„Valami olyat akarunk adni a rajongóinknak, amit biztos, hogy még nem birtokolnak”

Beszélgetés André Olbrich-hal, a Blind Guardian gitárosával – 1. rész

A kréfeldi Blind Guardian a sikeres Beyond the Red Mirror album megjelentetését követően ismét aktív, és fennállása kereken harmincadik esztendejében, most július 7-én adja ki története harmadik koncertlemezét Live Beyond the Spheres címmel. Ebből az alkalomból kérdeztem ki a zenéért felelős gitárost, André Olbrich-et, aki kellemes beszélgetőpartnernek bizonyult, olyannyira, hogy egyik-másik témával még nevetést is sikerült kicsalnom belőle. André a megbeszélt időpontban, percre pontosan telefonált, az elhangzott interjút az alábbiakban olvashatjátok.

André: Szia Norbert! Itt André a Blind Guardian-ból.

Novák Norbert: Helló André! Kösz szépen, hogy felhívtál, és kész vagy válaszolni a kérdéseimre. A mai, eddigi interjúkkal jól megbirkóztál?

André: Ez idáig igen, minden jól ment.

Novák Norbert: Akkor vágjunk is bele! Úgy látszik, nálatok valamiféle szabályszerűség, hogy 4-5 stúdiólemezt követően az egyes alkotói fázisaitokat mindig egy koncertalbummal foglaljátok össze. Ez most is így történt. Ez esetben is egy kerek, lezáruló ciklusról beszélhetünk?

André: Az utolsó élő albumunk 13 évvel ezelőtt jelent meg. Azóta 3 stúdiólemezt rögzítettünk. A döntő ok ezúttal az volt, hogy 13 éve játszunk a mostani dobosunkkal (Frederik Ehmke), akivel eddig még semmilyen koncertfelvételt nem jelentettünk meg. Eközben a basszusgitárosi poszton is személycsere történt (Oliver Holzwarth-ot 2011-ben Barend Courbois váltotta), ezáltal egy teljesen más ritmusszekcióval dolgozunk. Ennek megfelelően másnak, ritmikailag dinamikusabbnak érződnek a dalaink. Azt mondanám, hogy mint zenekar az utóbbi 3 turné során jobban összeértünk és pontosabbak lettünk. Az az érzésem, hogy mivel mi jobban játsszuk a számokat, ezáltal azok még jobbak lettek.

Ráadásul, mivel egy speciális koncepciót ötlöttünk ki, ez is egy nyomós érv amellett, hogy ezt az albumot pont most és pont így készítettük el. Manapság az interneten, legyen az a YouTube vagy bármelyik másik csatorna, egy rakás koncertfelvétel érhető el, ami által az élő felvételek a klasszikus értelemben véve veszítenek a jelentőségükből. De ahogy mi most elkészítettük az anyagot, olyan formában sehol máshol nem lesz hozzáférhető. Sokáig gondolkoztunk ezen, és végül világossá vált számunkra, hogy valami olyat akarunk adni a rajongóinknak, amit biztos, hogy még nem birtokolnak. Ezek azok a varázslatos pillanatok, amelyek egy turnén történnek, s amelyekre nem lehet előre számítani. Ezeket természetesen nem lehet csak úgy az interneten megtalálni. Nekünk is igencsak erőlködnünk kellett, hogy elkapjuk ezeket, szerencsére volt egy több mint 50 állomásos Európa-turnénk, amelynek minden egyes estéjét felvettük.

Novák Norbert: Ez meglehetősen bőséges alapanyagnak tűnik.

André: Igen, és mivel kezdettől úgy terveztük, hogy az egyes dalokat a különböző koncertekből fogjuk kivágni, és utólag egy közös fonalra felfűzni, a minőségnek is stimmelnie, a hangzásnak is passzolnia kellett, különben az ember egy olyan patchwork albumot kapna, amelyen ugyan egymáshoz vannak ragasztgatva a dalok, ám a hangulat nem jön ki belőlük. Ez öngól lett volna saját magunkkal szemben. Ezért is gondolkodtunk előre, és néhány dolgot már a fellépések előtt kipróbáltunk: például minden esetben nagyon fontos volt a mikrofon-beállítás a csarnokban, hiszen különböző nagyságú termekben játszottunk.

