“Egy zenekart igazán komolyan csinálni kemény dolog”

Levélváltás Sallai Péterrel (Sahsnot), a Bornholm együttes énekes/gitáros/zenekarvezetőjével

A Bornholm Magyarország egyik legizgalmasabb zenekara, amely immáron a negyedik nagylemezét adta ki tavaly. Az angol szövegekkel megtámogatott black/pagan metal együttes nemzetközileg is egyre ismertebb. Sahsnot-nak tettem fel a kérdéseket.

Zozzie: Először is köszönöm szépen, hogy elfogadtad a felkérést, Sahsnot! Őszintén bevallom, csak nemrég ismertem meg a Bornholm zenekart, így nem igazán követtem az együttes eddigi pályafutását. Kérlek, röviden mutasd be a Bornholm-ot, egészen a kezdetektől napjainkig!

Sahsnot: A zenekar 2000 elején alakult, akkoriban még Szerencs környékén működtünk, az első demo EP-t (Awakening of the Ancient Ones) és az első lemezt (…On the Way of the Hunting Moon) még ott rögzítettük. Az évek során számos tagcsere történt, de egyetlen alapítóként a mai napig viszem a dolgot. 2003-tól Budapestre helyeződött át a székhely. Nem sokkal ezután szerződtünk a francia Melancholia Records-hoz, ahol az első lemez megjelent. Onnantól már történelem… Alapvetően a zenét okkult hatású pagan black metalnak mondanám, bár ezekkel a műfaji meghatározásokkal mindig is bajom volt. A legfontosabb hatás a black metal, a napjainkban dúló pagan metal irányzathoz viszont sem ideológiailag, sem mondanivalóban, sem zeneileg nincs semmi közünk… Akkoriban ez még teljesen mást jelentett. 2009-ben jelent meg a March for Glory and Revenge a holland VIC Records-nál, majd 2013-ban az Inexorable Defiance az osztrák Noiseart-nál. Legutóbbi lemezünk, a Primaeval Pantheons már a német Massacre Records-nál látott napvilágot 2016 végén. Sokat lehetne mesélni egyesével is a lemezekről, de ahhoz, azt gondolom, az interjú keretei eléggé szűkösek.

Zozzie: Milyen indíttatásból kezdtél el zenélni? Volt-e a családban olyan, aki zenélt vagy közelebbi kapcsolatban volt a muzsikával, esetleg konkrétan a metallal?

Sahsnot: 13-14 éves koromtól vagyok ebben az egészben, teljesen magamtól, illetve később a baráti társaságon keresztül ismertem meg ezt a zenét, a hard rocktól a heavy metalon át egészen az extrémebb vonulatokig. Nem igazán mások hatására, sokkal inkább maga a zene vezetett erre vagy arra, szóval az indíttatás maximálisan belülről jött. Megvoltak a szokásos korai zenekarok helyi szinten, ahol a heavy metal-tól a thrash-ig sok mindent játszottunk, többnyire feldolgozásokat, de sosem az volt a lényeg, hogy más zenéit milyen jól tudjuk eljátszani, hanem mindig is a saját arculat volt a fontos. Onnantól nevezhető szerintem egy formáció zenekarnak. Valami mást, sötétebbet, komolyabbat kerestem, és a black metal nyitott ki olyan kapukat, amerre tovább lehetett lépni. Nem feltétlenül csak zeneileg, sokkal inkább világszemlélet szempontjából. Semmi nem volt ahhoz hasonló, és tökéletesen kivonult a modern világból. Ez volt talán a legfontosabb, sosem érdekeltek az egyes emberek hétköznapi problémái, sosem a közösségi élményért szerettem a metalt. Ezek a black metal felfogásból szerencsére mind hiányoztak.

Zozzie: Emlékszel, mi volt az első heavy metal lemez, amit megvettél magadnak?

Sahsnot: Megvenni egy lemezt nem az első dolog volt: amikor az ember elkezdte ezt a zenét hallgatni; akkoriban még tombolt a grunge és az egyéb, számomra értékelhetetlen stílusok. Szóval maximum másolt kazettákon juthattunk hozzá akár a durvább zenékhez, akár régi klasszikus albumokhoz, a boltok nem voltak tömve ilyesmivel. De azt hiszem, az AC/DC és a Judas Priest Painkiller albuma volt az első, amit megvettem. Aztán persze mindent, amihez hozzá tudtam jutni. Manapság csak beüti a YouTube-ra az ember, amire kíváncsi, és ott van. Akkoriban sokszor keményen utazni kellett egy-egy lemezért, és valódi értéke volt egy albumnak.

