„Eszembe sem jutott más név”

Levélváltás Körmöczi Péterrel, a Cadaveres gitáros-énekesével – 3. rész

Jóból is megárt a sok – ezért is pihentettük egy ideig a kissé hosszúra nyúlt „beszélgetés” harmadik és negyedik részét, amelyekben Körmi a CDT feloszlását követő időszakról, a Cadaveres történetéről mesél kollégánknak.

Dávid László: A szakítás után te megalapítottad a Cadaverest, míg a többiek létrehozták a Mangod Inc.-t. Figyelemmel kísérted a pályafutásukat, vagy kizárólag a saját bandád talpra állítására törekedtél?

Körmöczi Péter: Természetesen főként a Cadaveres ügyei kötöttek le, nagyon sok teendőnk volt. Az elején rohamtempóban megtanultunk 12 CDT-nótát, amivel elkezdhettük a koncertezést. Erre nem volt sok időnk, mivel a júniusi kettészakadás után, augusztusban már színpadra álltunk. Közben az első – bemutatkozó – Cadaveres-album munkálatai is elkezdődtek. Ahogy készültek a friss nóták, a koncertrepertoárunk nótáit szépen lecsereberélgettük az újakra. A budapesti próbák mellett ez nem volt kis feladat, de köszönhetően az akkori felállásnak, derekasan helytálltunk. Nagyon jó időszak volt, amire szívesen gondolok vissza. Nagyon erős volt az a felállás is, és jó nóták születtek a közös munkából, köztük a legelső Cadaveres-nóta, a Soul of a New Breed!

Annyira nem foglalkoztam a Mangod Inc.-vel; természetesen az első lemezüket, amikor pár év múlva kijött, meghallgattam. Nagyon erős, jó anyag, pár kiemelkedő számmal. Kár, hogy a későbbiekben már nem tudták felülmúlni az első lemez nótáit, vagy csak nekem nem ütöttek be annyira…

D. L.: Keserű volt a szád íze a feloszlás után?

K. P.: Természetesen, de ez nem is kérdéses. Sajnáltam azt a 12 év munkát, amit beletettem/beletettünk a zenekarba. A Versus lemezzel megalkottuk a zenekar legjobb albumát, amit ha sikerült volna normálisan megtámogatnunk koncertezéssel, feljebb emelhette volna a zenekart. Szerintem sikerült volna feljebb lépnünk azon a nyáron. A legtöbb fesztiválon ott voltunk, jó időpontokban. Mindenhol tömegek vártak bennünket és a Versus lemez nótáit, ami nyárra érett be. Külföldi kiadónk volt, bécsi lemezbemutató stb… Nem lett volna szabad eldobni mindezt, de nem rajtam múlt.

Jó néhány évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy hasonló színtre hozzam fel a Cadaverest, de a megváltozott zenei környezetben és viszonyok között ez sokkal hosszabb út volt, és nem is biztos, hogy hasonlóan sikeresnek mondható a Cadaveres pályája. Például lemezeladásban a töredékét hozzuk csak a korábbiaknak, persze az akkori viszonyok mások voltak, elsősorban az internet hiánya miatt. A kazettákból és a CD-kből anno 1500-2000 darabot is eladtunk, most ez lehetetlen lenne. Alkalmazkodni kell a kialakult piaci helyzethez. Ez van.

D. L.: A Cadaveres tekinthető a CDT jogutódjának?

K. P.: Elkezdtem egy új zenekart, nem volt a fejemben a jogutódlás kérdése. Nem kötöttük ki, hogy ki hogy gondozza az elődzenekar örökségét. Az első időkben mi játszottunk többet a CDT-nótákat, aztán egyre kevesebbet. A többiek nem. Nekünk belepasszolt a zenei világunkba, nekik nem. Soha nem akartam megtagadni azokat a számokat, van közöttük jó pár ami jól sikerült. Valamennyire azóta is én gondozom a CDT zenei örökségét, de csak azért, mert régen is én foglalkoztam ezzel. Azóta is fizetem a weblap tárhely-bérletét, kezelem a Facebook-oldalt, kapcsolatot tartok és a kiadványok utóéletével és a pár rajongói levéllel is foglalkozom. Ez nekem a mai napig fontos, hiszen a CDT 12 éven át az életem része volt, nem pedig egy fiók, amit 2005-ben becsuktam és ennyi. Persze a Cadaveres sokkal fontosabb, és több időmet veszi el és sok dolog is van vele, de ennyi belefér még. Az első gyerek is kér néha enni, még ha nagykorú is lett azóta… Vagy inkább nyugdíjas! 🙂

D. L.: Miért nem egy teljesen új név alatt kezdtél el dolgozni?

K. P.: Nem akartam. Ez volt a kézenfekvő, ez voltam én. Létrehoztam valamit, felépítettem és valameddig eljuttattam. Mindenki tudja, hogy mi/ki áll mögötte. Lehet tudni, hogy mit takar, hogy mi a stílus. Eszembe sem jutott más név, ez annyira természetesen alakult így. Szabó Máté volt az egyetlen, akivel ezt anno átbeszéltem, másra nem is tartozott volna. (Máté volt az, aki tevékenyen részt vett a Versus lemez munkálataiban és az utána következő koncertekben, mint perkás. Igazából vele vittük tovább a CDT-t, és alapítottuk meg a Cadaverest 2005-ben.)

D. L.: Mennyi időbe telt megtalálni a társaidat, és hogyan állt össze a tagság? Miért rájuk esett a választásod, és mely zenekarokból verbuváltad őket össze?

