Találkozás Robert Cardenas-szal, a Possessed (és a Masters of Metal) basszusgitárosával
Még mindig a hatása alatt vagyok, pedig úgy tűnt, nem jön össze. Mármint a beszélgetés Jeff Becerra-val. Aztán mentőötletként beugrott Robert Cardenas basszusgitáros. Azt nem mondom, hogy gördülékenyen ment minden, de végül 8 órakor a turnébuszban kötöttünk ki, és a fél órás csevelynek ez lett a végeredménye.
Dávid László: Két napja nyomtátok a mostani turnétok első buliját a Wacken Open Air fesztiválon. Hogy sikerült a fellépés?
Robert: Jó buli volt. Általában tartunk pár bemelegítő koncertet, mielőtt belevágunk ilyesmibe, de most csak kiálltunk, és a tőlünk telhető legjobbat adtuk, mert lényegében ezt is tudjuk adni.
D. L.: Ugye hat év után ez volt a Possessed második koncertje Wackenben?
Robert: Igen, csak akkor még a másik felállás játszott.
D. L.: Annak pedig ugyebár nem voltál tagja.
Robert: Nem, nem voltam a tagja.
D. L.: Milyen programot nyomtatok Wackenben? Mely nótákat játszottátok?
Robert: Vegyesen toltuk, mert ezen a turnén két dalt is játszunk az új lemezről. Rövid programot játszottunk, mert mindössze negyvenöt percünk volt.
D. L.: És milyen voltak a közönség visszajelzése?
Robert: Nagyszerű. Felvételeket ugyan még nem láttam, de igen jók voltak a közönségreakciók.
D. L.: Akkor összességében elégedettek vagytok?
Robert: Már hogyne volnánk? Úgy utaztunk oda, hogy nem volt előtte bemelegítő bulink, és sajnos próbálni is csak egyszer tudtunk, de hát így megy ez, amikor az embernek ezer más elfoglaltsága van az életben. Viszont nem tegnap óta játszunk együtt, és szerintem elég jók is voltunk.
D. L.: Szóval ez volt ennek a turnénak az első állomása?
Robert: Igen, ez volt a turné első bulija.
D. L.: Ma pedig első magyarországi koncerteteket adjátok. Jártál nálunk korábban?
Robert: Én először járok nálatok. Nem tudom, a többiek voltak-e már itt korábban.
D. L.: Nyílt-e alkalmatok szétnézni a városban?
Robert: Nem nagyon van erre időnk. Először is be kellett jelentkeznünk itt a klubban, aztán jött a színpadépítés és a beállás. Tart a sürgés-forgás, amióta csak megérkeztünk. Megyünk egyik helyről a másikra. Wackenből húszórás utunk volt, innen irány Olaszország, majd vissza a Cseh Köztársaságba.
D. L.: A ma esti programotok hasonló lesz a wackenihez?
Robert: Á, teljesen más lesz. Itt nem negyvenöt percet, hanem másfél órát játszunk majd. Nyomunk két új számot is, ezek közül az Abandoned-et már tavaly decemberben, a legutóbbi turnén is toltuk, amikor az Absu-ékkel túráztunk. Ezek az új számok elvileg már a Nuclear Blast-nél megjelenő lemezen lesznek rajta. És játsszuk a Shadowcult-ot is, a másik friss nótát, amely a tervek szerint a Nulcear Blast harmincadik évfordulós válogatására is felkerül majd. Szóval lesz Shadowcult és Abandoned, plusz Confessions, Death Metal, Storm in My Mind, Holy Hell is… Bár megnevezhetek én bármilyen dalt, úgyis Jeff határoz ebben a kérdésben. Néha akkor dönt úgy, hogy lehúz egyes dalokat a listáról, amikor már a színpadon állunk. Jeff akaratához alkalmazkodunk. Van, hogy az időn múlik az ilyesmi, máskor pedig nincs abban a hangulatban, hogy ezt vagy azt a nótát énekelje. Jeff már csak ilyen, mi pedig elfogadjuk ezt. Bármihez van kedve, részünkről rendben van a dolog.