Zozzie: Annyit azért tudok a bandáról, hogy a négy nagylemez során sok volt a tagcsere, és minden album más kiadónál jelent meg, ami általában rossz hatással van egy zenekar életére, de nálatok éppen az ellenkezőjét érzem: egyre magabiztosabb a zenekar, egyre magasabb színvonalon pörögnek az albumok. Ezek a nehézségek inspirálóan hatnak rád, vagy az említett tényezőknek semmi közük nincs a zene megalkotásához?

Sahsnot: A nehézségek sosem hatnak pozitívan, maximum utólag lehet annak tekinteni valamit, amikor rádöbben az ember, hogy milyen hozzáállású emberektől szabadította meg a sors. De a zeneírásban nem vettek részt, a dobok szintjén Dávid az egyetlen, aki három lemez óta kreatívan részt vesz a dalírásban, de egyébként a zene teljes egészében én vagyok. Pár apróbb részlet az évek során jött persze másoktól is, de az nem mérvadó. Ahogy telnek az évek, tényleg az marad itt, aki komolyan gondolja. Sokkal több a stúdiótapasztalat, jobban ki tudja fejezni magát az ember, talán ez az oka a fejlődésnek. Még ha nem is teljesen tudatosan, de mindig törekedni kell valami jobbra, magasabb színvonalú dologra. Nem azért kell egy lemez, hogy lehessen koncertezni, mert a zene valóban fontos. Ahogy tapasztalom mostanában, ez old school-felfogás, de ezen nem tudok és nem is akarok változtatni.

Zozzie: A lemezkiadó-váltások azért történtek, mert elégedetlen voltál az éppen aktuálissal, vagy esetleg úgy érezted, hogy a következővel magasabb, illetve ismertebb szintre tudod eljuttatni a zenekart?

Sahsnot: Ez a fajta számítás tőlem mindig távol állt. Érdekből sosem történt változás. Amikor fiatalabb az ember, jóval lelkesebb, de amikor saját lábra kell állni, és munkahely, magánélet mellett működtetni kell egy zenekart, ráadásul nem leragadni egy bizonyos szintű hangszeres tudásnál, az azért kiszelektálja az embereket. Ahogy azokat is, akik valamiféle hátsó szándékkal, akár anyagi előnyökért, akár ugródeszkaként használva a zenekart próbáltak itt megmaradni. Azt hiszem, elég jó emberismerő lettem az évek során, általában első pillantásra megmondom, hogy ki miért van itt. Nyilván a zenekar jövője fontosabb egyesek egzisztenciájánál, függetlenségre való képtelenségüknél, akár anyagi, akár érzelmi szinten. Egy zenekart igazán komolyan csinálni kemény dolog, le kell mondani a klasszikus értelemben vett magánéletről, le kell mondani a biztonságról, munkahelyről, minden ilyesmiről. Kompromisszumokkal semmi nem működik igazán. Nem mindenkinek voltak meg a képességei erre, olyankor általában magától tudta, hogy ide ez kevés lesz. Az sem szerencsés, ha valaki a saját zenekarát próbálja ezáltal népszerűbbé tenni, ezeket mind-mind nagyon jól ismerem… De sosem valami elképzelt magasabb szint vagy érdek állt mögötte, egyszerűen nem működött bizonyos emberekkel, olyankor pedig lépni kell.

Sahsnot

Zozzie: Korábban nem te voltál az énekes. Miért vállaltad be ezt a szerepet? Nem találtál megfelelő embert a posztra, vagy úgy érezted, hogy te tudnád a legjobban előadni a dalokat, és ezért kerültél a mikrofon elé?

