„The Fifth House erősebb anyag lett, mint elődje”

Levélváltás Körmöczi Péterrel, a Cadaveres gitáros-énekesével – 4. (befejező) rész

Dávid László: Tavaly már az ötödik lemezetek jelent meg, The Fifth House címmel; mikor álltatok neki a dalszerzésnek, és milyen módszerrel születtek a nóták?

Körmöczi Péter: A nóták első, korai vázlatai hasonló módszerekkel készültek, mint előtte bármikor, akár a CDT-s időkben is. Itthoni gitározás, vázlatolás, aztán az alapok nagy részére jammelés a próbahelyen. Az első ötletekkel 2015 szeptemberében kezdtünk el foglalkozni Szabival a próbahelyen, aztán Kálmi és néha Balika is is csatlakozott a dalíráshoz. Január-februárban már demóztunk, és egy dobgépes alapra feljátszottunk 6 nótát, amit aztán az énekesünk, Zoli is megkapott. Nem sokkal ezután indult el a stúdiózás Varga Zolival, és leginkább ebben a fázisban volt teljesen más a módszer, mint korábban. Az érdi SongSong-ban számonként haladtunk, havonta 1-1 dallal foglalkoztunk. Zoli a demókra kezdett el énekelni. Közben egy kis gitározás, majd a legvégén a dobok a SuperSize-ban Törökbálinton, tehát a korábbiakkal szemben minden fordítva történt. Nagyon jól működött így a dolog, ez a forma pont nekünk lett kitalálva.

D. L.: Mennyi idő alatt álltak össze a szerzemények?

K. P.: 2016 decemberében jelent meg a lemez, novemberi leadási határidőnk volt… Vagyis 1 év alatt született meg a The Fifth House. Minden lemezünk nagyjából hasonló idő alatt készült el, sőt a korábbi tagcserék miatt ugye volt olyan, amelyik lassabban állt össze.

D. L.: A szövegek alapból angolul íródnak, vagy magyarról ültetik át őket angolra?

K. P.: Zoli angoltanárnak tanult, ami hallatszik is a kiejtésén, így főként angolul ír. A Hazai EP-nk anyaga, illetve a DigitalStream albumunkon található magyar átiratok lettek angolról magyarra fordítva. A The Fifth House lemez egyetlen magyar nyelvű nótájának a szövegét a Watch My Dying-os Veres Gábor írta.

D. L.: Véleményem szerint vitathatatlanul a tavalyi év legjobb magyar nu/modern/extrém metal lemezét tettétek le az asztalra, alaposan feladva a leckét a hazai csapatoknak. Te ezt hogyan látod?

K. P.: Hogy a legjobbat-e, azt nem tudom… Mondjuk, ebben a műfajban nem sokan tevékenykednek itthon, így túl sok lemez nem jelent meg. Tény, hogy mi is erősnek érezzük a lemezt. Sikerült feljebb lépnünk, ami nagyon fontos volt számomra. A The Fifth House erősebb anyag lett, mint elődje (DeMoralizer), és ez nem csak az én véleményem. Sok jó nóta van az anyagon, komoly refrénekkel és pazar megszólalással tálalva, ami Varga Zoli munkáját dícséri (SongSong Production). Sok jó kritikát kaptunk, amelyekben magasztalják a lemezt, és a közönség részéről is sok pozitív visszajelzés érkezett. Sokan rendeltek, és a koncerteken is fogyogatnak a CD-k. Az anyag csomagolása is igényes lett, és a borítóval is elégedett vagyok, bár az manapság már nem sok embert érdekel. Jó hír, hogy a lemez hamarosan bakeliten is megjelenik, amit már nagyon várok!  A leckét mindenekelőtt a saját magunk számára sikerült feladnunk, bár mostanában tutira nem várható tőlünk újabb stúdióalbum. A The Fifth House összerakása is nagyon nagyívű projekt volt, és a végeredményre szerintem mindannyian nagyon büszkék vagyunk. Jó érzés nyomot hagyni a magyar undergroundban, és remélem, hogy az album, ha idővel visszanézünk, egy fontos mérföldkövet fog jelenteni ezen a rögös úton.