D. L.: Állandó a felállásotok, vagy pusztán Jeffből és az ő sessionzenészeiből áll a banda?
Robert: Teljes a felállás, senki nem megy innen sehová. Szilárd a tagságunk. Van már egy másodgitárosunk is Claudeous Creamer személyében, aki tavaly, röviddel a decemberi Európa-tunénk előtt csatlakozott.
D. L.: Május végén írtátok alá a szerződést a Nuclear Blast-tel. Ez az egyetlen kiadó érdeklődött irántatok, vagy mások is versenyben voltak?
Robert: Amikor az első ajánlatot kaptuk, az arc nevére már nem emlékszem, csak arra, hogy a Music for Nations embere volt. Érdekelte a lehetőség, hogy kihozza a lemezünket, de aztán a főnökei közül valaki megvétózhatta a dolgot, úgyhogy az ügy átkerült a Nuclear Blast-es Dragóhoz. Legalábbis én így hallottam.
D. L.: Hány lemezre szól a megállapodás?
Robert: Kettőre, ha jól tudom.
D. L.: Elárulnál bizonyos részleteket az új lemezzel kapcsolatosan?
Robert: Mondjuk úgy, hogy rendkívül keményen fogunk dolgozni rajta. Nem egyik napról a másikra megy majd a dolog, amit csak azért mondok, mert néha van olyan nyomás a művészeken, hogy egyre gyorsabban hozzák ki a lemezeiket. A kiadókkal már csak így megy ez, némelyek hamar ki akarják adni az anyagot, de művészként nem szabad ezt elsietni. Azt hiszem, eddig összesen kilenc dalunk van készen.
D. L.: Hogyan zajlott, illetve zajlik a dalszerzés folyamata?
Robert: Minden szöveget Jeff ír, és olykor az egyes dalok megírásába is besegít. Dan-nel dolgozik, mi többiek pedig küldözgetjük egymásnak az anyagot.
D. L.: Esetleg megneveznél pár dalcímet is?
Robert: A Shadowcult és az Abandoned nótákat már említettem, de nemigen árulhatok el további dalcímeket, mert Jeff nem akarja.
D. L.: Gondoltatok arra, hogy a régi Possessed-klasszikusok közül is újravesztek párat?
Robert: Nem, semmilyen régi számot nem fogunk újravenni.
D. L.: Erről is Jeff döntött?
Robert: Valójában senki nem is vetette fel, hogy régi dalokat rögzíthetnénk újból, hiszen ahhoz túl sok friss számunk van. De minek is vennénk fel olyan dolgokat, amelyeket egy másik felállás már rögzített? Azok fölött nem mi rendelkezünk. Amúgy jól hangzik, nem volnék ellene, ugyanakkor azt egyszer már felvették, szóval miért vesztegetnénk az időnket olyasmivel, amit egyszer már megcsináltak?
D. L.: Mikor jelenik majd meg az új lemez?
Robert: A jövő évre ütemezzük. A pontos dátumot egyelőre még nem tudjuk, a nyárban gondolkodunk, de az is lehet, hogy még előtte, mondjuk, az első negyedévben összejön.
D. L.: Mindenesetre a jövő év csúcspontja lesz.
Robert: Reméljük is. Elégedettek vagyunk a számokkal. Igaz, hogy egyes dalokon itt-ott még csiszolni kell, de nagyon rá fogunk hajtani, és gondunk lesz rá, hogy rendesen kidolgozott nótákkal álljunk elő, annak érdekében, hogy mindenki elégedett legyen velük. Mindenkinek elégedettnek kell lennie a számokkal. Ha valakinek kérdése van, vagy ha valakinek nem tetszik valami, akkor ott változtatni fogunk. Ha bármi megkérdőjeleződik, módosítunk rajta.
D. L.: Hogyhogy elkerültétek Magyarországot, amikor tavaly
az Absu és a Belphegor társaságában turnéztatok?
