Közösség (ami az Anyu-interjúból kimaradt)

Jelenleg 800 lájkolója van az oldalnak. Lehet, hogy naiv kérdés, de vajon ez ugyanennyi olvasót, aktív felhasználót is jelent? Nem hinném. Ezeknek a lájkoknak egy része valószínűleg szimpátia-nyilvánítás, olyan ismerősöktől, akiket még az is lehet, hogy hidegen hagy ez a műfaj. Nem számoltam össze, de szerintem olyan 50-60 ember kommentel kisebb-nagyobb gyakorisággal. A bennünket rendszeresen olvasókat valahová a két szám közé lőném be. A nem kommentelők a csendes többség; más oldalakon én is közéjük tartozom. Ugyanakkor Zozzie arra is rendre felhívja a figyelmemet, hogy egy-egy népszerűbb cikkel alkalmanként akár több ezer embert is elérünk. Hogy aztán ők olvassák is a posztjainkat? Nem tudom.

Mennyire homogén vagy sokszínű ennek a közösségnek a zenei ízlése? Nem feltétlenül így akartuk, de úgy alakult, hogy az oldal fő csapásiránya a thrash metál lett. Egy közösség ízlése attól sokszínű, hogy az oda tartozó emberek zenei érdeklődése széleskörű. Időnként érkeznek olyan jelzések, kérések, hogy írjunk erről vagy arról a zenekarról. Ha a szerzők között van rá vállalkozó, semmi akadálya. Ugyanakkor nem gondolom, hogy az olvasói igények alapján kellene alakítanunk az oldal tartalmát, hiszen az nem biztos, hogy a mi utunk lenne. Inkább fordítva gondolom: arról írunk, amiről szeretnénk, és örülünk, ha a mi ízlésünk, érdeklődésünk fedésbe hozható másokéval, akik ezáltal az oldal követőivé válnak. Én alapvetően magamnak írok. Az okoz örömet, hogy arról, annyit és akkor, amiről, amennyit és amikor. És ha ezzel még másik 10-20 (vagy több) embert is elszórakoztatok, már megéri csinálni.

Az is érdekes kérdés, hogy mennyire élő a kapcsolatunk az olvasóinkkal, veletek, azon belül is a kommentelőkkel. A többségükkel még soha nem találkoztunk személyesen, de ez reményeink szerint nem lesz mindig így. Egyébként még mi, a szerkesztőség tagjai sem vagyunk „gyakori vendégek egymásnál”: Dávid Lacival és Tóth Zolival életemben kétszer találkoztam, Bársony Petivel és Bogdán Lacival mindössze egyszer, Novák Norbival pedig még soha.

Hát így megy ez…