A zenében él – Interjú Coly-val

Amikor a Rattle Inc. oldala elérte a 400 lájkot, írtam egy vendégszösszenetet az oldalra, és tettem egy könnyelmű ígéretet, miszerint 800 lájknál „anyu újra bejelentkezik”. Azt már rég elhatároztam, hogy ez egy interjú lesz Tamással (nektek: Coly). Íme!

Feleség: Nyolc és fél hónapja indítottad el a Rattle Inc. Facebook-oldalát. Gondoltad volna, hogy ilyen nagy fába vágod a fejszédet, mint ami végül lett a dologból?

Férj: Nem. A mai napig élvezettel csinálom, de nem gondoltam volna, hogy ennyi időmet veszi el, valamint hogy ilyen fáradt leszek tőle (és persze az egyéb aktivitásaimtól).

Feleség: Olyan lett ez a magazin, mint amilyet megálmodtál? Vagy több? Más?

Férj: Attól lett más, hogy több lett. Azt tudtam, hogy én mit szeretnék: kezdetben a régi relikviákat, a Metal Attack/Rattle Inc. összes lapszámát digitális változatban mindenki számára hozzáférhetővé tenni, korabeli élményeket felidézni, majd fokozatosan rátérni az aktualitásokra (is). Ez sikerült, így történt. Amit nem láttam előre, hogy kik fognak csatlakozni hozzám, és ők milyen tartalmakkal színesítik majd a kínálatot. Ez maximálisan felülmúlta a várakozásaimat.

Feleség: Mesélj róluk! Kik a Rattle oszlopos tagjai, és kinek mi az erőssége?

Férj: Ha rendszeresen olvasnád az oldalt, mindannyian jó ismerőseid lennének. 🙂 Az elsődleges célom az volt, hogy minél több régi pályatársat, egykori fanzine-szerkesztőt és -írót nyerjek meg az ügynek. Volt, aki egyből jött, más később csatlakozott. Van, aki rendszeresen és sokat ír, van, aki alkalomszerűen, ahogy az egyéb elfoglaltságai engedik.

Az oldal – mellettem másik – legnagyobb tartalomszolgáltatója Dávid Laci, aki korábban a Stygian Shadows fanzine és a Ragyogás webzine munkatársa volt. Bár azt állítja magáról, hogy mindenevő :-), tőle elsősorban a durvább zenék – thrash, death – érkeznek.

Tóth Zoli, azaz Zozzie egykor a Feszültség fanzine-nek dolgozott. Az ő zenei érdeklődése is sokszínű, bár a fő irány nála a skandináv vonal, az atmoszferikus zenék, valamint az agyas, komplex muzsikák. A csapatból ő rendelkezik olyan szabad (idő)kapacitással, hogy a szerkesztésbe is be tud segíteni. Amikor napokig nem vagyok gépközelben, ő helyettesít.

Bársony Peti az egykori Mower fanzine munkatársa volt. Bár alapvetően vizuális ember (ilyen területen is dolgozik), remek írói vénával rendelkezik. Sajnos ritkán ír nekünk, ám cikkei a legmagasabb minőséget képviselik.

Frőlich Tomi, vagyis Vectomi annak idején a Rattle Inc.-nek is írt, majd barátaival elindította a Panic fanzine-t. Ő egyértelműen thrash-fanatikus, annak idején rengeteg ilyen zenét ismertem meg általa. Egyéb elfoglaltságai sajnos nem teszik lehetővé, hogy rendszeresen publikáljon nálunk, de nem adom fel a reményt, hogy ez egyszer még változni fog.

Novák Norbert Németországban él, sok hasznos információt, koncertbeszámolókat és exkluzív interjúkat köszönhetünk neki.

Bogdán Laci az egykori Brutál Metál és Pulling Teeth fanzine-eket szerkesztette másodmagával. Ő – Buga B művésznéven – mostanában lendül bele nálunk a cikkírásba, és egykori tettestársát, Majkát (nem a valóságshow-szereplőt) is neki köszönhetjük; utóbbi is írt már nekünk, és remélem, hogy az első nem az utolsó alkalom is volt egyben.

Rákóczi Geri szintén friss csapattag, tegnap a második anyaga jelent meg nálunk, amit várhatóan még sok másik követ. Meg kell említenem még a fotósunkat, Németh Róbert „Tofi”-t, és Tauszik Viktort is, aki a fordításokban nyújt komoly segítséget. Remélem, nem hagytam ki senkit. A fent említett szerzőkön kívül bárki írásait szívesen megjelentetjük, ahogy az történt már a közelmúltban is.

