Így utólag belegondolva, és felgöngyölítve a szálakat, mi, magyar rajongók a 80-as évek közepétől nagyon el lettünk/voltunk kényeztetve hazai produkciókkal. Ezt egyrészt a Metallica Hungarica-nak köszönhetjük, másrészt a Pokolgép Totális Metal című lemezének, mert ennek a megjelenése után nyíltak meg a kapuk a hazai metal bandák előtt.
Amennyiben leásunk a földalatti mozgalom bugyraiba, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy hazánkban akkoriban tehetségesebbnél tehetségesebb zenekarok bukkantak fel. Műfajoktól függetlenül egy rövid felsorolás: Mirror, Undertaking, Butchers, Tormentor, Dance, Griff, Sex Action, Morris, Angel Reaper, Fantom stb. Egy csapatot viszont mindenképpen kiemelnék, az egyik személyes kedvencemet, a mezőkövesdi Detonátort. Ez a banda egyike volt a hazai extrém metal úttörőinek, brutalitásban, szélsőségességben kizárólag a Tormentor és a Fantom vette fel velük a versenyt.
Az eredetileg Ravatalként indult csapat 1986-ban adta ki első anyagát, de az igazi nagy dobás ez az 1990-es felvétel volt, más kérdés, hogy olyan sokra nem jutottak vele, mert a demó megjelenését követően sajnos feloszlottak. (Annyit fűznék hozzá, hogy azért telt el négy év a két kazetta megjelenése között, mert a hadsereg hátráltatta működésüket). Mit rejt a szalag? – kérdezheti a mezei metálrajongó? A válaszom: kibaszott brutális thrash/black dalokat, amelyekre a zenekar nagyon büszke lehet, és amelyek annak idején nemzetközi szinten is megállták volna a helyüket. Hazai mércével mérve is párjukat ritkították, tényleg nem emlékszem ennél extrémebb felvételre azokból az időkből.
Eleve ott indul a történet, hogy Sipeki József énekesnél gonoszabb, brutálisabb hangot nem hallottam, sem akkor, sem most. Már egyedül ő kimeríti a szélsőségesség fogalmát; orgánuma kizárólag Csihar Attiláéhoz, illetve a Fantom-os Ungvári Tamáséhoz hasonlítható, e tekintetben csak ők vették fel vele a versenyt. A zene amúgy nagyon hasonlít a Tormentoréhoz, a gyors, szélvész részeket itt-ott dallamok kísérik; elképesztően sötét, gonosz atmoszféra szövi át az olyan tételeket, mint a Fertőzött lelkek, az Az iszonyat birodalma, vagy A halál angyala.
A húros hangszereket egy testvérpár, Kiss Csaba gitáros és Kiss József basszusgitáros kezelték, a dobokért Dudás István (R.I.P.) felelt; így együtt ez a négy ember írt magyar thrash/black történelmet. A felvételek annak idején Szlovákiában készültek, és ugyan nem úgy szól(t) az anyag, mint egy nyugati produkció, sem a zenészeknek, sem a rajongóknak nem lehetett egy rossz szavuk sem a hangzást illetően, ugyanis az energia, a brutalitás, az agresszió egy az egyben átjön a demóról.
Nálam az anyag minden kétséget kizáróan ott van a hazai demók Top 5-ös listáján. Örök favorit.
Leave a Reply