Emberkísérlet – egy túlélő feljegyzései

Vége van. Szerencsére vége van.

De kezdjük az elején! Amint sokan tudjátok, egy őrült ötlettől vezérelve vállaltam, hogy a tegnapi nap folyamán reggeltől estig kizárólag ugyanazt az 5 számot fogom hallgatni. Konkrét célja nem volt a kísérletnek, egyszerűen arra voltam kíváncsi, hogy mit tesz velem egy ilyen élmény. Nos, előre elárulom, hogy az eredmény engem is meglepett, de haladjunk szép sorjában!

Először is nézzük, melyik 5 számot szavaztátok meg nekem. (Talán nem meglepő, hogy a számok felsorolásához nem kellett puskáznom):

Kreator: Terrible Certainty
King Diamond: 1642 Imprisonment
Running Wild: Conquistadores
Helloween: Dr. Stein
Death: Pull the Plug

Gondolom, nem árulok el nagy titkot azzal, ha közlöm, hogy az a 15 szám, amelyek közül választhattatok, mind-mind nagy kedvencem, de ez egy kétélű fegyver: benne volt a paklikban, hogy egy életre megutálom őket, viszont egy kicsit csalásnak is érezhettétek, hiszen a kedvenceket könnyebb elviselni.

Mielőtt leírnám a tapasztalataimat, azért mélyedjünk el egy kicsit a számokban:

– 5 számot hallgattam folyamatosan.
– Az öt szám összesen 22 és fél perc volt.
– Vagyis a reggel fél 9 és este 6 közötti 570 perc alatt összesen 25-ször ment le a teljes lista.

És most lássuk, hogyan alakult a napom!

08:30 Lelkesen és nagy lendülettel indultam munkába (gyalog), hiszen az első szám rögtön a Terrible Certainty volt. Hatalmas kedvenc, szuper tempó, a dob szerintem felülmúlhatatlan, mi baj lehet? Jöttek szép sorban a számok, és mire beértem a munkahelyemre, már le is ment az első kör. Sima ügy!

09:00 Itt ért az első meglepetés. Mivel véletlenszerű lejátszásra állítottam a listát, szembesülnöm kellett azzal, hogy ez bizony azt is jelentheti, hogy egymás után kétszer is meghallgathatok egy számot. Ez így is lett, méghozzá rögtön a legelején: a Running Wild-nak jutott a megtiszteltetés, hogy ráébresszen arra, hogy nem lesz ez olyan sima menet, mint ahogy gondoltam.

09:10-12:00 Ez az időszak is villámgyorsan eltelt, hiszen jó számokat, sőt, számomra tökéletes dalokat hallgattam. Aztán kezdett kiderülni, hogy mégsem minden tökéletes. Rájöttem, hogy a Terrible Certainty szólója kifejezetten rossz, sőt idegesítő… Miért nem tűnt fel ez eddig????? Valahogy ki kellett volna vágni a dalból a nap hátralévő részére.

12:00-12:30 Jó ebédhez szólt a nóta… Ugyanaz a nóta… Evés közben jólesett volna egy kis csönd, de férfiasan ismét letudtam az ötszámos penzumomat.

12:30-14:00 Itt kezdődtek a gondok… Olyan dolgok kezdtek el idegesíteni, amelyekre nem is számítottam. Minek szórakozik a Running Wild a lassú bevezetővel? Csapjunk már a húrok közé, és legyünk túl a Conquistadores-on! Emellett feltűnt, hogy a Dr. Stein egyre jobban hasonlít egy gyerekdalra. Ám a Death és King Diamond mester még mindig tartotta magát: amikor rájuk került a sor, mindig elégedetten dőltem hátra… Egészen 14 óra utánig…

14:00-16:00 Mert ez az időszak volt az abszolút mélypont. Most már King Diamond sivalkodásából is elegem volt egy kicsit, a Death pedig egyre monotonabbnak hangzott. Ott tartottam, hogy mindegyik számon már csak túl akartam lenni.

16:00-17:30 Ez a rész már kifejezetten kínszenvedés volt. Abszolút semmit nem akartam már hallgatni, CSÖNDET akartam! Leginkább az tehetett be nekem, hogy ezeket a számokat nem háttérzenének hallgattam, hanem folyamatosan a fülemben mentek a fülhallgató miatt. Nem volt menekvés, muszáj volt odafigyelni rájuk. Csigalassúsággal vánszorogtak a percek.

17:30 Kiléptem az iroda ajtaján, és egy csapásra minden megváltozott! Hatalmas lendülettel indultam hazafelé, és vágtam bele az utolsó kör lejátszásába. Már csak fél óra és vége!!!!! Furán hangzik, de valahogy mind az 5 számot újra elkezdtem élvezni, a végén már dúdoltam is őket, és amikor hazaértem, egy kicsit furcsa is volt kivenni a fülhallgatót a fülemből a Terrible Certainty utolsó akkordjai után. Vége!

Azt hiszem, a kísérlet során a következő dolgokra jöttem rá:

– Mind az öt szám zseniális, egyszerűen a műfajuk mesterművei.
– Viszont még a mesterművekben is találni kivetnivalót, hiába hisszük azt, hogy egy adott számban minden a helyén van.
– A zene valóban életforma, de itt is érvényes a mondás: jóból is megárt a sok.
– És végül: ne próbáljátok ki otthon! Semmi értelme… Igaz, egy pillanatra beugrott az ötlet, hogy esetleg érdemes lenne megismételni a kísérletet két nappal, de nem, neeeeeeeeeem fogom megismételni!!!

A cikk szerzője: Buga B 33 további cikk
Bogdán László „Buga B”: Az egykori Brutal Metal, később pedig a Pulling Teeth fanzine szerkesztője. Koncertfanatikus, civilben egy fordítóiroda projektmenedzsere.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*