Novák Norbert: 2015-ben ott lehettem a turnétok düsseldorfi állomásán, és a közönség soraiban állva kiegyensúlyozottnak éreztem az összhangzást. Az albumra erről a koncertről is kerültek felvételek?

André: Igen. Mint utólag kiderült, a düsseldorfi egy nagyon jól sikerült show volt, így erről a koncertről 3 dal is felkerült az albumra. A zenekar teljesítményét tekintve is néhány csúcs dolog itt hangzott el, és a közönség is fantasztikus kórust produkált, ahogy velünk énekelt.

Novák Norbert: Ezt magam is alátámaszthatom. Tényleg nagyon erős koncertet adtatok: nemcsak az atmoszféra volt különleges, hanem az előzenekar is igen jól passzolt hozzátok.

André: Igen, igen, én is klassznak találtam őket (az Orphaned Land volt az – a szerk.). A hangulat természetesen szuper volt, hiszen hazai pályán játszottunk, a düsseldorfi Mitsubishi Halle-ban. Természetesen más országokban is voltak csúcspontok, például amikor Olaszországban vagy Spanyolországban játszottunk. Ezeken az estéken előfordult, hogy más dalok voltak csúcsra járatva, mint Németországban. És éppen ettől lesz a rajongók számára érdekes az, ha az egyes dalok legjobb változatait egyetlen nagy show-vá összerakjuk. Mint ahogy már céloztam rá, – azt hiszem – technikailag egész jól megoldottuk a dolgot. A felvételeknél ezúttal a producerünk is jelen volt, ellentétben a 2003-as koncertalbumunkkal, ahol hasonló elképzelésünk volt, de akkoriban ezt nem tudtuk ilyen jól megvalósítani. Például manapság van egy újítás, a digitális profil-erősítő, amelynek köszönhetően minden este biztosított a megfelelő gitárhangzás ott, ahol korábban más, gyengébb hangzásokkal kellett megelégednünk. Az ilyen dolgok tették lehetővé azt, amit most kipróbáltunk.

Novák Norbert: A Kemper erősítőre gondolsz?

André: Pontosan, egy Kemperem van. Ennek a technikának köszönhetően a dalok minden este ugyanúgy csendülnek fel, leszámítva persze az adott csarnok akusztikáját. Azáltal viszont, hogy a csarnokokat megfelelően kierősítettük, ezzel a problémával sem kellett számolnunk.

Novák Norbert: Hogyan választottátok ki végül a lemezre kerülő számokat? A rajongóknak is volt beleszólásuk, például abba, hogy melyik nóta kerüljön a válogatás elejére és a végére? Vagy az említett kritériumok alapján minden dalt ti magatok emeltetek be az albumra?

André: A lemez dalsorrendjét mi magunk állítottuk össze. Ehhez a producerünk, Hansi és én mind az 50 koncertet többször is meghallgattuk, ami iszonyatos munka volt.

Novák Norbert: Azt el is hiszem, ha-ha!

André: Mivel a koncertjeink átlagosan 2 óra 15 percesek, el lehet képzelni, mennyi ideig tart, amíg minden bulit háromszor-négyszer meghallgatsz, annak érdekében, hogy a legjobb dalokat választhassuk ki róluk. Csak az több hónapot vett igénybe, amíg a saját listáinkat elkészítettük, amelyeket aztán összehasonlítottunk, hogy ki melyik változatot tartja jónak. A végére tényleg egy hihetetlen válogatás gyűlt össze. Az egész turnén végig meglehetősen jól játszottunk, így a felvett anyagból akár 2 vagy 3 koncertalbumot is összeállíthattunk volna. Gondolkozunk is rajta, hogy a jövőben valamelyik jól sikerült bulit, mint bónuszt kalózfelvétel-minőségben mellékeljük valamelyik következő sorlemezünkhöz.

Novák Norbert: Ez ígéretesen hangzik. A mostani koncertalbum dalsorrendjének összeállításában – a szövegek vagy a dalminőség tekintetében – van bármiféle belső logika?