D. L.: Elődeihez hasonlítva hogyan jellemeznéd az új alkotást? Melyik a kedvenc dalod az albumról?

K. P.: Az ötödik lemezünk érzésem szerint egy minden eddigieket összefoglaló alkotás lett. Az első két lemezünk vadsága, lendülete jellemzi a számokat, amit sikerült összevegyítenünk a harmadik és negyedik lemezünk dallamosságával, fogósságával. Ez nagyrészt ösztönösen alakult így, ugyanakkor a dalszerzés elejétől kezdve tudatosan haladtunk ebbe az irányba. Megnéztem, hogy mik működtek igazán az előző lemezeken, mitől jó a Cadaveres, mik a jellegzetességei és ezeket próbáltuk kidomborítani, hangsúlyozni. A keménységre is figyeltünk, azt ugyanis néhányan hiányolták az utóbbi időben. A Hazai EP után természetes volt a visszakeményítés, de az ugye egy „kirándulós” anyag volt, nem a sorlemezek egyenes folytatása, ennek ellenére pár embert sikerült elbizonytalanítanunk vele.

A The Fifth House-zal visszakanyarodtunk arra az útra, amelyet a 2005-ös megalakulásunkkor kijelöltünk magunknak, csupán tökélyre fejleszettünk mindent, úgy, hogy közben megmaradt minden Cada-esszencia, amelyektől azok vagyunk, akik. A kedvenc számaim jelenleg a The Mother of All Tales, amely egy igazi koncertfavoritom; a Blueshift, ami egy Slipknot/Stone Sour-szerű vadmacska és a Low of Motions, amely egy tökéletes, modern rocknóta.

D. L.: Jelenleg is a korongot turnéztatjátok; milyenek eddig a tapasztalatok, a visszajelzések? Hogyan fogadták a rajongók a The Fifth House-t?

K. P.: A turnénk első fele május közepén fejeződött be a Don Gatto-val. Nem koncerteztük agyon magunkat, aminek számos oka van, de így legalább mind szervezésben, mind reklámban kellő figyelmet kaptak a koncertjeink. Egyértelműen sikeresek voltak a fellépéseink, a legtöbb helyen elfogadható vagy jó nézőszámokat értünk el. Jó hangulatú bulik voltak, jól éreztük magunkat. Jó volt úton lenni, és kellemesek voltak az esték a Don Gatto-val és sok helyen a Nova Prospect-tel is, akik menet közben csatlakoztak hozzánk.

Az emberek szép számban vették a lemezeket és a pólókat is, a DigiPack változat 500 darabja lassan el is fogy. Ezután a The Fifth House csak sima, normál CD-dobozos változatban lesz majd kapható. Akit érdekel a DigiPack fomátum, minél előbb írjon, pár példányom maradt még belőle! (eviline666@gmail.com)

D. L.: Külföldön jelenleg az Ektomorf tekinthető a legsikeresebb magyar zenekarnak, míg a ’90-es évek közepén a Sear Bliss-nek adatott meg a külföldi turné lehetősége, a nevük a nemzetközi undergroundban isismert volt. (Rajtuk kívül a Mood, illetve a Magma Rise szerzett magának nevet a doom színtéren.) Szerinted mi az oka annak, hogy a hazai bandák nem képesek meghódítani a nyugati piacot?

