A mongolok, akik meghódították Európát

Askhan, a Nine Treasures vezetője mesél csapata múltjáról, jelenéről, jövőjéről

A pekingi székhelyű folk metal csapat, a Nine Treasures július első felében fejezte be egy nagyobb európai turnéját. Az énekes-gitáros Askhan Avagchuud és társai mongol származásúak, gitárt és balalajkát, basszusgitárt és morin khuur-t használva ötvözik egymással a tradicionális dallamokat és a modern rockzenét. Kérdéseimet e-mailben küldtem el a zenekar frontemberének.

Rattle Inc.: Hogy sikerült legutóbbi magyarországi koncertetek, július 7-én a Dürer Kertben? Én sajnos lemaradtam róla…

Askhan: Fantasztikus volt, mindenki remekül szórakozott.

R. I.: Ki/mi tette lehetővé azt, hogy az este ingyenes legyen a közönség számára?

A.: Nem tudom, mindez kinek köszönhető, de egy ismeretlen csapat számára ez a lehető legjobb lehetőség a bemutatkozásra.

Askhan Avagchuud

R. I.: Nemrég befejeződött Európa-turnétok elég széles amplitúdón mozgott: a kis klubkoncertek mellett az ausztriai Nova Rockon, a szerbiai Exit és a lengyel Woodstock fesztiválon is felléptetek. Ezeken a helyeken mekkora tömeg előtt játszottatok?

A.: A fesztiválokon egyszerre legalább 10 ezren vagy még többen láttak bennünket. Előzetesen azt gondoltam, jó, ha eljön ezer ember… Ezek az első tapasztalataink, most először játszunk ekkora színpadokon.

R. I.: Hogyan fogadta az európai közönség a zenéteket: értetlenül vagy lelkesedéssel?

A.: Borzasztó lelkesek voltak. Valamennyi fellépésünk – a kis klubokban és a nagy fesztiválokon is – remekül sikerült. Ez az, amit eredetileg is el szerettünk volna érni, amiről dalírás közben álmodoztunk.

R. I.: Belső-Mongóliából jöttetek, amelyre valószínűleg tízből tíz európai rávágná, hogy Mongólia egyik régiója, holott Kína egyik legnépesebb tartománya, ahol a statisztikák szerint több mongol él, mint Mongóliában. A helyére tennéd a dolgokat, hogy akkor ti végül is milyen gyökerekkel rendelkeztek, és milyen népzenét építetek bele a muzsikátokba?

A.: Én egy tisztán mongol családba születtem, egészen gyerekkoromtól kezdve népzenét hallgattunk a rádióban. Ennek ellenére nem túl gyakran építünk bele népzenei elemeket a muzsikánkba; a saját dalainkat írjuk, amelyeket részben tradicionális hangszereken adunk elő. Ez azt jelenti, hogy a zenénk legalább 90 százalékban tőlünk származik.

R. I.: A gitár, a basszusgitár és a dob mellett több népi hangszert is megszólaltattok a lemezeken és a koncerteken.

A.: Olyan hangszereket használunk, mint a morin khuur, a balalajka, a huvis, az aman khuur vagy a tovshuur, de ezek nem mindegyikét visszük magunkkal a színpadra is.

R. I.: Úgy tudom, az együttes Pekingben alakult, ahol a földijeid személyében sikerült megtalálnod a megfelelő zenésztársakat. A zenélés a főfoglalkozásotok, vagy ebből még nem tudtok megélni?

A.: Egy csomó Belső-Mongóliából származó srác él Pekingben, sokan közülük muzsikusok. A társaim is mind az országnak abból a részéből származnak, ami nagyban megkönnyítette a megismerkedésünket és a kapcsolattartást. Kezdetben mindannyiunknak volt munkánk a zene mellett, 2013 óta viszont már csak ezzel foglalkozunk, mondhatni, profi zenészek vagyunk.

R. I.: Milyen a heavy metál zenei élet Kínában? Mennyire népszerű ez a műfaj nálatok?

A.: Jelenleg csupán néhány, körülbelül 5-6 zenekar játszik folk metált Kínában. 6 évnyi kemény munka után elmondhatom, hogy talán mind közül mi vagyunk a leghíresebbek, és a rockzenei színtéren is jól ismerik a nevünket. Otthon a legnagyobb koncertünket Pekingben adtuk, amire körülbelül ezren voltak kíváncsiak. Kezdetben sok extrém metál rajongó volt Kínában, death- és dallamos death-, valamint thrash metál-kedvelők. Aztán az mp3 fájlokon felnőtt egy újabb generáció, akik már a metalcore-ért vannak oda. A mi rajongóink között sokféle ember van, metál-, folk metál-kedvelők, valamint teljesen átlagos mongol fickók, de a többségük azért metálfanatikus.