Sahsnot: Szinte mindegyik albumon én énekeltem a háttértémákat, de az oka egyébként hasonló a fentebb felsoroltakhoz. Nem akartunk senkit sem bevenni a zenekar élére, mivel igazán senki nem felelt meg, ami rengeteg probléma gyökere volt, így ez volt a legkézenfekvőbb. A szövegekkel sem volt mindenki tisztában: a hitelesség szempontjából fontos, hogy amit előad, azt úgy is gondolja: na, ez szinte sosem volt így. Igazából csak azt sajnálom, hogy nem a kezdetektől én csináltam, akkor ma talán minden más lenne.

Zozzie: Te vagy az együttes zeneszerzője, dalszövegírója, mindenese is. Nem nagy teher az, hogy minden „munka” rád hárul? Egyáltalán, hogy működik egy dal végleges formába öntése? Vannak zenekari próbák, ahol a tagok hozzátesznek ötleteket, vagy teljesen kész nótákat kell feljátszaniuk a lemezre?

Sahsnot: Dehogynem, ez a mai napig nagy teher. Főleg, hogy emellett a grafikusi karriert is vinnem kell, valamint néha vannak egyéb zenei projektek is. Nem nagyon írunk a próbateremben nótákat, a váz általában itthon alakul ki, Dávid megkapja a dob nélküli verziót, és így áll össze a dolog. Hasonló a munkamódszer, mint ahogy például a Satyricon dolgozik. Amikor stúdióba kerül a dolog, már minden hang a helyén kell, hogy legyen.

Zozzie: Szerinted miért van az, hogy ha megnézzük a magyar metal színteret a kezdetektől, az láthatjuk, hogy azok a zenekarok értek el nemzetközi sikereket, akik a metal durvább ágát képviselik? Gondolok itt elsősorban olyan bandákra, mint például a Tormentor, a Sear Bliss, a Thy Catafalque és persze a Bornholm.

Sahsnot: Nem tudom. Jómagam nem vagyok különösebben közeli kapcsolatban egyik általad felsorolt zenekarral sem. Egyiküket-másikukat persze ismerem, de teljesen külön utakon járunk. Mindenki csinálja a dolgát, ahogy ő gondolja; hogy más ebből mit lát, azt belülről nehéz megmondani. Talán amiatt, hogy ennek a zenének a gyökerei, felfogása egyáltalán nem kötődik a honi metal zenéhez, sokan a mai napig megkérdezik, hogy magyar zenekar vagyunk-e. Talán a kiadók is így vannak ezzel, hogy több értéket látnak meg benne, de igazából fogalmam nincs, mert ez sosem foglalkozhatott.

Zozzie: Létezik szerinted ezekben a bandákban olyan tipikus magyar sajátosság, amely miatt külföldön felkapják/felkapták a fejüket az emberek ezekre a zenekarokra?

Sahsnot: Ezt már ugye leírtam, de nem követem mindegyiküket, és én magam sem törekszem semmi tudatosra a zenében, szóval passz. Minden abszolút ösztönös, és teljesen más szférákból táplálkozik, mint hogy ezen a bolygón éppen hol, vagy kik között állok. A lelkület a vérben van, nem a személyi igazolványban, szóval, ha van is valami, az számomra is rejtett.

Zozzie: Ha már itt tartunk, van olyan magyar együttes, amelyik hatással volt rád, és ha igen, miért?

Sahsnot: Valamennyire egy kis ideig minden hatással van az emberre, mert amit hall, az valamilyen módon, akár tudat alatt is, de beépül. De nem tudok ilyen zenekart mondani: mi nem példaképeket kerestünk, most sem akarunk követni senkit, saját magunkat akarjuk kifejezni. Amikor elég ideje vagy benne ebben az egészben, nem az az első dolog, hogy “sosemvolt” bálványokat gyárts magadnak, vagy mindenképpen valaki örökösének tekintsd magad és a zenekart. Ők tették a dolgokat, mi is tesszük a miénket, ennyi az egész.

Zozzie: Arról van tudomásom, hogy mely külföldi zenekarok a kedvenceid, de ha nem haragszol, megkérdezhetem azt, hogy a Bathory mennyire határozta meg a zenei ízlésedet? A korábban megjelent Valhalla-feldolgozásotok zseniális lett!