K. P.: Ennek számos oka lehet. Nem mindenki tud vagy akar akkora áldozatokat hozni, mint Farkas Zotyáék. Kit a család, a gyerekek, kit a munkahely vagy az anyagi bizonytalanság tartott távol attól, hogy hosszabb időt töltsön külföldön a zenekara miatt, mert enélkül szinte lehetetlen tartós sikereket elérni. Itthonról nem lehet úgy mozgatni a szálakat, fontos a folyamatos kinti jelenlét. Kiadó kell, manedzsment és rengeteg koncert. Ezt itthonról képtelenség megcsinálni, vagy legalábbis kevés az esély arra, hogy egy zenekarban lesz 4 vagy 5 olyan ember, aki ezt tudja vállalni. Ritka eset, hogy mindenkinek ugyanolyan fontos ez az egész, hogy áldozatokat tud vagy akar hozni ezért… akár anyagit is. Ritkán fordul elő, hogy mindenki egy irányba szeretne menni, ha viszont sikerül, akkor nagy dolgok születhetnek. Általában mindig akad valaki, aki hátráltat, visszahúz, aki megakasztja a dolgot.

Nálunk is mindig ez volt, de ezt is meg kell érteni és el kell fogadni. Az én álmom nem biztos, hogy a másik álma is, amibe bele kell törődni. Nem jöhet össze minden, csak nagyon keveseknek sikerül az, amit igazán sikernek lehet nevezni, de ennek nagy ára van, amit minden résztvevő megfizet, ki így, ki úgy… Az értékrendek között pedig nagy az eltérés. Valakinek a nagyszínpad a vágya, az jelent neki mindennél többet, valaki viszont csak kisebb áldozatot tud/akar hozni egy kisebb színpadért. És lehet, hogy ugyanúgy boldoggá teszi, ha egy dohos klubban játszik 30 embernek, mint a másikat a nagyszínpad előtt tomboló 3 ezer ember. A feszültségek abból adódnak, ha ilyen emberek próbálnak egy zenekarban játszani. Más léptékben gondolkoznak, más az energiabevételük és más a sikerről alkotott véleményük is. Ebből adódnak a feszültségek és a viták is.

Ez történt a CDT-ben is. Mindenkit mgamhoz mértem, és tőlük is ugyanazt a munkát vártam el… Hiba volt, nem vagyunk egyformák. A béke és az, hogy van egy zenekarod, amelyik működik, sokszor mindennél többet ér – még ha nem is akkora lángal ég, mint szeretnéd De tudni kell kompromisszumokat kötni. Erről szól az élet. Ilyenkor mindig a két gyerekemre gondolok, és arra, hogy az így felszabaduló időmet akkor majd velük töltöm és kész…

Valaki nem alkuszik, nem köt kompromisszumokat, csak megy előre. Na, általában az ilyenek lesznek sikeresek. Persze ehhez egy pár jó nóta is kell, és egy kis szerencse sem árt.  Pár jó nótánk van, de szerencsénk csak ritkán volt: amikor végre elindult valami ilyen irányba, tuti történt valami, ami megakasztotta a dolgokat (tagcsere, eltűnk szervezők, promoterek stb.) Szervezésben igazából mindig csak saját magamra számíthattam, ami sok esetben meghaladta a képességeimet. Dolgozom, és emellett egy komolyabb külföldi turné megszervezése nem egyszerű feladat, ahogy a kivitelezése sem volna az (szabadságok, család stb.). Koncertezés nélkül pedig nincs siker, nincs kiadó, semmi… Szóval nincsenek véletlenek!

