Twisted Sister: Love Is for Suckers (1987)

Sőt, dupla jubileum, hiszen Dee Snider-ék két lemeze is kerek évfordulót ünnepel az idén. Az elsőről tegnap esett szó, itt a második.

Twisted Sister: Love Is for Suckers (1987)

Az 1984-es Stay Hungry-val a nemzetközi siker ideje is elérkezett a Twisted Sister számára. A lemezt bemutató turnén a Metallica volt az előzenekaruk, 1985 nyarára több mint 2 millió példányt adtak el az albumból, és ez a szám az elkövetkező években 3 millió fölé kúszott. Máig ez tekinthető a banda legsikeresebb anyagának.

Az 1985-ös Come Out and Play-vel aztán elindult a hanyatlás: az album messze nem volt olyan népszerű, mint elődje, és a lemezbemutató turné is csekély érdeklődést váltott ki a rajongókból. A fellépéssorozatot követően Pero visszatért eredeti zenekarába, a Cities-be, a helyére Joey Franco ült be a dobcucc mögé. 1986-ban Snider a későbbi Iron Maiden-gitáros Janick Gers-szel szólóprojektbe kezdett, ám a dolgok nem jutottak el a lemezfelvétel fázisába. Az énekes ezt követően a Winger zenekar oszlopos tagjaival, Kip Winger-rel és Reb Beach gitárossal áll neki saját lemeze elkészítésének. A dalok megszülettek, ám az Atlantic csak abban az esetben volt hajlandó kiadni az anyagot, ha az a Twisted Sister neve alatt jelenik meg. Ebből lett aztán a Love Is for Suckers album, amelynek kapcsán az a faramuci helyzet állt elő, hogy bár nem Ojedáék játszották fel a dalokat (a fáma szerint az anyag gitár- és basszusrészei is Reb Beach keze munkáját dicsérik), előadóként az ő nevük szerepelt a kreditlistán, s a tényleges alkotókat csupán a közreműködők között találjuk.

A producer, Beau Hill munkájának eredményeként az album egy polírozott pop metál hangzást kapott. Nem lennék meglepve, ha sok TS-rajongó nem szeretné a Love Is for Suckers-t. Én szeretem, egyrészt Snider óriási hangja, másrészt az olyan emlékezetes nóták miatt, mint a Wake Up (The Sleeping Giant), a címadó dal, a Tonight, a Me and the Boys, vagy az I Want This Night (To Last Forever). Egyébként az anyag tényleg olyan, mintha egy Twisted-közeli csapatot hallanánk; az olyan nótákra, mint a Hot Love vagy az I’m So Hot for You lehet, hogy maga a csapat sem túl büszke. A zenészek jellegzetes, egészen a korai idők óta viselt sminkjüket is eltávolították az arcukról, és a borító is egy teljesen más hangulatvilágot képviselt, mint amit addig a csapattól megszokhattunk. Az Under the Blade-et és ezt az anyagot egy egész világ választja el egymástól, ám éppen ettől válik sokszínűvé és kerekké az életmű.

Az anyag minden tekintetben a bukást jelentette a csapat számára; két hónappal az album megjelenését és két nappal a lemezbemutató turné befejezését követően Snider elhagyta a bandát, a kiadó felbontotta velük a szerződést, a Twisted Sister feloszlott.

A klasszikus felállás a kétezres években

A tagok ezt követően különböző szóló- és egyéb projektekben vettek részt. Snider idővel megalakította a Desperado-t, a Widowmaker-t és az SMF-et. Ojeda csatlakozott a Scarecrow nevű csapathoz, majd létrehozta a Prisoners of War-t, emellett pedig sessionzenészként és gitároktatóként tevékenykedett. French, leszámítva néhány vendégszereplést, teljesen leállt a muzsikálással. Létrehozta a French Management-et, és többek között az alternatív metált játszó Sevendust első albumának volt a producere. Mendoza egy időre a Blackfoot nevű csapathoz szegődött, majd produceri és menedzseri munkákat vállalt, alkalomadtán pedig szólóprojektekbe is belevágott. Pero több formációban is érdekelt volt: turnézott Snider SMF-jével, közben pedig egy New-York-i hangtechnikai cuccokat árusító üzletben dolgozott. Franco-t sessiondobosként foglalkoztatták, de játszott Snider Widowmaker-ében is.

A Twisted visszatérésére több mint egy évtizedet kellett várni, amikor is a csapat 1998-ban felvett egy dalt a Snider által jegyzett Strangeland című filmhez (amelyet ő írt és az egyik főszerepet is játssza). Közben, különböző kiadványokon korábban meg nem jelentetett Twisted-nóták is felbukkantak, s bár újabb klasszikus sorlemez azóta sem jelent meg tőlük, ezekből legalább egy, ha nem másfél albumra való anyag kitelne.

2016: A .J. Pero helyén már Mike Portnoy

A csapat 2001 novemberében, olyan New York-i előadók társaságában, mint az Anthrax, az Overkill, Sebastian Bach vagy Ace Frehley, fellépett egy, a World Trade Center elleni merénylet özvegyeit és árváit segítő jótékonysági koncerten. Ez volt a zenekar első lépése vissza, a koncertszínpadok irányába. Onnantól a csapat alkalomszerűen kisebb koncerteken és megafesztiválokon is fellépett, új hangzóanyag gyanánt azonban csak egy karácsonyi albumra futotta tőlük (A Twisted Christmas – 2006).

2015 márciusában elhunyt A. J. Pero. A csapat dobosa éppen az Adrenaline Mob-ot erősítette egy turnén, és a zenekar buszában, álmában érte a halál. A Twisted Sister nem sokkal később bejelentette, hogy 2016 folyamán búcsúturnéra indul, a dobok mögött Mike Portnoy-jal (The Winery Dogs, Transatlantic, ex-Dream Theater stb.). A banda utolsó koncertjére tavaly november 12-én, a mexikói Monterrey-ben került sor.

A cikk szerzője: Coly892 további cikk
A Rattle Inc. fanzine, majd az ugyanilyen nevű online heavy metal magazin alapítója, szerkesztője. Civilben is újságírással foglalkozik.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*