű, Crown nevű hard rock csapatot. A dobos nagy szériája a zenekarnál az Emperor’s Return EP-től a To Mega Therion-on át az Into the Pandemonium-ig tartott, majd még időben távozott az iránytűjét vesztett hajóról, és aztán már csak egy rövid időre tért vissza, amelynek emlékét az 1992-es Parched with Thirst Am I and Dying válogatásalbum őrzi, és az Under Apollyon’s Sun címre keresztelt, következő Celtic Frost-lemez őrizte volna, ha megjelenik.
E két fejezet között a Mind Funk parádés, 1991-es bemutatkozó korongján is otthagyta kézjegyét (és onnan is jókor távozott). 2008-ban ő is részt vett abban a – metálos körökben kevésbé ismert nevek által összehozott – Septimus Orion projektben, amelynek első albuma (abban az évben) Caged címmel látott napvilágot. A lemezen intergalaktikus témák (űrutazás, idegen civilizációk) kerülnek terítékre, és olyan hangok is hallhatók, amelyeket a NASA rögzített a világűrben.
Reed azóta nem hallatta hangját a zeneiparban, így akárcsak Ain esetében, vele kapcsolatban is be kell érnünk a dicsőséges régi napok produktumainak hallgatásával.
Leave a Reply