Bár az új-zélandi Alien Weaponry thrash trió tagjai szemtelenül fiatalok, jelen pillanatban ők hazájuk egyik legizgalmasabb heavy metál csapata. Részben szigetük őslakói, a maorik nyelvén énekelnek, dalaikkal pedig történelmi, politikai témákat feszegetnek. A fiúk – Lewis (15) és Henry de Jong (17), valamint Ethan Trembath (15) – jelen pillanatban a csapat bemutatkozó albumán dolgoznak, amelynek megjelenése a jövő év elejére várható. Kérdéseimet e-mailben küldtem el nekik.
Rattle Inc.: Hogy lehet, hogy édesapátok korábban egy new vawe csapatban énekelt és gitározott, mégis heavy metal szólt nálatok otthon?
Alien Weaponry: Valóban, az Ebony Sye nevű csapat tagja volt. Ezt megelőzően azonban, még tinédzserként Iron Maident és Motorhead-et hallgatott, az egyik barátja pedig a Knightshade nevű új-zélandi metálbandában pengette a húrokat. Mi gyerekként a legkülönfélébb zenéket hallgattuk itthon, de tény, hogy a heavy metál mindig része volt a kínálatnak. Politikai témájú dalok is szóltak nálunk, olyan előadóktól, mint Bob Marley vagy a Rage Against the Machine.
R. I.: Úgy tudni, Lewis mindössze kétéves volt, amikor megírta az első dalát. Ezt hogy kell elképzelnünk: kitalált egy dallamot, amit énekelgetett vagy játszott is hozzá valamilyen hangszeren, és ezt rögzítette is a család?
A. W.: Így van, Lewis kétévesen „komponálta” a Raiona című dalt, amely a játékoroszlánjáról szólt. Egyetlen szót ismételgetett énekelve, a Raionát, ami az állat neve, és mellé vadul pengette az ukulelét. Egyedi, ismeretlen dallam volt, szerencsére nem rögzítettük, és így nem maradt fenn, habár a család régi videói között biztos megtalálnánk a nyomát.
R. I.: Milyen nálatok, Új-Zélandon a metálélet? Hozzánk leginkább a Shihad zenéje jutott el, ezen kívül az Ulcerate neve lehet még ismerős a magyar metálrajongók számára (utóbbi csapat november 12-én lép fel Budapesten).
A. W.: Viszonylag kicsi metál színtérről beszélhetünk. Mi is jórészt helyi bandákkal lépünk fel. Tavaly a Devilskin nevű csapat Európában is megfordult; ők inkább hard rockot, mintsem heavy metált játszanak, de nagyon jó az, amit csinálnak.
R. I.: Édesapátok tényleg workshop-okon tanította a fiatal, leendő metálzenészeknek a színpadi viselkedést, ahol léggitároztak, headbang-eltek?
A. W.: Igen, ő és egy barátja, Andy Wood, aki a Cripple Mr Onion nevű helyi csapat énekese és gitárosa. Ez egy nyári tábor volt, ahol mindenki remekül szórakozott.
R. I.: Hasznosnak találjátok, hogy ő a menedzseretek, vagy ez időnként terhes is tud lenni?
A. W.: Időnként valóban zavaró lehet, ha a szülők beleszólnak a gyerekeik dolgába, de apa egy nagyszerű menedzser. Évekig hangmérnökként dolgozott különböző stúdiókban, és egy csomó mindent tud a zeneipar működéséről. Nagyon értékes számunkra ez a fajta tapasztalata, különösen most, amikor tengerentúli szakemberek is „szemet vetettek ránk”. Itthon a jövőben is ő fog menedzselni bennünket, az európai fellépéseinket pedig egy német cég fogja szervezni és koordinálni.