Robert: Senki nem ajánlotta fel, hogy megszervezi a koncertet, vagy nem tudom. Ez az egész az ügynökünkön múlik, nekünk nincs ráhatásunk a döntéseire.
D. L.: És a mostani turné hogyan szerveződött?
Robert: A The Flaming Arts ügynökséghez tartozunk, ők szervezik a turnéinkat. Oda küldenek bennünket, ahol van valaki, aki hajlandó fizetni nekünk azért, hogy odamegyünk és zenélünk. Ezért vagyunk most itt.
D. L.: Mivel az Agent Steel az örök kedvenc zenekarom, megkérdezhetem, hogy megy mostanság Bernie Versailles sora?
Robert: Bernie Oregon államba költözött. Eddig Denverben, pontosabban Colorado államban élt. A balesetet követően (Versailles-nek aneurizmája lett) kórházba került, és sokáig tartották bent. Örülhettünk, hogy nem veszítettük el őt azokban a napokban, nem sokon múlott az élete. Maradjunk annyiban, hogy ma már lélegzik és jár. Sajnos nem ugyanaz az ember többé, aki azelőtt volt, és még mindig tart a felépülése.
D. L.: Hogy néz ki az Agent Steel jelenlegi felállása?
Robert: Beszéltünk John Cyriisszal arról, hogy dolgozhatnánk ismét együtt. Én tartom a kapcsolatot Johnnal, folyamatosan keressük egymást.
D. L.: Nem gátolja az előrehaladást, hogy Juan Garcia a Body Countnak is tagja?
Robert: Csakis amiatt nem hajtjuk igazán a dolgot, ami Bernie-vel történt. Az durván felborította minden tervünket, hiszen Bernie balesete előtt már arról volt szó, hogy nyomunk néhány bulit John-nal.
D. L.: Foglalkoztatják még Johnt az ufók és a földönkívüliek?
Robert: Még szép. Mindig is foglalkoztatták, úgyhogy ezen a téren semmi nem változott nála, maradt ugyanolyan, viszont igyekszünk a pozitív légkört fenntartani, hogy ismét működhessünk zenekarként. Juan Garcia borzasztóan elfoglalt most a Body Count-tal, az Evildead szintén aktív, talán turnézni is fog. És hogy ki helyettesíthetné Bernie-t, ha úgy döntünk, hogy aktivizáljuk magunkat? A többiek beszéltek Kurt Kolfelt-tel, aki az első albumon gitározott, de ő a Zeke tagja és ők ugyancsak elfoglaltak. Szóval nem egyszerű összehozni, hogy mindenki egyszerre ráérjen. Nem vagyok eredeti Agent Steel-tag, vagyis ha egy másik bőgőssel vágnak bele, nekem az is jó, hiszen rajongója vagyok az Agent Steel-nek és örülnék, ha látnám őket…
D. L.: …Esetleg Chuck Profusszal a dobos poszton…
Robert: Abból nem lesz semmi, mert Chuck-nak olyan egészségügyi problémái vannak, amelyek miatt nem zenélhet.
D. L.: Van bármi esélye annak, hogy valamikor új dalokkal rukkoljon ki, és lemezt is készítsen az Agent Steel?
Robert: Nem túl sok. Annyi került szóba, hogy jó lenne néhány bulit nyomni. Ezeken valószínűleg Rigo Amezcua dobolna majd.
D. L.: Remélhetőleg Magyarországot is útba ejtitek.
Robert: Igen, ha eljön az ideje. Ha viszont valaha is megvalósul a dolog, akkor az ügynökön áll vagy bukik majd minden, nem pedig azon, hogy szeretnénk-e jönni. Bármennyire is szeretnék eljönni hozzátok, ha nincs, aki kifizetné érte a megfelelő összeget, akkor nincs miről beszélni.
