Gyakran mondjuk olyan együttesekre, amelyek szerintünk nem ott tartanak, ahol kellene, hogy méltatlanul alulértékeltek. Belegondoltam a dologba, és furcsa dolgokra jöttem rá. Megosztom veletek.
Először is, kik azok, aki „alul tudnak értékelni” egy előadót? A szaksajtó és a közönség, és ennek a két fórumnak a hatása kölcsönösen erősíti, gerjeszti egymást. A pozitív kritika hatására a rajongók megismerik és megveszik egy banda lemezét, megszeretik a csapatot, és elmennek a koncertjére. Az együttes ettől sikeres lesz, hiszen a sikert korábban az eladott lemezek számában, ma pedig már inkább a koncertek látogatottságában mérik. A zenekarról emiatt gyakrabban, nagyobb felületen írnak, amitől még inkább megnő iránta az érdeklődés.
Mindez fordítva is igaz: ha negatív kritikával illetik a szaksajtóban, kevesebben néznek utána, ismerik és szeretik meg, kevesebben veszik meg a lemezeit, mennek el az együttes koncertjére.
A szaksajtó szerepe lenne a meghatározó? Részben. Ugyanakkor én olyannak ismerem ezt a közösséget (lehet, hogy rosszul), amelynek tagjai a saját orruk, fülük után mennek. Én gyakorlatilag nem olvasom a szaksajtót (mondja a szaksajtó képviselője), az egyéb rockzenei lapokat, oldalakat, mégis megtalálom a kedvemre való zenéket, és szerintem más is így van ezzel.
De ha olvassák is a rajongók az esetleg nem annyira pozitív kritikákat, ha azok egy, az általuk kedvelt irányzat képviselőjéről szólnak, csak tesznek egy próbát a csapattal. Ha mást nem, hát belehallgatnak a lemezbe, hiszen ezt – például a YouTube-nak köszönhetően – kockázat nélkül megtehetik. Ha tetszik nekik, nem számít a kritikus véleménye. Sokkal inkább döntő a hasonló zenei ízlésű barátok szava.
Persze ha sok kritikus ír ugyanolyan rosszat a zenekarról, annak egy-egy lemezéről, az valószínűleg tényleg nem jó. Ha sok embernek nem tetszik, és ezért nem veszi meg, és így nem fogy az album, akkor azon tényleg nem jó zene van.
Alulértékelni – negatív kritikával, meg nem vásárlással – olyan valamit lehetne, ami pedig jó. De akkor hogy is van ez? Lehet, hogy a mellőzött csapat tényleg nem olyan jó, nem olyan széles körben népszerű, mint az első liga tagjai? Lehet, hogy csak egyesek tartanak méltatlanul alulértékelnek egy bandát, mert annak a muzsikája nekik tetszik, a nagy többségnek viszont nem?
Mindez Armored Saint-játékunk kapcsán jutott eszembe. Mert hiába alkotják kiváló muzsikusok a csapatot, szerintem hiányzott, hiányzik belőlük az igazi átütőerő, az átlag fölé emelkedés képessége. Soha nem raktak össze egy csokorra valót az „agyamat eldobom, leesik tőle az állam” típusú jó dalokból, amelyektől egy album igazán emlékezetes alkotássá válik. Az Anthrax azért tart előrébb, mint az Armored Saint, mert jobb dalokat ír? Ennyi lenne a megfejtés? Nem egészen.
Ha egy egyébként kiváló nótákat író csapat nem ott tart, ahol szerintünk megérdemelné, akkor ott valaki elrontott valamit. A zenekar, mert nem akkor jött ki egy lemezzel, amikor az időszerű lett volna. Mert nem ütötték a vasat, amikor az még meleg volt. Mert a csapat valamelyik tagja olyat tett vagy mondott, ami rontott az együttes megítélésén. Mert olyan döntéseket hoztak zeneileg, a banda személyi összetételét illetően vagy stratégiailag, amelyek nem a kívánt irányba mozdították őket.
Hibázhatott a kiadó, amely nem megfelelően támogatta az együttes új anyagát, amely a megjelenést követően nem tette minden rajongó számára elérhetővé a lemezt stb. És hibázhatott a promoter is, aki nem szervezett elég koncertet, vagy nem megfelelően népszerűsítette a csapat fellépéseit.
Írhat akármilyen jó dalokat valaki, ha nem biztosított számára a háttér, ha a gépezetben valakik nem megfelelően teszik a dolgukat. A csapat így tényleg ellenszélben fut, és nem jut el oda, ahová képességei szerint egyébként eljuthatna. Ilyen értelemben nem alulértékelt, hanem alulmenedzselt bandákról beszélhetünk. Szerintem.
Ti mit gondoltok erről?
Leave a Reply