Cornelius és Georgius – 1. rész

Dávid László: Ungvári testvéreim, köszönöm szépen, hogy elfogadtátok az interjúfelkérést! Mi a véleményetek a felületünkről? Milyen gyakran látogatjátok, olvassátok?

Cornelius: Mi köszönjük a lehetőséget, hogy szerepelhetünk nálatok! Sajnos az utóbbi időben sokkal kevesebb időm van az online oldalak böngészésére, de azért ami érdekel, azt örömmel elolvasom!

Georgius: Üdv Ungvárról, László testvérem! Részünkről a megtisztelteltetés, köszönjük az érdeklődésedet az ilyen öreg rókák iránt, mint mi vagyunk Corneliusszal. Megvallom őszintén, mivel mostanában egy jó 4 hónapos szünet után újraindítottam az Archangel’s Lantern blogomat, nem sok időm van felkeresni a Rattle Inc.-t, de előtte gyakran megtettem, volt, hogy szavazgattam is, ha olyan zenekart találtam, amit szeretek; legutóbb a Bolt Thrower-es játékban vettem részt. Épp tegnap olvastam el az interjúdat a Mesterrel (Jeff Becerra-val); Laci, gratulálok, jó lett! A Tátrai Emesével készített beszélgetés is érdekes lett (anno az Encomiumban 1999-ben pont én faggattam Emesét, elég jópofa dolog sült ki belőle). Ezúton is üdvözlöm őt! A Robert Cardenas interjúd is pazar lett, csak így tovább! Sok sikert kívánok nektek! Ha lesz továbbra is olyan csapat, ami érdekel és szavazni kell, néha számíthattok rám! Hail Rattle Inc! Majd később készítsetek egy Best of Rattle Inc. die-hard nyomtatott verziót is! 😉

D. L.: Mindenekelőtt egy rövid bemutatkozást kérek szépen tőletek!

Cornelius: Huszonhárom éve gitározom az ungvári Castrum zenekarban. Ezidáig koncert- és fesztiválszervezéssel is foglalkoztam, plusz amikor van egy kis szabadidőm, szerkesztem a kis underground újságom honlapját és nyomtatott oldalait.

Georgius: Kudla György a becsületes polgári nevem, 1973. július 1-jén születtem Ungváron, az egykori „nagy unióban”. Magyar tannyelvű középsuliba jártam 1979-1990 között, és pont amikor végzős voltam, 1990 májusában találkoztam Corneliusszal, akivel azóta is nagy cimborák vagyunk, konkrétabban fogalmazva, ő a legjobb barátom. A suli után, 1990 szeptemberében Budapestre kerültem a Nemzetközi Előkészítő Intézetbe. Ez egy kb. 8-9 hónapos tanfolyam volt, magyar-történelem szakos oktatók készítettek fel minket az egyetemi/főiskolai felvételire. Végül is aztán nem lettem sem történelem, sem magyar szakos, hanem a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskolán szereztem ukrán-orosz nyelv és irodalom szakos oklevelet (1994-1998). Utána a szegedi éveim következtek, úgy ukránból, mint oroszból megszereztem az egyetemi oklevelet az egykori József Attila Tudományegyetemen. (1998-2002).

Az egyetem elvégzése után többnyire itthon, Ungváron voltam és műfordítással foglalkoztam. Budapesten 2002 februárjában egy ukrán-magyar nemzetközi műfordítói pályázaton 3. helyezett lettem. 2004-ben jelent meg az első és eleddig egyetlen teljes műfordításkötetem, két kárpátaljai költő verseit és egy magyarországi/budapesti szerző, egykori kedves tanárom, Somos Béla költeményeit ültettem át ukrán nyelvre. 2004-től 2007-ig az ungvári Kijevi Szlavisztikai Egyetem kárpátaljai fiókintézetében tevékenykedtem, mint óraadó oktató: kultúrtörténetet, magyar-ukrán beszédgyakorlatot tartottam a magyar-angol szakpár magyar anyanyelvű hallgatóinak. 2007-ben Szegeden, az orosz irodalmi tanszéken belefogtam a PhD-s tanulmányaimba, a diplomamunkámat sajnos nem írtam meg egyéb, szomorú események miatt, amelyekre később majd úgyis kitérek.

D. L.: Mikor, hogyan, kinek/minek a hatására kerültetek kapcsolatba a metal zenével? Mi fogott meg benneteket ebben a stílusban? Metalossá válásotok előtt milyen zenéket hallgattatok?