Sahsnot: A korai időkben hallgattam, de millió másik zenekar mellett persze. Az a feldolgozás felkérésre született, mi választottuk, de szeretem azt a lemezt. Az a rajongás, ami a korai időkben kialakul, egy ideig egy-egy zenekar felé, idővel szimpátiává szelídül, és a saját mondanivaló kerül előtérbe. Ma már jóval ritkábban kerül elő a Bathory, de azt még pagan metalnak lehetett nevezni, az tény.

Zozzie: A Primaeval Pantheons lemez szerintem kimagaslóan jó lett (még a kérdések összeállítása közben is azt hallgattam); te hogy érzed, miben lett más az előzőekhez képest? Volt valami olyan koncepciód, amivel azt gondoltad, hogy magasabbra tudod tenni a lécet? Más volt a munkamódszer a korábbi albumokhoz viszonyítva?

Sahsnot: A munkamódszer teljesen ugyanaz maradt. Viszont érdekesség, hogy ezen a lemezen is még Hjules játszik basszuson, csak addig sakkoztak a borítóval, hogy ez kimaradt. De mindenképpen az egyik legfontosabb dolognak tartom elmondani. Szerintem egy kicsit várhattunk volna vele, de sokaknak tetszik a lemez. Én sosem voltam elégedett egyik munkánkkal sem, valahol ez is hozzájárul ahhoz, hogy a következő alkalommal valami jobbat próbáljunk meg, esszenciálisabbat. Tudatos koncepció soha nincs, az embernek befelé kell figyelni, és amit hall, azt feljátszani. A hangzás, a technikai oldal már részletkérdés, az a stúdióban alakul ki, de a zene nem ott születik.

Zozzie: A szövegek, a mondanivaló nem ritkán „kényes téma” a zenekarok körében. Te mennyire szeretsz ezekről beszélni?

Sahsnot: Azért nem látom értelmét, mert mivel nagyrészt okkult dolgokat boncolgat, és az köztudomásúan olyan téma, amelyről a többség mást gondol, mint ami. Akár hétköznapi dolgokról is más a tudomása egy kívülállónak, és más annak, aki annyira nem az. Szóval felesleges parttalan vitákba, akár vallási fanatizmusból fakadó konfliktusokba belemenni. Ez egy szigorúan egyszemélyes feladat, ha valaki keresi a mondanivalót, megtalálja, de maga járja végig az utat. Senkit nem oktatok, senkivel nem azonosulok, pláne nem vigasztalok, vagy érzek együtt valamilyen témában; valaki vagy megtalálja benne, hogy mi szól neki, vagy nem.

Zozzie: Egyáltalán van értelme a szövegek kivesézésének? Szerinted a rajongók mennyire tudnak ezekkel azonosulni?

Sahsnot: Van, aki megérti, hogy ezek nem róla szólnak, mivel önmagán kívül nincs kihez hasonlítania magát. Ha pedig valaki nem foglalkozik vele, akkor nem gond, ez amúgy is sokkalta általánosabb téma. Mivel ez ugyanúgy belülről jön, egy utazás kifejezése, leírása, rengeteg szimbólummal, utalással, nehéz ügy, de megéri. Ha elkezdi megmagyarázni az ember, onnantól elveszti a lényegét, mert egy dolognak rengeteg értelme, nézőpontja lehet. A vallásoknak is az a bűnük, hogy közülük egyet kiválasztottak – ezt nagyon el akarom kerülni.

Zozzie: A pogányság témaköre központi szerepet tölt be nálad. Mit jelent ez pontosan számodra, mennyire tudod a saját életedben „alkalmazni”?

Sahsnot: Számomra ez természetes. A pogányság lényege, hogy az ember az univerzum esszenciája, a mindenség általa ismeri meg önmagát. A vallásokat fátylaknak is nevezik: mindegyik mögött ugyanaz van, de hogy azt megismerjük, ahhoz túl kell lépni mindegyiken. Ez egy gondolkodásmód, nem lehet a jó-rossz primitív kettősségével irányítani, se az érdek-ellenérdekkel, vagy anyagi ígéretekkel. Az ilyen ember sosem kér: ha kell valami, elveszi, és ha valóban megérdemli, akkor sikerül neki, ha nem, akkor pedig nem.