D. L.: Két külön történet az Agent Steel és a Masters of Metal, vagy ugyanarról a formációról van szó?
Robert: Mondjuk úgy, hogy a Masters of Metal elvileg egy Agent Steel-album lett volna. Úgy volt, hogy azoknak a nótáknak mindegyike Agent Steel-dal lesz. Sajnos nem így alakult, mi viszont továbbra is a saját dolgainkat akartuk csinálni. Ugyanis nem szerettük volna, ha állandóan a zenekarnév miatt kell vergődnünk, mert a név lényegében John-é. Ez kettejük ügye Juan-nal, mi pedig nem akartunk ezzel vesződni, ezért vettük fel a Masters of Metal nevet. Bernie korábban soha nem énekelt lemezen, de csodálatos, amit produkált. CSODÁLATOS! Már azokon a demókon is az ő hangja hallható, amelyeket azért készítettünk, hogy így találjunk énekest. Szét is küldözgettük a felvételt erre-arra, és voltak, akiket valóban érdekelt a lehetőség, hogy nálunk énekeljenek, de a végén egyikük sem vált be. Nekem azonban annyira tetszett, ahogy Bernie énekelt a demókon, hogy én javasoltam neki az énekesi posztot. Végül rá is tudtam venni. Csak három koncertünk volt Bernie-vel, ami szar dolog, mert keményen gyakorolt, hogy egyszerre tudjon gitározni és énekelni is. Kibaszott keményen dolgozott az ügyön, nem is volt könnyű dolga, de sikerrel vettük az akadályt. Az első koncertünket a Death To All előzenekaraként nyomtuk a hollywoodi House of Blues-ban. Klasszul ment minden, remek buli volt. Utána a Hatriot-tel együtt léptünk fel egy kis Los Angeles-i klubban, és az is jól sikerült. Aztán a Hirax-szel koncerteztünk Los Angeles-ben, a hollywoodi The Key nevű klubban, amely azóta bezárt, és az a buli is szuper volt. Felvételünk is van róla, úgyhogy fel fogunk lőni néhány videót a rajongók kedvéért.
D. L.: Sértődés ne essék, de Bernie nélkül szerintem nem tudjátok majd folytatni.
Robert: A Masters of Metal maga Bernie volt. Gondoltunk arra, hogy más énekessel és gitárossal töltjük be az űrt, de a dolog még mindig függőben van. Szívesen csinálnánk, mert úgy érezzük, ha továbbvisszük a nevet és az örökséget, azt Bernie-ért tesszük.
D. L.: Nélküle nem is kezdtetek el újabb lemezen dolgozni?
Robert: Oké, elmesélem, mi is történt. A lényeg, hogy Bernie felénekelte a lemezt. Az anyag ott volt a merevlemezén, majd bekövetkezett a baleset, így nem tudtunk hozzáférni a fájlokhoz. Nem tudtunk belépni a gépére, mert csak ő tudta hozzá a jelszót, mi nem. Akkor már kórházban feküdt, úgyhogy más úton-módon kellett megszereznünk a dalokat, és maszterizáltatnunk azokat Bill Metoyer-rel. Azután végre elküldtük a lemezt a kiadónak. Pont egy héttel azelőtt történt a baleset, hogy le kellett adnunk az anyagot a Metal Blade-nek. Pokoli volt. Kibaszott iszonyat volt bemenni Bernie-hez, és abban az állapotban látni őt. Szarul is éreztem magam emiatt. Azt sem tudtuk, mihez kezdjünk, közben a kiadó már várta a fájlokat, mi pedig nem fértünk hozzájuk, úgyhogy mindenki be volt tojva. Szóval muszáj volt más úton-módon megszereznünk a dalokat, ami végül sikerült is. Elkészültünk a lemezzel, a dalokkal, épp hogy befejeztük azt a nyomorult lemezt, úgyhogy nem is maradt több számunk, ez volt minden. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Robert a könnyeivel küszködött ennél a kérdésnél, azt hittem, lerugdos bennünket a turnébuszról. – D. L.)