Feleség: Már elnézést, de kihagytál valakit: egy lelkes fotóst…

Férj: Basszus, vele(d) kellett volna kezdenem! De meg is fordíthatjuk: melyik orgánumnak köszönheted, hogy megobjektívezhetted a nagy Warrel Dane-t és az ugyanolyan nagy Alex Skolnick-ot? 🙂 Szerencsére, ha a feleség nemcsak hogy maga is betűszaporító, hanem még végzett fotós is, akkor az újságíró tényleg el van kényeztetve. Nem beszélve arról, hogy a külföldi muzsikusoknak szánt interjúkérdéseimet is te fordítod angolról angolra…

Feleség: Na, azért! Amúgy épeszű ember számára szinte hihetetlen, hogy ezt a sok munkát nonprofit jelleggel csinálod. Mégis miért?

Férj: Erre több válaszom is van. Az egyik: akarom és szeretem csinálni, viszont ez a forma, az online megjelenés – ebben a fázisában – nem hordozza magában a profittermelés lehetőségét. Másrészt sajnálnám is az időmet, energiáimat olyan tevékenységre (marketingre) áldozni, amely a jövedelmezőség felé mozdítaná el a kiadványt. Egyes cikkeket (főleg a külföldi interjúkat) felteszek bizonyos nagy látogatottságú, angol és magyar nyelvű oldalakra, de ennek a haszna látszólag minimális, a nullához közelít.

A másik válasz, hogy ez egy szabadidős tevékenység, egy hobbi, márpedig ezeket nem pénzért csinálja az ember, hanem saját maga és esetleg mások örömére, szórakoztatására.

A harmadik válaszom pedig az, hogy ha írással akarnék több pénzt keresni, a jelenlegi szakterületemen (egészségügy) keresném a lehetőségeket (vannak). Az lenne a könnyebb út…

Feleség: Értem. Mi a legjobb neked ebben az egészben?

Férj: Maga az alkotás, a megvalósítás folyamata. Kitalálni, megszervezni, megcsinálni, közzé tenni és ezzel másokban gondolatokat elindítani, érzelmeket kelteni. Számomra ez adja a sikerélményt, vagy az, ha rálelek egy addig nem ismert jó zenére, ha válaszra méltat egy általam tisztelt híresség, ha a lelkesedésem másokra is átragad (nem mintha kívülről olyan lelkesnek tűnnék – ezt te is tanúsíthatod), ha mozog a rendszer, amit megálmodtam.

Feleség: Engem meglepett, hogy szinte olyanná vált az egész, mint egy regény, amely „írja magát”. Lenyűgöző, hogy állandóan tele vagy újabb és újabb ötletekkel: amikor azt gondolnám, hogy már nem lehet mit írni, akkor egy megvalósuló ötleted helyébe tíz másik tolul. Hogy is van ez?

Férj: „Honnan veszed a témákat, honnan jönnek az ötletek?” – ezt tőlem, mint gyógyszerészi lap szerkesztőjétől is rendre megkérdezik. Aki egy adott területen mozog, és nyomon követi a történéseket, az új fejleményeket (hogyne követné, hiszen ez a munkája, ezért kap fizetést), képben van az aktuális helyzettel kapcsolatban. Azt több mint 10 éve csinálom, ennyi ideje élek benne – hogyne lennék naprakész?

A fanzine-újságírás egy kicsit más tészta. Egyrészt több, másrészt kevesebb. Körülbelül 35 éve hallgatom ezt a zenét, követem – ha máshogy nem, fél füllel, fél szemmel – az eseményeket. Másrészt, mivel ez egy hobbi, nem KELL képben lennem. Ráadásul a nyomtatott és az online Rattle Inc.-s lét közötti időszakban (1991-től 2016-ig) szimpla zenehallgató voltam.

Viszont, mint rajongó, benne élek a műfajban, van véleményem egy koncertről, egy régi vagy egy új lemezről, egy jelenségről, és ezt megírom. Márpedig ezeknek a listája gyakorlatilag végtelen, így a témákból sem lehet kifogyni.

Feleség: Néhány privátabb, ha úgy tetszik, bulvárosabb kérdést tartogatok a végére. Egyszer azt mondtad, „a zenében élek”. Ez mit jelent?

