Possessed: Seven Churches (1985)

Tisztelt Olvasóink!

Új rovatot indítunk, SPECIÁLIS név alatt. Valamilyen szinten hajazik a HÁZI KEDVENCEK-re, de mégsem azonos azzal. Olyan lemezekről lesz benne szó, amelyeket vélhetően mindenki ismer, amelyeket mindenkinek illik ismernie, amelyek a maguk idejében előremutatók, formabontók, stílus-definiálók, mérföldkövek, etalonok voltak. Íme az első:

Vannak lemezek, amelyekről nem lehet beszélni, nincs mit írni. És nem azért, mert már „mindenki” megírt róluk mindent, hanem, mert definitív, korszakalkotó, alapvető klasszikusok, egy adott stílus kiindulópontjai voltak, nélkülük másként festene az extrém metal színtér stb. A Hét Templom is ilyen. Sőt, egyenesen ez az. AZ EXTRÉM METAL ALBUMOK ÖRÖK CSÁSZÁRA, NON PLUS ULTRÁJA, ETALONJA.

Előzmények: arra most nem térek ki, hogyan alakult ki a zenekar klasszikus tagsága, mert azt tragédia is övezte. Ami számunkra fontos, hogy Jeff Becerra énekes/basszusgitáros, Larry Lalonde és Mike Torrao gitárosok, illetve Mike Sus dobos voltak a lemez „elkövetői”. A srácok 1984-es Death Metal demóját Exodusék adták oda Brian Slagelnek, a Metal Blade főnökének, aki szerepeltette a zenekart a Metal Massacre 6. válogatáson (Swing of the Axe); szerződést ugyan nem kínált nekik, de a felvétel mind a fanatikusok, mind a kiadók figyelmét ráirányította a bandára, a Combat pedig lecsapott rájuk.

Felvételek: 1985 márciusának végétől április elejéig, tíz napon át, Randy Burns felügyelete mellett, a húsvéti szünetben dolgozott a csapat, mert Larry Lalonde és Jeff Becerra még javában a középiskola padjait koptatták, és csak ekkor értek rá holmi lemezkészítéssel foglalkozni. Megjegyzem: felkészülten vonultak a stúdióba.

Dalok, végeredmény: a Mike Oldfield Tubular Bells-ének részletét felvonultató, nyitó The Exorcist-tól kezdve (amit a hasonló című filmben – Az Ördögűző – is felhasználtak), a záró Death Metal-ig egy lehengerlően brutális, gonosz, éjfekete atmoszférával felruházott alkotással állunk szemben, amelynek készítői, nem hiszem, hogy tudatában voltak azzal, mi kerül majd ki a kezeik közül. Holy Hell, Satan’s Curse, Twisted Minds stb. – nincsenek jelzők, amelyekkel illetni lehetne a szerzeményeket. Hangulatfokozó elemként, Randy Burns a The Exorcist-ben és a Fallen Angel-ben is billentyűs hangszereken működik közre. Jeff Becerra önmagából kifordult, nem evilági, vérfagyasztó hangja ugyanúgy a Possessed védjegyévé vált, mint a hangzás, és noha nem kifejezetten technikás zenészekről beszélünk, ez nem akadályozta meg őket abban, hogy egy komplett műfaj alapjait fektessék le az albummal.

Cél: ők legyenek a legvadabbak, leggyorsabbak, legbrutálisabbak, legprovokatívabbak, legagresszívebbek stb. Sikerült nekik? Maximálisan.

Koncertek: nem sok. Jobban mondva a lemez megjelenése előtt módszeresen és rendszeresen zúzták meg a Bay Area-i klubokat, a korong kiadását követően pedig, 1985. november 30-án a Destruction-nel, a Celtic Frost-tal, a Voivod-dal és a Nasty Savage-dzsel a montreali World War III fesztiválon léptek fel, majd ’86 elején a Slayer és a Venom előtt nyitottak a San Francisco-i Kabuki Theater-ben.