André: A sorrendet úgy állítottuk össze, hogy a felvételnek megmaradjon ugyanaz a dinamikája, amivel a koncert is rendelkezett. Ez azt jelenti, hogy a számok, amelyek a koncert első harmadában hangzottak el, az első CD-n kaptak helyet, amelyek pedig a ráadásban, azok mind a harmadik CD-re kerültek. Ennek többek között az az oka – amit el is lehet képzelni –, hogy egy dobos két óra után már nem játszik ugyanolyan frissen, mint a koncert elején. Különösen ennél a zenénél, ennél a típusú metalnál fizikailag igen megerőltető a dobjáték, így azonnal hallani lehetne a dinamikai törést, ha azt a dalt, ami a koncert végén hangzott el, a lemez elejére tennénk. Észre lehet ugyan venni, hogy a vége felé némileg alábbhagy az erő, ezzel fordított arányban nő viszont az eufória. Ez egy olyan egyensúly, ami egyre inkább jellemző a koncertfelvételekre. Ezt a dinamikát reprodukáltuk a lemezen, és ennek megfelelően a számok sorrendjét is tulajdonképpen úgy hagytuk, ahogy azok a koncerteken is elhangzottak.

A turné programját pedig úgy állítottuk össze, hogy összesen volt 45 dalunk, amiből válogattunk. Azt szerettük volna, ha minden koncerten valamennyi albumunkról elhangzik legalább egy dal. Természetesen bizonyos klasszikusokat nem hagyhattunk ki. Így minden estén kicseréltünk 2 dalt, hogy számunkra is végig érdekes maradjon a program.

Novák Norbert: Mivel nem vagyok olyan nagy Blind Guardian-rajongó, vettem magamnak a fáradságot és utánanéztem, hogy az új koncertalbum dalai melyik korábbi lemezen szerepelnek. Feltűnt, hogy közülük néhány 2-3 korongotokon is hallható. Miért kellett ezeket még egyszer felvenni?

André: Tudom, hogy mire gondolsz. Néhány dal a Memories of a Time To Come-on is megtalálható, ami egy Best of-válogatás, illetve a Traveler´s Guide to Space and Time-on, ami pedig egy gyűjtőknek szánt díszdoboz volt. Ezeket leszámítva minden nóta csak egy stúdióalbumon szerepel.

Novák Norbert: Mely dalváltozatok tetszenek neked a leginkább az új koncertlemezről, és miért?

André: Inkább azt mesélném el, milyen érzés volt számomra ezeket játszani, amikor a színpadon voltam. Hihetetlen nagy örömet okozott például az And Then There Was Silence, amelynek a stúdióverziója nagyon komplikáltan és igényesen lett felépítve, és ezt élőben is így kell átadni. Irtózatos nagy érzést kell a játékba belevinni, ugyanakkor a nótát alkotó dallamokat hihetetlen szórakoztató egy gitárosnak eljátszania.

Novák Norbert: Na, itt most a gitáros szólt belőled, ha-ha!

André: Igen, és mivel ez igen jól sikerült, ezt a verziót nagyon klassznak találom az albumon. De említhetném még a lemez- és koncertnyitó The Ninth Wave-et is, ami egy igen lendületes új szerzemény, és ami nagyon jól, intenzíven jön át a színpadról is. Ezzel tettük le az alapokat. Ezt mindig nehéz egyetlen számmal megtenni. Az olyan klasszikusokkal, mint a The Bard´s Song vagy a Mirror Mirror, amelyeket az emberek mindig pozitívan fogadnak, egyszerű dolgunk van, az új számokat viszont az első turnén mindig nehezebb elfogadtatni a közönséggel.

Novák Norbert: Én személy szerint éppen az új dalokat tartom nagyon jónak és koncertképesnek. Tulajdonképpen a legutolsó lemezzel kezdtelek benneteket igazán megkedvelni. Itt mind a dalírásban, mind a hangszerelés terén tovább jutottatok, mint korábban bármikor. Az újabb dalokat ráadásul a közönség is elképesztően jól fogadta a koncerteken.

André: Ó, köszönöm! Ez is bizonyíték arra, hogy a lemez nemcsak az új, hanem a régi rajongóknak is bejön. Ezért is volt lehetséges egy új dallal kezdeni a koncertet, ami ráadásul az albumon is nagyon jól szól.

(holnap innen folytatjuk)

A cikk szerzője: Novák Norbert 44 további cikk
A ’80-as évek gitárzenéin nőtt fel, amikért a mai napig is rajong. Jelenleg a német The-Pit.de-nél, Way Up-nál és Rock Times-nál dolgozik, mint fotós és újságíró. Főállásban nyelvészeti területen tevékenykedik Németországban.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*