Szóval ez egy filozófia, ami a világban magasabb szinteken mindig is örök volt, a ma embere viszont hajlamos mindent a saját lenti pozíciójából szemlélni. Egyszerre több nézőpontból, mindenhonnan kell szemlélni a dolgokat. De nincs köze a hamis pozitivizmushoz sem, az a legrosszabb. Bőven kell mérni mind a negatívumot, mind a pozitívumot, mind a kettőben a maximálisra kell törekedni, akár egymás felé is, érdem szerint. A pogányság ott kezdődik, hogy a felsőbb hatalmat önmagában keresi az ember; ettől minden próbál eltiltani, a vallás és az ateizmus ebben megegyeznek.

Zozzie: Gondolom, szereted a természetet. Mit nyújt neked ez? Van valamilyen spirituális töltése annak, ha mondjuk, barangolsz az erdőben? Bocs, ha egy kicsit banálisan hangzik a kérdés, de szerintem a természet hozzátartozik a pogánysághoz.

Sahsnot: A természetet nem kell szeretni. Azt inkább tisztelni kell, mivel az egyfajta rend. Az egyetlen rend, amely működőképes. A szeretet emberi dolog, pont ezáltal szakadt ki ebből a rendből, és nem tud vele mit kezdeni. A természet nem ismeri sem a könyörületet, sem a gonoszságot, de mind a kettő az alkotórésze. Viszont egyik szempontból sem értelmezhető. Ha az ember akár egy erdőben sétál, akár felette van, az összességében nyugodtnak és mindennél szebbnek tűnik, de ha közelebb hajol, látja, hogy mindenhol permanens gyilkolás zajlik. A természet a saját rendjét ismeri, és abból nem lehet kilépni, de mégis úgy hat az emberre, ahogy semmi más. Az ember belső természete visszavágyik ebbe az állapotba, és ez minden pogányság lényege. Tökéletesen távol áll az érzelmi kettősségtől, nincs rá szüksége, hogy szeressék, mindig változik és mindig állandó. De kifejezetten ezzel a céllal sehol nem szoktam sétálni; a város, a társadalom is egy dolog, nem menekülök sehonnan. A kirándulás pedig távol áll tőlem, de ha a természetben vagyok, akkor megfigyelem.

Zozzie: Mennyire tekinted károsnak az intézményesített vallásokat? A társadalmi problémák (háborúk, egyenlőtlenségek stb.) visszavezethetők ezekhez?

Sahsnot: Valamennyire már ezt is kifejtettem. Az emberek azt hiszik, azok a megoldást jelentik bizonyos kérdésekre, holott csak kapuk, amelyek kiszelektálják az arra érdemteleneket. A vallások belső köre mindig teljesen másképp gondolja, mint amit kifelé hirdet. Mögöttük mindig egy örök dolog van, sosem épült rá a pogányságra egyik vallás sem, sokkal inkább azért vonult ezek mögé a függönyök mögé, hogy ne váljon nyílttá, ami eltorzulhat, hanem maradjon zárt. Aki valami mást gondol, annak ott vannak ezek a kifelé hirdetett alternatívák, amit vallásoknak neveznek.

Egyéni feladat és felelősség ezek mögé belépni. Részben a felelősség viselésének képtelensége miatt léteznek, azért vannak parancsok, azért van gyónás, hogy valami/valaki más majd viseli a felelősséget helyettük. Az ilyen személyiség alkalmatlan mindenre. De hát jó sokan vannak. Szóval valamilyen szinten nagyon is hasznosak, szétválogatja az embereket. Az egyenlőség hazugság. A problémák persze ebből fakadnak, de valamivel büntetni kell a népet, a legjobb, ha azzal teszik, amit ő maga idézett elő. Vagy megérti, vagy nem, ez is egy rendszer.

Zozzie: Említetted egy beszélgetésben, hogy egyszer egy jezsuita fiatal készített veled interjút. Téríteni próbált? Vagy milyen kérdéseket tett fel?

Sahsnot: Dehogyis, vicces is lett volna. Sokkal inkább a világképemről kérdezett, egyáltalán nem volt köze semmilyen térítéshez. Ezek mögött a rendek mögött minden ott van; ki más írta volna le a régi vagy okkult dolgokat. De válaszoltam arra, amit kérdezett; bármi is volt a célja vele, az engem már nem nagyon foglalkoztatott.

