Nagyon sokat köszönhetünk a Hammerfall-nak azáltal, hogy a ’90-es évek második felében visszahozták a köztudatba a tradicionális heavy metalt. Ezt követően egymás után bukkantak fel a műfaj klasszikus vonala mellett lándzsát törő alakulatok, mint például a Nocturnal Rites, a Wolf, vagy a germán, általam nagyon favorizált Metal Inquisitor, nem beszélve arról, hogy több eltűnt zenekarra (pl. Stormwitch, Picture) újra ráirányították a „rivaldafényt”.
Érdekes időszak volt ez. Gyakorlatilag három hullám fért meg egymás mellett, hiszen a hagyományos metal mellett a retro thrash mozgalom is szárnyat bontott, illetve a nu metal is jelen volt. Mindemellett azon a véleményen vagyok, hogy sok klasszikus ’80-as évekbeli zenekar reunionja, összeborulása is rengeteget segített a heavy és thrash metal újbóli megerősödésében, igaz, ezen visszatérések között voltak tiszavirág-életűek (Nasty Savage), csalódások (Assassin, Metal Church, Whiplash, Sacrifice), valamint abszolút feleslegesek is (At War, Nuclear Assault, Infernal Majesty?). Akik lépést tudtak tartani modern korunk követelményeivel, illetve hozták korai munkáik színvonalát, azokból viszont kevés volt (Agent Steel, Death Angel, Heathen, Jaguar).
A 2000-es évek közepén egy friss, fiatal generáció jelent meg a színtéren, amely elsősorban a N.W.O.B.H.M. hatására alapozta zenéjét, gondolok itt többek között a svéd Enforcer-re, a német Iron Kobra-ra, vagy a belga Evil Invaders-re. Kétségtelen, hogy egyrészt friss vért pumpáltak a metal muzsikába, másrészt életben tartották szeretett műfajunkat, annak klasszikus, iskolateremtő prezentálásával, csak mai köntösbe öltöztetve.
Négy évvel ezelőtt a tradicionális metal védelmének érdekében egy újabb csapat jött létre, mégpedig a kaliforniai Venturából származó Night Demon. A jelenlegi tagságukat alkotó Dusty Squires dobos, Armand John Anthony gitáros és Jarvis Leatherby basszusgitáros/énekes tapasztalt, rutinos rókáknak számítanak, és ha ehhez még hozzáteszem, hogy utóbbi tag tavaly óta a Cirith Ungol-ban is érdekelt, valamint koncerteken a brit kultikus legendában, a Jaguar-ban segít ki, egyből mindenki számára világossá válik, hogy a „srácok” nem tegnap kezdték a szakmát.
Idei második lemezüket, illetve a Black Widow 7” EP-t megelőzően a Night Demon EP-t (2012) és a Curse of the Damned albumot (2015) jelentették meg. Hamisítatlan brit újhullámos heavy metal muzsikájukból az Iron Maiden (a megklipesített Welcome to the Night, Stranger in the Room), a Jaguar (Maiden Hell – érdekes, hogy a főmotívum a Hammerfall Heading the Call-jára hajaz; az instrumentális Flight of the Manticore), valamint a Saxon (On Your Own) befolyása szűrődik ki, a Dawn Rider a Heaven and Hell-korszakos Black Sabbath-ot és magát a konkrét nótát idézi, míg a záró, akusztikus részeket is felvonultató címadó szerzemény epikus jelleget ölt. Ennek megfelelően pörgős, pattogós riffeket éppúgy hallunk, mint középtempósakat; a ritmusszekció feszes, pontos, húzós témákkal rukkol elő, kiválóak a szólók, tehát minden feltétel adott egy kiadós headbangelésre, villázásra. A digipack változat még két, kiváló feldolgozást is tartalmaz, a Turn Up the Night-ot a Black Sabbath-tól (ez rajta van a single-ön is), valamint a We Will Rock You-t a Queen-től.
Nem tagadom, az utóbbi napokban rendesen elkapott a Night Demon, ami arra „kényszerített”, hogy folyamatosan „brit napokat” tartsak otthon. Kizárólag felsőfokon tudok beszélni az anyagról, a csapat hozzáállásáról, mert ez kérem szépen az idei esztendő eddig legjobb, legkiemelkedőbb tradicionális heavy metal lemeze. Alaposan feladták a leckét a pályatársaknak.
Leave a Reply