Amennyiben Hank Shermann annak idején nem elégedetlenkedett volna a Mercyful Fate zenei vonalával, terveivel, elképzeléseivel kapcsolatban, nem kötött volna bele a zenekar, főleg King Diamond okkult, sátánista image-ébe, a banda mindenképpen szupersztár státuszba került volna. Persze így utólag feltehetjük a kérdést, hogy két halhatatlan, briliáns klasszikus után merre mentek volna tovább, de én úgy gondolom, bőven volt még töltény a tárukban. Talán Kim Ruzz sem fordított volna hátat a zeneiparnak.
Jól ismerjük a sztorit: a Kegyes Sors feloszlott, a Gyémánt Király pedig egykori társaival, Michael Denner gitárossal és Timi „Grabber” Hansen basszusgitárossal, illetve két, frissen érkezett, svéd származású muzsikussal, Micael Kiriakos Delaoglou, alias Mikkey Dee dobossal és Anders Allhage, azaz Andy LaRocque gitárossal sebtében összerántotta saját formációját. Indításképpen rögtön egy klasszikust jelentettek meg a Fatal Portrait képében (1986. február 17.), majd valamivel több, mint másfél évvel később érkezett a folytatás, amely az Abigail címet viselte.
Ezt a koncertfelvételt a göteborgi Kårenben, 1987. november 19-én rögzítették, magyarán az Abigail turnéján készült a felvétel. King-ék kiváló formában érkeztek a városba, ez a hangulaton egyértelműen tetten érhető, de lehet-e hibázni egy olyan bulival, amely a Come to the Sabbath-tal indul? Persze, hogy nem. Az akkoriban vadonatújnak számító második korongnak gyakorlatilag a fele került terítékre aznap este, megspékelve három elsőlemezes szerzeménnyel, a No Presents for Christmas-szel, illetve az Evil-lel.
A hangzás abszolút jó, a zenészek teljesítményéhez különösebb kommentár nem szükségeltetik, ellenben érdemes szemügyre venni a kiadvány hátsó borítóján a számcímeket: The Family Goast, Hallowen, Black Horse Men, No Present for Christmas; de hát ezért hívjuk kalóznak, nem igaz?
Leave a Reply