R. I.: Mire utal a zenekarotok neve?
A. W.: Az Alien Weaponry nevet azt követően választottuk, hogy még gyerekként megnéztük moziban a District 9 című filmet, amelynek nagyon tetszett témája és a benne szereplő fegyverek. Még ma is gyakran elővesszük, és minden egyes alkalommal, amikor valamelyik szereplő szájából elhangzik az Alien Weaponry kifejezés, hangosan tetszésnyilvánításba kezdünk. Amikor Ru Ana Te Whenua című dalunkhoz forgattuk a videót, észrevettük, hogy a vezető operatőr nem más, mint Simon Raby, aki a District 9-on is dolgozott, illetve a Gyűrűk ura-film másod-operatőre volt. Nagyon tetszett a dolog. Hiába, Új-Zéland meglehetősen kis ország.
R. I.: A mai repertoárból mi volt a legelső szám, amit megírtatok?
A. W.: Az első dal, amit valaha együtt írtunk, a 80th Death címet viselte, de ezt már régóta nem játsszuk. A mai nóták közül a Hypocrite született a legkorábban.
R. I.: Anyai vagy apai ágon vannak maori őseitek?
A. W.: Apai ágon, édesanyánk pedig holland származású. Abból a Ngati Pikiao nevű törzsből származunk, amelynek otthona az Északi-szigeten található Rotorua-tó környékén volt. Ük-ükanyánk pedig egy másik törzs, a Ngati Raukawa tagja volt.
R. I.: Mindketten (Lewis és Henry) beszélitek a maori nyelvet?
A. W.: Gyerekként, mondhatni, ez volt az anyanyelvünk, de mióta angol iskolába járunk, egyre nehezebben birkózunk meg a maorival. Angolul sokkal magabiztosabban fejezzük ki magunkat.
R. I.: Azt olvastam, hogy az iskolában ti is napi rendszerességgel gyakoroltátok a maori harci táncot, a hakát. Ma is menne még?
A. W.: Ha egyszer megtanultad a hakát, többé nem felejted el. Ez olyan, mint a biciklizés, csak sokkal drámaibb, hahaha!
R. I.: Ha már említettétek: és az egykerekű biciklizéssel hogy álltok? Azt olvastam, Lewis és Ethan így ismerkedett össze a helyi artistaképzőben.
A. W.: Lewis profi egykerekű bicikliző. Minden évben részt vesz a Uni Champs elnevezésű versenyen, és olyan dolgokat is csinál, mint a muni (mountain unicycling, terep-egykereküzés) vagy a street tricks (utcai trükközés).
R. I.: A zenéteket Te Reo Metal-ként emlegetik. A Te Reo kevésbé ismert kifejezés világszerte, mint a Maori. A Maori Metal helytelen meghatározás lenne?
A. W.: Mi magunk sosem illettük a zenénket ezzel a kifejezéssel, a médiában ragasztották ránk ezt a jelzőt. A „Te Reo”-kifejezés nálunk, Új-Zélandon egyszerűen „nyelv”-et jelent, amivel arra utalnak, hogy maori nyelven énekelünk. Nem különösebben érdekel bennünket, hogyan definiálják a muzsikánkat, mindaddig, amíg hallgatják a dalainkat. 🙂
R. I.: Tényleg a Ruana Te Whenua az első maori nyelven írt metál dal?
A. W.: Ezt nehéz lenne megmondani. Gyakran úgy emlegetnek bennünket, mint elsőket, és tény, hogy a mainstream-be, a slágerlistákra a heavy metal csapatok közül elsőként mi kerültünk be maori nyelven írt dallal. Azért döntöttünk emellett, mert egy ska zenekarban játszó barátaink beneveztek a Pacifica Beats elnevezésű zenei versenyre, amit aztán megnyertek, egy olyan dallal, amelynek a közepén volt egy maori nyelven előadott rész. Gondoltuk, ha nekik bejött, nekünk is bejöhet, annyi különbséggel, hogy mi mindezt metálba ágyazzuk. És működött: nyertünk.
R. I.: Dalaitokban az őslakók szemszögéből mutatjátok be az ország történelmét. Van ennek szerintetek valamiféle politikai felhangja? Ez lázadás a jelenlegi társadalom, a kormányzat ellen, vagy inkább csak hagyományőrzés?