Férj: Hogy zenefüggő vagyok, és mint egy kemény narkós, át vagyok itatva az „anyaggal”, a ritmusokkal és dallamokkal. Folyamatosan megy bennem valami, és nemcsak hallom a zenét, hanem látom is: mintha egy fényjáték menne közben. (Orvos nem látott még.)

Feleség: Ha zenész lennél, milyen muzsikát játszanál? Melyik poszt lenne a tiéd egy heavy metal bandában?

Férj: Álmomban jó énekhangom van – a valóságban sajnos ez nem áll. Előbbi óriási adománya a sorsnak. Mivel nem bírom a monotóniát, a valamihez való igazodást, egyértelműen szólógitáros lennék, és egy angolul (dallamosan) éneklő, a metál keményebb irányzatát játszó zenekarban muzsikálnék.

Feleség: Heavy metal-rajongás terén követ valaki a családban? (Tegyük hozzá, csupa nő vesz körül.)

Férj: Mivel nagyon intelligens módon, egyezményesen mindenki magában (fülhallgatóval) élvezi a saját muzsikáját, így egy kicsit nehéz hittérítői tevékenységet végeznem. A középső lányom 4-5 éves korában volt velem Toy Dolls koncerten. Ő a nővérével együtt – több más stílus mellett – mostanában a rockzene iránt is intenzíven érdeklődik. Mutattam nekik pár dolgot, plusz a YouTube-on is keresgélnek, és a Green Day, a Guns N’ Roses, a Linkin Park például bejött nekik.

A legkisebbnek – aki kétéves – bármi szólhat, rázza magát a ritmusra. Rattle Inc. pólója mindenesetre már neki is van… Úgyhogy nem reménytelenek, nekem kellene „hangosabbnak” lennem az egyéb forrásaiknál, ha azt szeretném, hogy megkedveljék ezt a műfajt. Persze ez nem kötelező: mindenki olyan zenét hallgasson, amitől jól érzi magát.

Feleség: Akkor most, végezetül rántsuk le rólad a leplet, és valljuk be (remélem, nem fogod kihúzatni az interjúból), hogy a zenei ízlésed valójában olyan széles, hogy még Shakira is belefér. Vallj színt, és említs néhány nevet a kedvemért, akiken lehet, hogy felhördül az olvasótábor (persze biztos vagyok benne, hogy az ő palettájukon is megtalálható egy-egy különleges színfolt).

Férj: Megint Shakirával jössz? 🙂 Annak idején valóban volt egy hosszabb „viszonyunk”, 2005-ig valamennyi lemezét ismertem és szerettem is. Idén április 1-jén Dávid Laci, Zozzie és én a Rattle-oldalon is megemlítettünk néhány ilyen elhajlásunkat, mindenekelőtt a 80-as évek zenekarait. Abból az időszakból szerettem például a Duran Duran-t vagy a kevésbé ismert Talk Talk-ot. Az univerzálisabb nevek közül máig kedvelem a U2-t, az Achtung Baby-vel bezárólag, a The Doors-t, a Boney M.-et, a Jethro Tull-t, a Dead Can Dance-et, Alanis Morissette-et, a Gogol Bordello-t, Robbie Williams-t vagy a Muse-t.

Feleség: Szeretnél még valamit elmondani „az utolsó szó jogán”?

Férj: Hát persze! Egyre időszerűbbé válik, hogy végre elindítsuk a saját honlapunkat, ahol az olvasóink a korábbi anyagainkat is könnyebben, ráadásul rendszerezve megtalálnák. A köztünk és az oldalt aktívan követők közötti virtuális kapcsolatot is szeretnénk élőbbé tenni. Ha minden jól megy, október folyamán rendezzük meg az újkorszakos Rattle Inc. magazin első olvasótalálkozóját, ahol az érdeklődők nemcsak egymással és velünk ismerkedhetnek meg személyesen, hanem meglepetésvendéggel/vendégekkel is készülünk. Ez évi harmadik célom, hogy a lap indulásának egyéves évfordulóján, vagyis december 20-én elmondhassuk: legalább ezren kedvelik a Rattle Inc.-t.

Feleség: Köszönöm, hogy mindezt elmesélted!

Férj: Én köszönöm, hogy kíváncsi voltál rám!

About Coly 1180 Articles
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*