A múltkoriakban, körülbelül május magasságában már beszámoltam három, idén megjelent old school thrash metal anyagról: Condor, Antichrist, Krionik, emlékeztek rájuk? Valamelyik cikkem végén utaltam arra, hogy a kanyarban van az új Entrench, amely a múlt hónap közepén végre napvilágot is látott.
Nem új formációról van szó, hiszen a Västerås városából származó csapat 12 évvel ezelőtt alakult. Azóta rendíthetetlenül dolgoznak az undergroundban, idei alkotásukat megelőzően négy demót, egy, a honfitárs Insane-nel közös kislemezt és két albumot adtak ki. Legutóbbi korongjuk, a Violent Procreation hároméves múltra tekint vissza, azonban azt a művet súlyos tragédia árnyékolta be: mire a lemez a boltok polcaira került (2014. november 21.), Victor Holmström dobos sajnos már nem volt az élők sorában (2014. szeptember 4-én, 28 éves korában öngyilkosságot követett el. R.I.P.). Utódja, Mats Blyckert tavalyelőtt csatlakozott az alapító tag Fredrik Pellbrink gitáros/énekeshez, illetve Joel Sundin basszusgitároshoz (ő 2007 óta zenél a csapatban).
Kiadó terén is változás történt, mivel az új anyagot az I Hate Records gondozza, míg elődjének megjelentetéséért a War Anthem Records volt felelős. Miután annak idején volt szerencsém a Violent Procreation-höz (és anno maximális kalkulust adtam rá), nagyon vártam már ezt az alkotást. Elvárásaim, reményeim abszolút beigazolódtak, a svédek újfent egy brutális, de változatos, régi iskolás thrash anyaggal kedveskedtek rajongóiknak. A legfeltűnőbb változás, hogy amíg 2014-ben a kilenc tételt 50 percben vezették elő, addig a mostani hetet „csak” 37 és fél minutumban tálalják.
Akkor azt írtam/mondtam, hogy a Violent… a Pleasure to Kill/Terrible Certainty-korszakos Kreator-t idézi, csak egy komplexebb formában. A receptúra most sem változott, maradt a komplexitás és a Kreator is, csupán ezúttal a Coma of Souls volt (lehetett) a mérvadó. Tulajdonképpen egyfajta keret közé ágyazták az új szerzeményeket, ami annyi jelent, hogy az akusztikus részekkel kezdődő, szomorú hangulatú The Coming Storm/Dawn of War felépítését és időtartamát tekintve megegyezik az utolsó Fragments/Shadow of Death-szel (na jó, utóbbi 20 másodperccel rövidebb az előbbinél – 8:43 és 8:23).
Ami pedig a megegyező struktúrát illeti: a viszonylag hosszú bevezető után középtempós és gyors részekkel ugyanúgy operálnak, mint doom-os tempókkal, illetve dallamokkal. Értelemszerűen a gyilkos, gyors thrash ütemek viszik a prímet, játsszák a főszerepet (pl. Enter the Fray, Dead End, The Warmonger Sacrament), megállás nélkül száguldanak a szélsebes riffek, a vijjogó szólók és a letaglózó ritmusok. Fredrik hangja semmit nem változott, ugyanazt a durva, acsarkodó előadást alkalmazza, mint amit a korai Entrench-kiadványokon hallhattunk. Feltétlenül meg kell említenem még az Iron Coffin-t, amelyben kimért középtempók és doom-os témák hallhatók. Természetesen a hangzást sem illetheti egy rossz szó sem, erőteljesen, durván, brutálisan szólal meg az album.
Nem vitás, remekül illik a korong a már fentebb említett sorba; ami a kortárs old school thrash színterünket illeti, az Entrench az egyik legjobb a szakmában. Véleményem szerint túltették magukat Viktor elvesztésén, legalábbis ezek a lehengerlő dalok arról árulkodnak. A műfaj fanatikusainak kizárólag csak ajánlani tudom.
Leave a Reply