Jake E. Lee

Ha Jake E. Lee neve kerül szóba, a legtöbben Ozzy Osbourne-t és a Badlands zenekart említik vele kapcsolatban. Ám mivel a Madman-nel még a ’80-as években játszott együtt, az utóbbi banda pedig csaknem két évtizeddel ezelőtt jelentette meg utolsó albumát, nem árt utánanéznünk, mivel is töltötte az idén már 60 éves gitáros az azóta eltelt időt.

Az apai ágról walesi, anyai részről pedig japán felmenőkkel rendelkező muzsikus Jakey Lou Williams néven, a Virginia állambeli Norfolkban látta meg a napvilágot. San Diego-ban nőtt fel, ahol anyja már 6 éves korában zongoraleckékre járatta, ám a 13 éves kölyök kezében már gitárt találunk: nővére zenei ízlésének hatására kezdett Jimi Hendrix-et, Black Sabbath-ot és Led Zeppelin-t hallgatni, és ezeknek a zenekaroknak a dalait játszani.

Miután több gimnáziumi bandában is megfordult, első komolyabb együttese a Teaser volt, ahonnan aztán 1980-ban az ugyancsak San Diego-i Mickey Ratt nevű hard rock-formációba igazolt (amely, miután Los Angeles-be tette át a székhelyét, glam metál bandaként és szimplán Ratt néven hódította meg a világot jelentő deszkákat). Velük közösen Lee mindössze egy single-t jelentetett meg, egy számuk pedig felkerült az 1982-es Metal Massacre válogatásalbumra.

A gitáros ezt követően otthagyta a csapatot, és a Rough Cutt nevű bandához csatlakozott, amelynek producere abban az időben Ronnie James Dio, a menedzsere pedig az énekes felesége, Wendy Dio volt. (Ahogy a Ratt, úgy a Rough Cutt is csak jóval Lee távozása után jelentette meg első lemezét.) Miután Dio hallotta Lee-t a Rough Cutt tagjaként játszani, meginvitálta éppen akkor alakuló szólócsapatába. A muzsikus igent mondott, ám együttműködésük rövid életűnek bizonyult.

Amikor Ozzy Osbourne a repülőgép-balesetben elhunyt Randy Rhoads utódját kereste, Los Angeles-be utazott, hogy szólógitárosokat hallgasson meg. Az utolsó körben Lee és a Dokken majdani gitárosa, George Lynch közül kellett választania. Végül előbbi mellett döntött, aki a Speak of the Devil koncertalbum munkálatait követően csatlakozott a bandához, ahol a fenti turnén beugróként pengető Brad Gillis-t váltotta. Hősünk ekkor vette fel a Jake E. Lee művésznevet is. Ozzy csapatának végül 1983-1987 között volt a tagja, és ebben a minőségében két album, a Bark at the Moon és az Ultimate Sin fűződik a nevéhez.

Végül állítólag azért rúgták ki az együttesből, mert a saját korlátait feszegetve blues-osabb dalokat kezdett írni, amelyek viszont Ozzy-nak nem tetszettek. „Ez nem személyes ügy – mondta neki az énekes búcsúzóul a telefonban. – Itt az ideje, hogy kitárd a szárnyaid és repülj. Ehhez a legjobbakat kívánom neked!” Lee később többször is felemlegette, hogy bár a Bark at the Moon dalainak a nagy részét ő írta (a basszusgitáros Bob Daisley-vel közösen), Ozzy-ék olyan szerződést írattak alá vele, amelyben minden szerzői jogáról lemondott.

Lee ezután, 1998-ban a korábbi Black Sabbath-énekes Ray Gillen-nel megalakította a blues-alapú hard rock-ot játszó Badlands-et, amelynek felállását a dobos Eric Singer (később Kiss) és a basszusgitáros Greg Chaisson tette teljessé. A zenekar a rá következő években mindössze két stúdióalbumot jelentetett meg, s történetének az énekes 1993-ban bekövetkezett halála vetett véget (a régi demófelvételeket tartalmazó Dusk már posztumusz anyagként, 1998-ban látott napvilágot).

A gitáros ezt követően a World War III énekesével, Mandy Lion-nal hívta életre a Wicked Alliance nevű csapatot, amelyben dobosként a későbbi Korn-ütős Ray Luzier, basszusgitárosként pedig az addigra már a Rainbow-t, Dio csapatát és számos más zenekart megjárt Jimmy Bain játszott. A formáció végül csupán egyetlen demóig jutott (Twisted Beauty – 1994).

Lee következő dobása egy szólóalbum volt, az 1996-os A Fine Pink Mist, amely instrumentális muzsikát tartalmazott. A kritikusok imádták az anyagot, Joe Satriani Surfing with the Alien című lemezéhez hasonlították. Az ezredforduló környékének rocksajtója viszont nem Lee és csapata(i) nevétől volt hangos: különböző tribute-albumokon működött közre, rövid időre csatlakozott a Bourgeois Pigs nevű formációhoz, ezzel nagyjából egy időben pedig két számot is felgitározott Rob Rock 2000-es, Rage of Creation című szólóalbumára.

Jake következő bejelentkezése egy újabb szólóalbum, a 2005-ös Retraced volt, amelyen a ’60-as, ’70-es években fénykorukat élő blues-csapatok dalainak feldolgozásai hallhatók. Ezt később még két szólóanyag, a 2007-es Guitar Warrior és az egy évvel későbbi Running with the Devil követte, majd a gitáros megalakította Red Dragon Cartel nevű csapatát, amelynek egy évvel később jelent meg az azonos címet viselő bemutatkozó albuma, s amelynek dalait akkor nálunk, az A38 Hajó színpadán is bemutatta.

A sajtóban az elmúlt évtizedekben rendre szóba került Lee karrierjének legnagyobb kerékkötője, a muzsikus drogfüggősége, amit ő egyrészt soha nem tagadott, másrészt azt állította, hogy mindig képes volt uralni „kettejük” kapcsolatát. Úgy tudni, a gitáros már évek óta tiszta, csillaga azonban soha nem fog olyan magasan ragyogni, mint a ’80-as évek második felében.