Tisztelt Olvasók!
Új rovatunk indul KALÓZKODÁS címmel, amelyben kalózkiadványokat mutatunk be. Felmerül(het) a kérdés, hogy mi értelme egyáltalán egy ilyen anyagnak, van-e jelentősége, milyen célokat szolgál stb. Azon a véleményen vagyok, hogy a fanatikus, szenvedélyes gyűjtők számára egyfajta kuriózum, kincs, különlegesség, ereklye – ahogy tetszik.
Üzleti oldalról nézve is meg lehet közelíteni a dolgot, mégpedig a mentén, hogy illik-e értük pénzt kérni. Amennyiben igen, akkor mennyit, hiszen elméletileg fanatikusoktól fanatikusoknak szóló kiadványról beszélünk. Ráadásul, akár próbatermi, akár koncertfelvételről van szó, a minősége nem közelíti meg egy stúdióalbumét, valamint a hivatalos koncertlemezekét.
Fontos szempont az is, hogy mivel a bootlegek nem képezik szerves részét az adott banda diszkográfiájánk, afféle nem- vagy félhivatalos anyagoknak minősíthetők. Esetükben inkább eszmei értékről beszélhetünk, függetlenül attól, hogy kazettáról, bakelitről vagy CD-ről van szó.
Ami engem illet, kezdő metalosként, ’87/’88 környékén legelső kazettáim egyike a Slayer Butcher Company című „albuma” volt. Mivel akkoriban még sem a csapat pályafutásával/diszkográfiájával, sem a komplett műfajjal nem voltam tisztában, meg voltam győződve arról, hogy egy hivatalos korongot vettem meg. A minőség nem érdekelt, a lényeg a „beszerzésen” volt. Tulajdonképpen csak az internetes korszakban tudtam meg, hogy ez egy kalózcucc, amelyet 1987. december 19-én Corpus Christi-ben (Texas) rögzítettek, a dobok mögött pedig az ex-Whiplash ütős, Tony Scaglione ült. Ellenben tudatos volt részemről középiskola első vagy második évfolyamában (’89/’90) a Metallica Acting Like A Maniac-jének (Donington Park, Castle Donington, England – 1985. augusztus 7.) és Metallus Maximus-ának (Stone Theatre, San Francisco, 1982. szeptember 18.) megszerzése, begyűjtése.
Tehát, kedves olvasók, aki úgy érzi, hogy szívesen írna egy-egy, a szívéhez közelálló bootlegről, ne habozzon, ragadjon klaviatúrát, és ossza meg velünk élményeit! Kezdődjön a kalózkodás!
Leave a Reply