Bornholm: Primaeval Pantheons (2016)

Van az úgy, hogy valaki nem hallgat magyar zenekarokat. Az utóbbi években nagyon kevés itthoni csapattal kötöttem ismeretséget, de ez nagyrészt a lustaságomnak köszönhető, nem a honi bandákkal szemben támasztott előítéletemnek. Mert vannak emberek, akik alapból elutasítják a magyar együtteseket azzal az indokkal, hogy szerintük nem ütik meg a nemzetközi szintet. Pedig vannak kivételek, nem is kevés. Ilyen unikumnak számít a Bornholm is.

A Bornholm-ot egy jó ismerősöm, Balázs ajánlotta, aki barátja Sallai Péternek (Sahsnot), a banda énekes/gitárosának. Gondoltam, ha ennyire favorizálja őket, teszek egy próbát, és megismerkedem a Bornholm-mal. És milyen jól tettem! Végighallgattam a négy nagylemezt, és azt kell mondjam, hogy egy kiváló együttest szalasztottam volna el, ha nem vettem volna a fáradságot a megismerkedéshez. Erre mondják, hogy jobb később, mint soha.

Azért valamennyire képben voltam, olvastam már a zenekarról, nem volt előttem teljesen ismeretlen az, hogy pagan/black metal stílusban mozognak, mindezt angol szövegekkel kísérve.

Interjúmban arról kérdeztem Sahsnot-ot, mi lehet az oka annak, hogy itthonról (és ha megnézzük, Kelet-Európából) az extrém metal zenekarok érnek el kisebb-nagyobb nemzetközi sikereket. Természetesen én sem tudom a pontos választ, szerintem ez lehet a kulcsmomentum: azok a bandák, akik próbálnak új és érdekes dolgokat belevinni a zenéjükbe – kiemelkedve az átlagból –, általában azért a durvább stílusban alkotnak, mivel ezen a területen a lehetőségek egész tárháza megnyílik, a jó zenészek innen merítenek ötleteket, így ennek következtében külföldön is jobban felkeltik az érdeklődést. Jó, jó, kell nemzetközi kiadó és promóció is, de nem ez a legfontosabb, valamint az sem elhanyagolandó, hogy remek szerzői vénával rendelkezzen a zeneszerző. Természetesen a dallamosabb, lágyabb zenék között is van rengeteg előremutató együttes, de hazánkban nem ez a jellemző. Persze az is előfordul, hogy csak itthon szeretne a zenekar érvényesülni, nem kacsingat a külföld felé.

A Primaeval Pantheons egy olyan lemez, amelyet bátran kitehetünk a kirakatba, megmutatva, hogy Magyarországon is milyen színvonalas munkák kerülnek ki a zenei műhelyekből. Mert ez az album (de a korábbiak is) megérdemli, hogy mindenhol emlegessék a világon, büszke lehet rá Sahsnot és zenekara!

Manapság egyre nehezebb olyan zenét írni, amelyre ne süthetnénk rá, hogy erre vagy arra zenekarra emlékeztet, de minden zenésznek vannak hatásai, amelyek akár tudat alatt is beépülhetnek a saját szerzeményeibe. Szerintem a lényeg az, hogy minél több egyéni vonást mutasson fel a banda saját muzsikájában, zenei ötletei magukon hordozzák azokat a jegyeket, amelyek által egyértelműen felismerhető legyen az együttes. Erről beszélt is Sahsnot az interjúban: szeretné a saját útját járni, senkihez és semmihez nem hasonlítani. Ez szerintem sikerült is neki.

Személy szerint azokat az extrém metal zenéket szeretem, amelyekben vannak megjegyezhető zenei részek, harmóniák, és/vagy énektémák a kíméletlen zúzás mellett. A Primaeval Pantheons rengeteg ilyen fogódzkodót tartalmaz. Nagyon változatos a lemez, rengeteg ötletet préselt bele a nótákba a zenekarvezető. Az album atmoszférája engem teljesen lenyűgöz, pici skandináv érzés is van benne, de éppen csak annyi, amitől nem válik utánzássá; bőven megtaláljuk a már kialakult Bornholm-stílusjegyeket is.