Zozzie: Tudom, hogy nem szeretsz a grafikusi munkádról beszélni, ezért csak olyat szeretnék kérdezni, ami érintőlegesen kapcsolódik ehhez. Kik azok a művészek, akik hatással vannak rád? Szereted a klasszikus festészetet is?

Sahsnot: Az nem igaz, hogy nem szeretek, csak igyekszem külön kezelni a zenekari dolgoktól. Az egy privát szféra, egyfajta civil munka. Hát, erre válaszolni megint csak nagyon nehéz, az egész művészet egy akkora hatalmas folyam, hogy abból kiemelni ezt vagy azt nincs értelme. A különböző festészeti stílusok is egymással párhuzamosan, sokszor egymás ellenében alakultak ki, és mindegyiknek megvannak a kiemelkedő alkotásai. Sokkal inkább a képek vannak hatással rám, nem az alkotók; sok időt töltök keresgéléssel, de olyan hatalmas életművek vannak, hogy szinte lehetetlen mindent megismerni vagy befogadni. Természetesen a klasszikus festészet is közöttük van.

Zozzie: Van-e olyan zenekar, akinek szívesen dolgoznál, de elérhetetlennek tűnik?

Sahsnot: Az a tapasztalatom, hogy semmi nem elérhetetlen. Elég sok olyan zenésszel megismerkedtem, aki évekkel ezelőtt még elérhetetlen volt számomra. Az idő, ha úgy gondolja, összehoz embereket. Amikor már alkalmas rá az ember, akkor elképzelhető, hogy dolgozunk majd együtt. Ahogy az ember belekerült ebbe a zárt világba, így vagy úgy megismerik, de én magam sosem megyek zenekarok után. Általában aki akar, megtalál, történjen az a kiadókon keresztül vagy magánszemélyként, én maximum csak ledöbbenhetek, hogy honnan került elő, és hogy miért pont én. De ebben ez az izgalmas.

Zozzie: Visszatérve a Bornholm zenekarhoz: láttam, hogy nyáron felléptetek a Fekete Zaj Osztálykirándulás fesztiválon, Sástón. Honnan jött a felkérés?

Sahsnot: Egy kedves barátom az egyik szervező, és már évek óta szó volt a dologról. Most végre el tudtuk vállalni, természetesen ez is ugyanolyan fontos, mint bármelyik másik fellépés.

Zozzie: Külföldi koncerteken milyen tapasztalatokat szereztetek; szeretik a bandát? Melyik országban láttad azt, hogy sok rajongója van az együttesnek, és hol volt gyengébb az érdeklődés?

Sahsnot: Összességében mindig jó volt a fogadtatás, mert ugye minden lemezünk kint jelent meg, de egy koncert látogatottsága sok mindentől függ. Hollandia, Dánia, Németország, mind nagyon jó helyek, de mindenhol voltak nagyon sokan és kevesen is. De ez nem befolyásol, nem a mennyiség az, ami számít. Bárhol nagyon szívesen játszunk, és mindenhol van pár ember, aki nagyon komolyan követi a dolgainkat.

Zozzie: További fellépések merre lesznek? (Ígérem, elmegyek Bornholm-koncertre, ha megint játszotok Budapesten. )

Sahsnot: Az évben még tervezünk egy koncertet Budapesten, jövőre inkább külföldi fellépések lesznek, és remélem, azért pár itthoni fesztivál is. De írjuk az új lemezt is, közben stúdióba is megyünk. Az új anyag megjelenése még messze van, de idejében el kell kezdeni a munkát, sokszor fél-egy év is eltelik, mire megjelenhet egy lemez, és nem jó az utolsó pillanatra hagyni.

Zozzie: Köszönöm szépen a válaszaidat, a legjobbakat kívánom neked, a Bornholm zenekarnak pedig további sikereket!

Sahsnot: Nagyon köszönöm én is az egész zenekar nevében!

A szerző: Zozzie 316 Articles
Először 15 éves korában kóstolt bele a fanzine-újságírásba (Feszültség), sok évvel később, teljesen véletlenül került ismét közelébe a „szakmának”. Civilben egy mikrobiológiai fermentációs cégnél üzemvezető.

Legyél az első aki hozzászól

Válasz írása

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*