Cornelius: Én 11-12 éves koromban, ismerősök, iskolatársak révén kerültem a metal zene bűvkörébe. Először olyan lágyabb zenékkel ismerkedtem meg, mint a Krokus, a Magnum, az Iron Maiden, a Manowar vagy a Judas Priest. A zene súlyossága, és persze a dallamok voltak azok, amik rögtön hatottak rám. Metalossá válásom előtt szüleim révén sok klasszikus zenét hallgathattam otthon (pl. Bach, Beethoven, Mozart), ezek a bakelitek mostanáig megvannak nekem, és persze voltak orsós szalagok is, amelyeken ABBA- és Boney M.-anyagok voltak.

Georgius: 1987 nyarán megláttam a Magyar 1-en a Europe The Final Countdown-jának klipjét, érdekesnek, izgalmasnak találtam a zenéjüket. Nem sokra rá az egyik osztálytársam kölcsönadta az Iron Maiden Number of the Beast anyagát másolt kazin, egyből beleszerettem és elkezdtem érdeklődni a műfaj után. A következő cucc, amit szintén másolt kazettán kaptam meg egy másik osztálytársamtól, a Mercyful Fate Don’t Break the Oath című csodálatosan okkult albuma volt. Utána aztán jött a többi, hogy csak néhány nevet említsek: Accept, Priest, Scorpions, Helloween, Angel Dust…

Ami a kérdésed másik részét illeti, a szüleim nem voltak rockerek, vagy ilyesmi, úgyhogy ABBA, The Beatles, Boney M., Goombay Dance Band, Bonnie Tyler, Chris Norman, George Baker Selection ment (voltak bakelit lemezeik is a felsoroltaktól). A magyarok közül a Omega, Illés, Zalatnay Cini, Korda Gyuri és Koós Jani bátya, Aradszky László, Hungária, Neoton, Delhusa Gjon etc., amiket hallgattak (főleg édesanyám) apu pedig szegény (R.I.P.) magyar nótákat is hallgatott.

D. L.: Melyek voltak a legelső albumok/előadók, amelyeket felfedeztetek, illetve meghallgattatok?

Cornelius: Az imént említett csapatoktól a következő lemezek: Krokus – Krokus, Magnum – Magnum II, Iron Maiden – Killers, Manowar – Battle Hymns, Judas Priest – Turbo.

Georgius: Fentebb említettem a két másolt kazit, az első hivatalos „gyári” kazettám az Overkill Under the Influence című albuma volt, a nagybátyám hozta Budapestről, amikor ott járt. 1988 táján elkezdtem a thrash metal irányába kutakodni: Exodus (Bonded by Blood), Testament, Sodom, Anthrax etc. 1989 nyarán pedig, miután megnyíltak számunkra a határok, a nyíregyházi piacon megvettem a Kreator Extreme Aggression-jét, s azóta számítok hivatalosan Kreator-fannak. Anno a Heavy Metal kedvelőinek című műsort is nagyon vártam a rádióban, a nyár folyamán onnan vettük fel a zenéket kazikra hétről-hétre: Deathrow, Satan, Motörhead, Angel Dust, Helloween, Testament, Iron Maiden, amikre így hirtelen vissza tudok most emlékezni. Természetesen hallgattam a Garázst is Feróval, a kerítésszaggató „Yeaaaah!”-vel.

Csihar Attila társaságában

D. L.: A skandináv, dallamos death/black metal feltétlen hívei vagytok. Ez a rajongás mióta tart?

Cornelius: A 90-es évek eleje, talán 1991 óta.

Georgius: Nem teljesen helytálló, hogy feltétlen híve lennék, ugyanis először inkább a durva, stockholmi vonal fogott meg, és mai napig az a prioritás nálam, az általad is említett dallamos death/black vonallal egybekötve. 1992-ben a Pieces-t felvettem a szlovák rádióból, utána nagyon gyorsan jött a többi, a kedvenc album, a Like An Ever Flowing Stream, aztán az Entombed, a Grave, az Unleashed, a Carnage, a hollandok közül a Pestilence, az Asphyx, a Sinister, a Thanatos, az Inquisitor, a Gunther által vezetett flamand Ancient Rites. Ha jól emlékszem, 1995 táján szerezte be Cornelius a Dissection Storm of the Light’s Bane-jét, utána jött a többi ilyen jellegű csapat: az At the Gates, a korai In Flames, az Ablaze My Sorrow, a Maze of Torment stb.

D. L.: Melyek azok a metal műfajok/előadók, amelyektől a hideg ráz ki titeket, amelyeket egyáltalán nem szerettek?

Cornelius: Hm… régebben sok minden idegesített, de manapság már sokkal egyszerűbb, le van szűkítve a kör a kizárólagos kedvencekre. De azért a sok modern nu metal, deathcore, metalcore csapat még mindig a frászt hozza rám, annyira bénák.

