Ahogy egzotikus zenék után kutattam a világban, eszembe jutottak a maorik: Új-Zéland őslakói, akiknek véres történelme és színes kulturális öröksége, gondoltam, mind szövegileg, mind zeneileg igen jó alapja lehetne egy zúzós heavy metál muzsikának. A neten rákerestem a „maori” és a „heavy metal” szókapcsolatra, és a Google rendre ugyanazt a nevet dobta ki: Alien Weaponry. Utánuk olvastam, belehallgattam a zenéjükbe, és több szempontból is meglepetésben volt részem.
A 2010-ben Auckland-ben alakult, jelenleg Waipu-i illetőségű trió még mindig a pályája elején jár, köszönhetően a tagok igen alacsony életkorának. A legidősebb közülük a dobos, Henry de Jong, aki 17 éves. Öccse, az énekes-gitáros Lewis nála két évvel fiatalabb, akárcsak basszusgitárosuk, Ethan Trembath. Thrash metált játszanak, amelybe tradicionális zenei elemeket, mindenekelőtt ritmusokat szőnek bele, emellett dalaik egy részét maori nyelven éneklik.
Aki nem ismerné, a maori férfiak harci tánca, a haka egy csoportosan elkövetett fenyegető pózolás, grimaszolás és borzalmas mondatok dühös, üvöltő hangon előadott kántálása. Remekül illik az ugyancsak nem széplelkek által előadott metál keménységéhez.
Henry mindössze 10, Lewis 8 éves volt, amikor megalakították a csapatot, amelynek nevét a District 9 című film megtekintését követően találták ki. A családi környezet abszolút ideális volt hozzá: édesapjuk, Neil (aki ma a csapat menedzsere és első számú támogatója) korábban maga is aktívan zenélt, az Ebony Sye és a Voodoo Love nevű new vawe bandákban énekelt és gitározott. Otthon folyamatosan szólt a Metallica és a Motörhead, a fiúkat hangszerek és erősítők vették körül, így nem meglepő, hogy Lewis állítólag már kétévesen (!) megkomponálta élete első szerzeményét, és hogy a fiúk előbb tudtak zenélni, mint írni-olvasni. Henry és öccse is autodidakta módon tanult.
Waipu-ra költözésüket követően ismerkedtek meg Ethan-nel, aki 2013-ban csatlakozott a tesókhoz. Meglehetősen abszurd érv szólt mellette: a fiúk barátai közül ő volt az egyetlen, aki játék közben elérte a basszusgitár nyakának felső végét. Trembath korábban ukulelén játszott, és nem sok heavy metalt hallgatott, de zenekari tagként – Neil és Lewis segítségével – lelkesen sajátította el a műfaj alapjait.
A megszilárdult felállású csapat ezt követően nyakába vette az országot: a fiúk 2014-ben a Devilskin-nel, egy évvel később pedig Új-Zéland legnevesebb metál-exportcikke, a Shihad előzenekaraként turnéztak. „Energiájuk és vitalitásuk saját csapatunk korai időszakát idézte fel bennünk” – mondta róluk a Shihad-dobos Tom Larkin. Ő volt az, aki az Alien-ek neten fellelhető videóit látva felvette a fiúkkal a kapcsolatot, és meghívta őket egy közös turnéra.
A triónak önbizalom szempontjából és anyagi téren is komoly lökést adott, hogy már 2014-ben bekerültek a 18 éven aluliak számára kiírt megmérettetés, a Battle of the Bands országos döntőjébe, 2015-ben (több mint 700 induló közül) másodikok lettek a Smokefree Rockquest elnevezésű tehetségkutató versenyen, egy évvel később pedig nemcsak itt, hanem a Smokefree Pacifica Beats nevet viselő viadalon is diadalmaskodtak. Utóbbi azért is különösen értékes „skalp”, mert a versenyre általában a mainstream-, R&B- és rap-előadók dominanciája a jellemző.
Új-Zélandon létezik egy, a kormányzattól független alapítvány, a NZ on Air, amelynek missziója, hogy olyan előadókat kutasson fel és támogasson, akik magas színvonalon jelenítik meg az ország kulturális sokszínűségét. Az Alien Weaponry 2015-ben 10 ezer dollárt kapott tőlük arra, hogy befejezze a Ru Ana Te Whenua felvételeit és egy videót is készítsen a dalhoz. Az egy évvel későbbi, ugyancsak az NZ on Air-től érkező 20 ezer dolláros támogatás pedig Urutaa, illetve Raupatu című daluk kapcsán tette lehetővé ugyanezt. (Érdekes a sorrend: a zenekarnak még nincs nagylemeze, viszont mind az öt, a világhálón forgó dalukhoz profi videóklip készült.)
Mindezekkel párhuzamosan a csapat 2014-ben megjelentette debütáló anyagát, a The Zego Sessions-t, igaz, még csak EP-formátumban; 2015-ben pedig nem kisebb névvel kezdtek el dolgozni első nagylemezükön, mint a már említett, jó ideje producerként is tevékenykedő Tom Larkin.
A srácokat korábban olyan zenekarok inspirálták dalírásra, mint a Rage Against the Machine, a Public Enemy vagy a Metallica. Lewis ma nagy Lamb of God- és System of a Down-rajongó, míg Ethan a Trivium muzsikájáért lelkesedik. A közös metszéspontot pedig olyan csapatok jelentik, mint a Twelve Foot Ninja és a Gojira.
Maori nyelven előadott dalaik Új-Zéland történelmének emlékezetes, az őslakókkal kapcsolatos eseményeit beszélik el. Talán legütősebb nótájuk, a Ru Ana te Whenua (A remegő Föld) például azt az 1864-es, hatalmas Gate Pa-i csatát idézi fel, amelyet a maorik vívtak a brit gyarmatosítók ellen, és amelyben a testvérek egyik őse, Te Ahoaho is részt vett és életét vesztette.
Az Alien Weaponry még ma is a világ egyik legfiatalabb metálcsapata, amelyet az angol Metal Hammer magazin 2016-ban Új-Zéland tíz legjobb hard rock/heavy metál produkciója közé sorolt. „Vajon ezek a tinédzser metálosok lesznek Új-Zéland következő nagy dobása zeneileg?” – tette fel még 2015-ben a költői kérdést az egyik helyi újságíró. A választ sejthetően néhány éven belül megkapjuk.
(A fiúkkal készített interjúmat remélhetőleg napokon belül olvashatjátok az oldalon.)
Leave a Reply