D. L.: Milyen volt a lemez fogadtatása? Számomra az év albuma volt.
Robert: Köszönöm szépen. Mindenkinek tetszett. Voltaképpen kilenc év munkája van benne.
D. L.: Mi az ábra a Coffin Texts-szel? Van kilátás egy új albumra?
Robert: Jelenleg négy dalunk van készen, és ki fogunk hozni egy EP-t a Dark Descent kiadónál. Egyelőre félretettük az anyagot, otthon pihen. A mostani elfoglaltságunkkal benne vagyunk a dolgok közepében, és amikor hazaérünk, továbbra is a Possessed-lemezre kell majd összpontosítanunk, de még mindig dolgozunk egy újabb Coffin Texts nótán. A kiadónak nem jelent gondot, ha várnia kell, mert tudják, hogy a jó dalokkal nem szabad kapkodni. Megvannak a kész számaink, csak éppen parkolópályára tettük ezeket, viszont már tudjuk, hogy Bill Metoyer-rel fogjuk készíteni a felvételeket. Szóval lépegetünk előre. Most ezt csináljuk, és alighanem otthon is a Possessed dolgaival foglalkozunk még egy ideig. A Coffin Texts-szel decemberben szerettünk volna stúdiózni, jelenleg azonban annyi elfoglaltságot jelent a Possessed, hogy akár januárra is eltolódhat a felvétel.
D. L.: Ezek szerint most a Possessed az első számú zenekarod?
Robert: Igen. A Coffin Texts-t persze szintén imádom, néhányszor meg is próbáltunk átjönni Európába, de nem sikerült. Ahhoz egy adott pénzösszegre lett volna szükségünk.
D. L.: Lehet, hogy bugyuta lesz a kérdés, de büszke vagy arra, hogy Jeff Becerra-val zenélsz együtt?
Robert: Hogyne. Igaz, hogy csak 1988-89 táján kezdtem Possessed-et hallgatni. Jeff megkereste Emilio-t (Emilio Marquez dobost) azzal, hogy a Sadistic Intent tagságával megcsinálhatnák a Possessed-et. Örültem és büszke is voltam rá, amiért ez megvalósult. Egy ideig működött a dolog, de utána szét kellett válniuk, viszont ezzel előttem nyílt meg az ajtó, szóval örülök, hogy bevettek a csapatba.
D. L.: Serinted kijelenthető, hogy a Seven Churches hamisítatlan agressziója és brutalitása még a Hell Awaits-en is túltesz, legalábbis ami a hangzást és a dalszerzést illeti?
Robert: Nos, mindkét lemezt igazán kitűnőnek tartom. Két kibaszott hatalmas szörnyetegről beszélünk, és nem is lehet eldönteni, hogy melyik az erősebb. Mindkettő nagyszerű, remekül megírt album. Kis ideig egy Slayer feldolgozás-bandában is játszottam, ami által rendesen megedződtem. Jöhetett utána minden, a Slayer és a Possessed is. Tudom, hogy Jeff nem nagyon örül ennek, de hát ez van. Egyébként rengeteg más zene is hatással volt rám, nem kizárólag a Slayer és a Possessed. Tinédzserként mást sem játszottam, mint Iron Maiden-t. Tizenhat évesen kezdtem el zenélni, és idén leszek ötven. Próbálok mindent magamba szívni.
D. L.: Robert, köszönöm szépen, hogy időt szakítottál erre a beszélgetésre! Mit mondanál zárszóként, vagy mit üzennél a magyar olvasóknak?
Robert: Először is, köszönöm az interjút! Alig várom, hogy itt, Magyarországon is színpadra álljak és zúzzak. Szeretném megköszönni mindazt a támogatást, amelyet Magyarországról kapunk. Hálásan köszönjük, vissza is fogunk ide térni, csak tartsatok ki a kibaszott DEATH METAL mellett!
(Nagyon szépen köszönöm a fotókat Németh Róbertnek és a fordítást Tauszik Viktornak!)
Leave a Reply