Georgius: Nem szeretnék senkit sem megbántani, úgyhogy ezt most inkább kihagynám. Úgy vagyok ezzel, hogy mindenkinek tiszteletben kellene tartania mások ízlését, hiszen különböző zenéket hallgatunk. Ha valami nem tetszik nekem, akkor sem sértek meg senkit azzal (főleg nem kioktató hangnemben), hogy ez vagy az a banda/lemez milyen már. Viszont azt sem szeretem, ha valaki az én FB-idővonalamon írogat be „magasztos dolgokat” a posztjaim alá, úgyhogy tavaly óta (az utolsó és végleges FB-profilomon) nagyon megválogatom, hogy kik is legyenek a „friend”-ek. Elegem lett a sok tudorból, egyáltalán nem vagyok kíváncsi rájuk…

D. L.: A gyűjtőszenvedélyetek mikor alakult ki? Mekkora gyűjteménnyel rendelkeztek? Melyek a gyűjteményetek legféltettebb kincsei, legritkább „példányai”?

Cornelius: Rögtön kialakult! De komolyabb szinten a hard rock és a heavy metal csapatokkal való megismerkedés után kb. egy évvel, akkor, amikor a germán thrash metal triumvirátus már a kedvenceim közé tartozott. Meg sem próbálom saccolni, mennyi mindenem van itthon: egyszerűen sok, nagyon sok. Nekem a Mercyful Fate Black Masses 12″ vinyl-je ugyanolyan kincs, mint pl. a Dismember Skin Her Alive 7″-je vagy a Sodom In the Sign of Evil-jének az első kiadása bakeliten. Ezeket nehéz így kategorizálni, mindet imádom.

Georgius: A Kreator Extreme Aggression kazettája óta, azaz 1989 nyarától folyamatosan, megszakítás nélkül. Amikor Budapestre kerültem tanulni, az ösztöndíjam nagyobb részét műsoros kazettákra és pólókra költöttem. A Kreator 1990-ben vásárolt Pleasure to Kill-jét aláírattam Millével és Ventorral 2009-ben Debrecenben. Hogy mekkora a gyűjteményem? Hűha, ez jó kérdés, nem számoltam meg. Egy biztos, hogy Cornelius sokkal, de sokkal hatalmasabb gyűjteménnyel rendelkezik, mint szerénységem. Ő a No.1 Ungváron, nagyon sok ritka cucca van.

Nálam a legféltettebbek közé tartozik a Jon, Tomas és Brice által dedikált Maha Kali CD, a tavaly Svédországból kapott Nifelheim Satanatas vinyl Pelle Hellbutcher nevemre szóló dedikálásával, a Necrocurse Grip of the Dead digi-pack CD-je szintén Hellbutcher aláírásával (hatalmas köszönettel tartozom Tobias Fongelius svéd barátomnak /Voodus/ ezekért, ugyanis a Nifelheim-bakelit például Pelle saját gyűjteményéből való). Az utóbbi évek során kaptam meg Peter Karlsson barátomtól a The Pete Flesh Deathtrip első két anyagának CD-it dedikálva, tavaly pedig elküldte nekem a svéd Critical Mass-nál megjelent vinyl verziókat is. Az izlandi Angist-től is kaptam szép dolgokat, a promó CD-jüket, aztán az eddigi egyetlen EP-jüket CD-n és a promóval egybekötött EP-s kiadványukat, amelyet a Hammerheart Records jelentetett meg vinylen nem olyan rég.

A már említett Tobias Fongelius barátomtól 2009 óta folyamatosan kapom a dedikált anyagokat, akkoriban még Jormundgand néven nyomultak. 2012-ben az Obscenity-s Henne elküldte nekem az akkoriban megjelent visszatérő anyagukat dedikálva. 2014-ben, amikor Kassán jártam az Grave/Entombed A.D.-n, természetesen Lars Görannal is aláírattattam, amit lehetett a régi Entombed-os dolgokból. Ez év januárjában Erik Sprooten-től megkaptam a dupla Inquisitor CD-t, szintén a tagok dedikálásával, valamint az Ancient Rites Fatherland-ját Gunther kedves szavaival. Tavaly egyébiránt a Facebook-on megismerkedtem a Sacrilegious Rite német zenekar gitáros-frontemberével, ő is elküldte az anyagait, nagyon jó kis old school death/black; aki szereti a nyers, de korántsem primitív dolgokat, érdemes belefülelnie a horda muzsikájába.

(folytatjuk)

A cikk szerzője: Dávid László 721 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*