R. I.: Ahhoz képest, hogy 2010-ben alakultatok, már második alkalommal töltötök hosszabb időt koncertezéssel Európában (először két évvel ezelőtt, amikor ugyancsak eljutottak hozzánk – a szerk.). Hol fordultatok már meg a világban a zenétekkel Kínán és a mi kontinensünkön kívül?

A.: Oroszországban eddig egyszer léptünk fel, konkrétan Vlagyivosztokban, a V-Roks fesztiválon. És minden évben adunk koncertet Mongólia fővárosában, Ulánbátorban.

R. I.: A népzene felől jutottatok el a metálhoz vagy fordítva: a rockzenébe emeltetek be fokozatosan mind több népzenei elemet?

A.: Én kezdettől fogva metált játszottam. Egyetemistaként volt egy zenekarom, amikor az megszűnt, elgondolkodtam azon, hogy miért is nem csinálok valami különlegeset. Ez volt a jelenlegi zenekart elindító ötlet első szikrája.

R. I.: Azok számára, akik még nem hallották a Nine Treasures-t játszani, melyik világszerte ismert együttes zenéjéhez tudnád hasonlítani a csapatotok muzsikáját?

A.: Az első albumunkon még nagyon érezhető a Korpiklaani-féle vonal hatása, de aztán megtaláltuk a saját hangunkat. Ma már egyszerűen csak NINE TREASURES vagyunk.

R. I.: Melyek a kedvenc együtteseid a metálzene világából?

A.: Az In Flames, a Killswith Engage, a Testament, a Metsatöll, a Five Finger Death Punch és még sokan mások.

R. I.: Gitárosként kik a példaképeid?

A.: Mindenekelőtt Dimebag Darrell.

R. I.: Eddig három nagylemezetek látott napvilágot. Szerinted érzékelhető-e ezeken valamiféle fejlődés, mindenekelőtt stílusbeli változás?

A.: Mindegyik albumunk egy adott időszak lenyomata. Még a legújabbal is messze járunk attól a végső céltól, amit kitűztünk magunk elé, de tudjuk, hogy lépésről lépésre kell haladnunk.

R. I.: Mit jelent a zenekar neve?

A.: (Askhan valamiért kihagyta ezt a kérdést, ezért egy másik vele készült interjúból emelem át a választ.) A Nine Treasures, vagyis Kilenc Kincs kifejezés azokra a nemesfémekre és drágakövekre utal, amelyekből a mongolok az ékszereiket készítik. Ilyen az arany, az ezüst, a réz, a korall és a többi, amelyekről úgy tartják, hogy viselőjük számára szerencsét hoznak a jövőben.

R. I.: Mongolul énekelsz, több oldalon a számcímeiteket is csak ezen a nyelven találtam meg. Ez a tény vajon mennyire nehezíti meg a muzsikátok befogadását?

A.: Nem igazán vagyok jó fordító. Már megpróbáltam angolra áttenni a szövegeinket, de ez nem egyszerű feladat.

R. I.: Miről szólnak a dalaitok?

A.: E tekintetben valamennyi album eltér egymástól. Az első lemezen egy hagyományos mongol történetet dolgoztunk fel, amit minden szülő mesél a gyermekének elalvás előtt. A második lemez a mongol tájról és a környezetszennyezésről szól, a harmadik pedig a mai mongol emberek életéről.

R. I.: Szívesen szerződnétek egy nagyobb nemzetközi kiadóval, vagy inkább megmaradnátok a mostani független státuszban?

A.: Mivel a hagyományos promócióval meglehetősen hadilábon állunk, az európai turnéinknak éppen az az egyik célja, hogy felhívjuk magunkra egy nagyobb kiadó figyelmét. Szomorú kimondani, de tény, hogy eddig minden európai turnénkat veszteségesen zártuk, mivel ez egy ázsiai csapat számára meglehetősen költséges kaland. De nem adjuk fel, és remélhetőleg néhány éven belül sikerül elérni, amit szeretnénk.

R. I.: Ha előretekintünk, mit tartanál sikernek, mondjuk, 5 év múlva az együttes szempontjából?

A.: Az a célom, hogy a turnék minden állomásán legalább 500-1000 lásson bennünket, és hogy minél több nyári fesztiválon léphessünk fel. Azt hiszem, ez minden ismeretlen banda álma.

A cikk szerzője: Coly 894 további cikk
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*