Jelen írásomat is ugyanúgy kezdhetem, mint a Pokolgép esetében, lévén az 1979-ben létrejött soproni zenekar is annak a korszaknak a „terméke”. Ehelyütt megspórolom a bevezetőt, csupán annyit fűznék a történethez, hogy a Moby Dick megalakulása után 10 évvel jelentette meg bemutatkozó korongját.
Előzmények: 1979-ben a másodunokatestvérek, a 14 esztendős Schmiedl „Smici” Tamás és a 11 éves Mentes Norbert gitárosok elhatározták, hogy legelső zenei példaképeik, az akkor általuk legkeményebbnek ismert Beatles és Rolling Stones hatására a bőrlabdáról gitárra váltanak. Miután gyakorlásaik alkalmával leggyakrabban a Led Zeppelin Moby Dick-je hangzott el, illetve az osztrák televízióban ez idő tájt vetítették a Herman Melville klasszikus művéből készült Moby Dick című filmet, ezeknek a hatására megszületett az együttes neve.
További történések címszavakban: 1980: Jancsó Miklós basszusgitáros és Horváth Zoltán dobos csatlakozásával teljessé válik a tagság, a legelső szerzemények megírása. Menet közben Horváth Zoltán helyére, rövid időre Bindes Gyula került, akit Rozsonits „Rózsi” Tamás váltott. 1983: az első demó felvétele, a bőgőt azonban már Giczy Kurt kezeli. Elutasított lemezszerződés, további dalok komponálása, második demó megjelentetése és egy keményebb irányba történtő fordulás, miután a srácok életébe olyan előadók léptek be, mint az Iron Maiden, a Judas Priest, a Metallica, illetve a Motörhead. A demó szakmai visszhangja abban manifesztálódott, hogy a zenekart meghívták a salgóbányai Rocktáborba. A tanulás és az elkészített rádiós felvétel mellett a két hét alatt fontos ismeretségek szövődtek, egyrészt a már ismert, befutott sztárokkal (Pataky Attila, Szűcs Antal Gábor, Szigeti Ferenc), valamint a fiatal kortársakkal (Alapi István, Pető Gábor /EDDA/, Leskovics Gábor /P.U.F./, Zsoldos Tamás). A tábort záró vizsgakoncerten fájdalmas pofont kaptak a tisztelt zsűritől, ugyanis a színtiszta heavy metalt játszó Moby Dick-en kívül mindenki ORI-engedélyes zenekarként utazhatott haza. 1986-1987: Gőbl Gábor lesz a csapat szervezője, aki meghívta Nagy Ferót egy koncert erejéig a Moby Dick kötelékébe. Itt kezdődött az a barátság Feró és a Dick között, amelynek köszönhetően a későbbiekben rendszeresen országszerte játszottak az újjáalakult Beatrice előtt. Smici és Norbert sorkatonai szolgálatát tölti. 1988-1989: Giczy Kurttól megválik az együttes, Gőbl Gábor veszi át tőle a stafétát, kialakítva így a Moby Dick klasszikus felállását. Szeptember végén egy ausztriai stúdióban elkészült az első, és soha meg nem jelent kislemez két nótája, a Keresztes vitéz és a Prometheus. Október 15-én debütáltak a Magyar Televízió Rockstúdió című műsorában, Nagy Feró Garázs című rádióműsorában pedig állandóan sugározták a Moby Dick számokat. A Stormwitch előtt ők az előzenekar. Felkerülnek a Garázs válogatás első részére, az A oldalt ők indítják a Kiválasztott-tal. Egy időben az ex-Sámános Molics Zsolttal is próbáltak, de végül Smici lett a megfejtés az énekes posztján. Megállapodás, szerződéskötés a Proton kiadóval.
Felvételek: A munkálatok 1989 decemberétől 1990 elejéig, Füchsel „Füxi” Tibor producer segítségével zajlottak Budapesten, az E-stúdióban.
Dalok, végeredmény: Újfent idézhetném a Pokolgép Totális Metal-jánál leírtakat: nehéz róluk bármit mondani, főleg elfogultság nélkül. A Dvorak-intrót követő címadó tétel, a Talpon maradni, a Káosz és zűrzavar, a Bűz van vagy az Átnevelés a legelső, bakeliten és kazettán forgalomba került thrash metal anyag. Mind a dalok színvonala, sebessége, mind a hangzás, mind a Hörcher László által készített borító abszolút kielégítette a hazai igényeket, egyben egy csapásra a szupersztár státuszba katapultálta a Moby Dick-et (hazai szinten). A nóták óriási erénye, hogy az agressziót kiváló dallamokkal ötvözték, komoly hangsúlyt fektettek a megjegyezhető szövegekre, refrénekre, sőt, Smici társadalomkritikus szövegei azóta sem veszítettek semmit aktualitásukból.
Cél: A legelső hazai thrash metal album megjelentetése.
Koncertek: Orrvérzésig. A Kegyetlen évek felvételéig tulajdonképpen folyamatosan úton voltak, aminek hatására a hazai metalosok leborultak a lábaik elé, illetve egy hazai szinten mindenképpen páratlan karrier kezdődött el.
Folytatás: Ha csak a Kegyetlen évek-et adták volna ki ezután, és semmi mást nem jelentettek volna meg, már akkor is beírták volna nevüket a hazai heavy metal élet történelemkönyvébe. Hála Istennek, nem ez történt, egymás után jöttek a további klasszikusok: Körhinta, Fejfa helyett, Indul a boksz stb. Mai napig tartó lelkesedésükért, kitartásukért mindenféle elismerést és tiszteletet megérdemelnek, nekik is a hazai Rock and Roll Hall of Fame-ben van a helyük.
Hatás, konklúzió: Erről újfent nem lehet mit mondani. Elég, ha csak a Bálnavadászok feldolgozáslemezt említem. Mind az Ugass kutya!, mind a Moby Dick megkerülhetetlen a hazai színtéren, nincs olyan magyar rajongó vagy zenész, akire ne hatott volna a lemez, a zenekar. „Indulj, keresztes vitéz!”
Leave a Reply