A. W.: Nehéz nem rendszer-kritikusnak lenni, amikor a maori történelem vagy a bennünket körülvevő társadalmi konfliktusok és igazságtalanságok kerülnek szóba.
R. I.: A nyelvvel és az általa elbeszélt történetekkel tudtok tisztelegni a maori ősök előtt?
A. W.: Igen, fontos része a koncepciónknak, annak, amit csinálunk.
R. I.: Thrash metált játszotok, de a dalaitokban nincsenek szólók? Miért?
A. W.: Soha nem éreztük szükségét annak, hogy különböző virtuóz ujjgyakorlatokat végezzünk az egyes számok közepén. Gyerekként elég sokat hallgattuk a Metallicát, és különösen a St. Anger volt ránk nagy hatással, amelyen nem igazán vannak szólók. A The Things That You Know című számukba azért tettünk, ez az albumunkon is rajta lesz.
R. I.: Miért nem játszotok feldolgozásokat? Még a legnagyobbak is elcsábulnak néha…
A. W.: Már a kezdet kezdetén is elutasítottuk, hogy feldolgozásokat játsszunk; elég komoly nyomás nehezedik egy kezdő muzsikusra a tekintetben, hogy lehetőleg játsszon átiratokat, és az iskolában váljon tagjává egy feldolgozásokkal sikert arató csapatnak. Mi azt szerettük volna, hogy a saját dalaink jogán ismerjenek bennünket. A próbákon persze a poén kedvéért néha játszunk feldolgozásokat is. Most az emberek a koncerteken már együtt éneklik velünk a dalainkat, és ez óriási érzés.
R. I.: Hogy álltok a bemutatkozó albumotokkal?
A. W.: Eddig 7 számot rögzítettünk, és közülük körülbelül öttel teljesen kész is vagyunk. Decemberben még visszamegyünk a stúdióba, hogy befejezzük a munkálatokat.
R. I.: Mennyire lesz rajta domináns a maori nyelv?
A. W.: Körülbelül fele-fele részben szerepelnek rajta maori és angol nyelvű dalok. Az emberek leginkább a maori nyelvű számok miatt ismernek bennünket, de azért angolul is van néhány jó kis anyagunk.
R. I.: Esetleg címe is van már az anyagnak?
A. W.: Még nem döntöttük el, hogy mi legyen a címe. Amikor a borító és az összes dal kész lesz, akkor már tisztábban fogunk látni.
R. I.: Mikorra tervezitek megjelentetni?
A. W.: Decemberben befejezzük a felvételeket, de akkor ugye még hátra van a keverés és a maszterizálás, ezért úgy tervezzük, hogy 2018 január végén vagy február elején fog kijönni a lemez.
R. I.: Mostanra keresztül-kasul végigkoncerteztétek az országot. Külföldön felléptetek már? Ha nem, mi lehet az első lépés?
A. W.: Két ausztráliai koncertünk lesz a közeljövőben, és már van néhány lekötött fellépésünk Európában is, 2018-ban, köztük két fesztiválon, de reméljük, hogy több is lesz belőlük. A dátumokat ez év novemberében hozzuk nyilvánosságra.
R. I.: Jelentkezett esetleg már valamilyen hazai vagy nemzetközi lemezcég, hogy kiadná a bemutatkozó lemezeteket?
A. W.: Igen, egy páran megkerestek már bennünket. Ezzel kapcsolatban is van néhány izgalmas információnk, amit hamarosan a nagy nyilvánossággal is megosztunk.
R. I.: Egy nagy cég nyilván sokat tud segíteni a promócióban, a fellépések előmozdításában…
A. W.: Igen, ezért is kötöttünk szerződést a már említett német céggel.
R. I.: Végezetül, mit üzentek a magyar metálrajongóknak?
A. W.: Jövőre végre Európába is eljutunk, és megpróbálunk egy magyar fesztiválon is fellépni. Egy ilyen nagy rendezvényen már ott leszünk a közeletekben, de erről is csak az év végén tudunk beszélni, amikor hivatalosan is bejelentik a részvételünket. Már nagyon várjuk, hogy találkozzunk veletek!
Leave a Reply