Rögtön a nyitányt, az Eye of Knowledge-t hallgatva azt érzem, hogy egy rendkívül izgalmas utazásnak leszek a részese. Rövid bevezető után szélvészgyors tempóban száguld a dal, itt-ott lassabb kiállásokkal tarkítva, de ami a legfontosabb, hogy emlékezetes gitártémákkal van teli a nóta. Sahsnot hangja elég szigorú, de van tiszta ének is, ez a fajta vokalizálás gyakorlatilag az egész korongot végigkíséri, ami nekem nagyon tetszik.

Néhány dal középtempós, lassabb, de itt-ott blastbeat-ek is felütik a fejüket, mint például az Atavism vagy a Runes of Power esetében. Örömömre szolgál, hogy ennyire változatosak a számok, egy másodpercig sem unatkozom a hallgatásuk közben. Az Atavism különösen frankó, már-már progresszív a nóta, annyi téma halmozódik benne, de egyáltalán nem felesleges egyetlenegy hang sem; mondhatom furcsa szóhasználattal, hogy „rend van a káoszban”.

Az Old című számban érdekes vokális betétet hallhatunk: egy kicsit epikus, egy picit heroikus, de egyébként nagyon hangulatos, és beleillik a dalba. Emellett természetesen megvannak a dalban a black metal-os tekerések is.

Mint fentebb említettem, Sahsnot hangja végig zord, de ez nem jelenti azt, hogy ne lennének emlékezetes énektémái. A March of Saturn menetelős, málházós, szaggatott ritmusára, vagy a Seventh Reign lágyabb részeire is jól illeszkednek a dallamos vokális betétek. Ezeket aztán szépen szétzilálják a gyors tempók, azért, hogy újra visszatérhessen a melodikus ének – ami így is kellően szigorú, mert nincs helye a slágeres dalolászásnak.

Szintén szóltam már a gitártémákról. Nos, az tisztán érzékelhető, hogy Sahsnot különös gonddal odafigyelt ezek igényességére, ennek megkoronázása az Iron Crown szám. Ez a kedvencem a Primaeval…-ról. Óriási pengetés megy „hipersebességgel”, de olyan egyéni dallamokkal, amelyeket még dúdolni is lehet. Tipikus esete annak, hogy miként lehet egy nóta egyszerre dallamos és brutális – egyben zseniális. Nagyszerű szerzemény, számomra eddig ez a top a Bornholm összes száma között.

Minden egyes dal fülelése közben hatalmas riff-tengerben lubickolhat a hallgató, folyamként ömlenek ki a hangfalakból a hathúros hangszer hanghullámai. Így történik ez a Bloodstorm-ban is, elemi erővel zúg a hangorkán; a gitár az énekkel és a többi hangszerrel karöltve alkot egy veszedelmes ciklont, ami végigsöpör mindenen.

Az Imperium (Divus Rex) tétellel zárul az album. Ebben nincs „gyorsulás”, de a változatosságot itt sem hanyagolta a zenekar. Ének kevés van, majdnem instrumentális a szám, Dávid, a dobos technikás játékával nyújt kiemelkedőt. Ám nem csak itt brillírozik, hanem az egész lemezhez sokat hozzátesz remekül kidolgozott dobtémáival. Igazságtalanság lenne vele szemben, ha nem méltatnám a tudását.

Nem meglepő, hogy kitűnően szól a Primaeval Pantheons, erre is egyértelműen nagy hangsúlyt fektetett az együttes. A felvétel Scheer Viktor vezérletével készült a Pannónia Stúdióban, a masterelés pedig Hollandiában Paul Ericksen keze nyomán.

Remélem, sok magas színvonalú lemezt hallok még a Bornholm együttestől, és bízom benne, hogy még többen megismerik hazánk egyik kiválóságát!