D. L.: Több, mint két évtizede vagy benne a zeneiparban; hogyan látod a metal műfaj hazai és nemzetközi helyzetét?

K. P.: Nagyon jó itthoni zenekarok vannak, akik tuti, hogy nagy dolgokat fognak még elérni a nemzetközi porondon (Apey, Don Gatto) és itthon is működik egy csomó jó banda, akik rengeteg embert megmozgatnak (Road, Depi, AWS, Useme, Fish). Van néhány olyan, feljövőben lévő színvonalas produkció, amelyek szerintem külföldön is megállnák a helyüket, például a Nova Prospect… Nagy lehetőségek vannak itthon, több, mint régen. Széles körű pályázati rendszer működik (NKA, Cseh Tamás Programok), ami nagy segítség a zenekaroknak, köztük nekünk is. Ezek nélkül nehéz lenne. Nagy erő most a Petőfi TV és a Rockrádió is, kár, hogy mi még egyikben sem szerepeltünk. Sok médium számára láthatatlanok vagyunk…mindegy. Régen elég volt koncertezni, mást nem is nagyon tudtál tenni. Most ezer weboldal van és számtalan lehetőség arra, hogy valaki megmutassa magát. Promóciós lehetőségek, tehetségkutatók és megannyi fesztivál, ahová a megfelelő ismeretséggel be lehet kerülni. Itthon fel lett fújva egy nagy buborék, ami nyugat felé nem sok mindenkit fog tudni átrepíteni, de tuti lesz majd, akinek sikerül.Nagyot változtak a dolgok, mások a piaci viszonyok, amelyeket én sem biztos, hogy jól átlátok már. Régi vágású a gondolkodásom, és csak tanulom a netes média használatát. A Facebook, az Instagram nagy erő, de ezeknek a használata ma már külön tudomány. Az elmúlt 24 évben rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem, ez azonban sajnos nem elegendő ahhoz, hogy ebben a modern világban bármikor sikerre vigyek egy zenekart. Minden bandában a fiataloknak kellene jobban aktivizálniuk magukat.

D. L.: Az illegális letöltések, az mp3 file-ok betettek a CD-knek, megölték a zeneipart?

K. P.: Részben igen. Más irányba terelődtek a dolgok, de szerintem – és mások szerint is – mostanában történik egy bizonyos fokú visszarendeződés. Felértéklődtek a gyári lemezek, és a bakelitkultúra is a reneszánszát éli. A használtcikkek piacán óriási a kereslet a régebbi CD-k iránt. Olyan, mintha felnőtt volna egy korosztály, akik dolgoznak, van egy kis pénzük és most beteljesítik a gyermekkorunk meg nem valósult álmát. Bakeliteket vásárolnak halomszám – a családjuk nagy örömére –, CD-ket csereberélnek és adnak-vesznek. Külföldről végre elérhető egy-két keresett kiadvány, lehet Amerikából rendelni, szóval Kánaán van. Szerintem ez visszahozta az emberek kedvét a gyári cuccok megvételéhez, nem beszélve a Hi-Fi cuccok kultúrájáról. Ki az, aki tömörítve jó zenéket, mp3-at hallgat, számítógépes hangfalakról? Vétek.

D. L.: Hogyan képzeled el a metal zene jövőjét? Milyen lesz a metal világa 5-10 év múlva?

K. P.: Huhh, nem könnyű kérdés. A stílusok jönnek-mennek, felerősödnek. A most futó bandák közül néhány klasszikussá érik. Születik ugyan egy pár új irányzat, de minden marad a régiben. Több CD-t és bakelitet fognak eladni, és a kazettázás is tutira visszajön. 🙂 Még több koncert lesz Budapesten, pont ugyanannyi, mint most Bécsben, úgyhogy fel kell majd kötni a gatyát jegyvétel-ügyben. Kijön majd egy Cadaveres-válogatás korábban kiadatlan számokkal és a mellékleteként egy VHS kazi.

D. L.: Körmi, köszönöm szépen ezt a kimerítő interjút, amelynek befejezése téged illet meg!

K. P.: Igazság szerint ilyen, teljesen átfogó, részletes interjú még soha nem készült velem, és lehet, hogy mostanában nem is fog, úgyhogy ezer hála és köszönet érte! Remélem volt, aki végigolvasta!

www.cadaveres.hu
www.facebook.com/cadaveres

Az interjú előző két részének linkjei (az elsőt nem találtam meg, bocs!):
2. rész:

https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=304644329970007&id=234093637025077

3. rész:
https://www.facebook.com/permalink.php?story_fbid=328997750867998&id=234093637025077