K. P.: Igazából nem volt sok ötletem, ha akkor az nem jön össze, nem is tudom hogyan alakultak volna a dolgok. A Hybrid zenekar, ami nekem az akkori legnagyobb kedvencem volt, pont akkor oszlott fel. A zenekar gerincét velük álmodtam meg, Homonnai Gergely irtózatos dobolásával, Gabó Ádám énekével és Kovács Lacival gitáron, akit már az Ektomorfból ismertem. Egyedül a basszusgitáros személye volt kérdéses. Delcsik Balit még Hajas, az akkori heavymetal.hu főszerkesztője ajánlotta. Bali akkoriban a Crushera zenekart erősítette, ismert underground arc volt, aki többek között 2003-ban, a 10 éves CDT szülinapi buliján is ott volt Fehérváron!

D. L.: Nehéz volt megtalálni az elkötelezett, lelkes zenészeket? A társaid azonnal igent mondtak az együttműködésre?

K. P.: Igent mondtak, nem volt semmi para. Pár hét után már próbáltunk is, hatan, a kis kőbányai próbahelyen a nyári forróságban. Kínai kaját ettünk és söröztünk… Jó volt nagyon! 🙂

D. L.: Az nem fordult meg a fejedben, hogy teljesen abbahagyod a zenélést?

K. P.: Abbahagyni azért nem szerettem volna, persze ha nem sikerült volna összehozni az akkori felállást, biztos minden máshogy alakult volna. Lehet, hogy csatlakozom egy másik csapathoz, vagy ki tudja? Így alakult. A Hybrid feloszlása nagyon friss történés volt, a srácok lendületben voltak és folytatni akarták. Anno egy pár Hybrid-nótát is szerettem volna a programba, de ettől elzárkoztak a többiek.

D. L.: Tiszta sor volt számodra, hogy a Cadaveres-szel más zenei világot akarsz képviselni, mint a CDT-vel? Milyen új zenei hatások értek akkoriban?

K. P.: Szerintem ez a zenekar valahol egyenes folytatása volt a CDT-nek. Nem érzek akkora különbséget, csupán minden szinten továbblépett, fejlődött a dolog. Talán akkorra minden zenei elképzelésem, amely a korábbi évek útkereséséből táplálkozott, jobban összeérett. Tudatosabb dalszerző lettem, és az akkori számok már gyorsabban írodtak. Ösztönösek voltak, de minden részletükben tudatosak, és azóta is ez a Cadaveres-dalok receptúrája. Talán a nu-metal volt ebben az időben erősebb, de bőven születtek klasszikus metal albumok is, amelyek nyilván ránk is hatással voltak, de azért volt egy kitaposott ösvényünk, határozott elképzeléseink, hogy merre haladjunk, és milyen formában szólaljanak meg az ötleteink.

D. L.: Bemutatkozó lemezetek, a Soul of a New Breed megjelenése sok feszültséget szabadított fel benned?

K. P.: Jó érzés volt kiadni a bemutatkozó anyagunkat, mert bátran oda mertem tenni a Versus mellé. Rosszabbat semmi szín alatt nem szerettem volna megjelentetni. Feszült nem voltam, inkább csak tele voltam várakozással és büszkeséggel. A sajtó is viszonylag jól fogadta a lemezt, annak ellenére, hogy a feloszlás után, a többiek sajtómegnyilvánulásai nyomán sokan engem kiáltottak ki fekete báránynak. Így sok embernek fenntartása volt velem és az új zenekarommal kapcsolatban. Néhány ember részéről a mai napig érzek negatív hozzáállást, és olyanok is voltak, akik bevalottan csak pár évvel ezelőtt változtatták meg a történtekkel és velem kapcsolatos véleményüket. Mindenesetre nehezített pálya volt, de sokan bírták a lemezt. Az első kiadványunk volt egy kiadónál Magyarországon, és megjelent Németországban is, az EMI-nál. Boldogok voltunk, nagy tervekkel. Rengeteg koncertmeghívásunk lett, sok helyen játszottunk, jó évek voltak.

D. L.: A honlapotokon azt olvastam, hogy 2010-re stabilizálódott a felállásotok. Ez azt jelenti, hogy addig nem voltatok egységesek?

K. P.: 2008-ban jelent meg a második lemezünk, az Evilution, de az az album már nagyon nehezen állt össze. Talán nagyobb sikereket és komolyabb anyagiakat reméltek a zenekartól a többiek, vagy talán nagy volt a tempó. Mindenesetre a lemez felvételeinél már teljesen szét voltunk esve, talán azért is lett ennyire komor, magába forduló, sötét az anyag. Laci bejelentette a távozását (lett egy komoly kapcsolata), Ádámnak komoly melóhelye lett, és döntenie kellett. Máté elfáradt, Gergő ekkor még teljes mértékben támogatta a zenekart, és így hárman próbáltuk újraépíteni a bandát. Aztán kapott egy ajánlatot az Ektomorftól, mire egyből lelécelt. Ketten maradtunk Balival. Ennek a felállásnak állított emléket a Devil’s Dozen című DVD-nk.

Aztán újból keresni kezdtem. Jocit az Ektomorftól örököltük meg, jött Vörös Ati, aki 8 hónapig volt velünk, mielőtt Amerikába távozott és a Nevermore tagjává vált volna. Zoli pedig a North6-ből érkezett. Nem volt egyszerű időszak. Próbáltunk még egy pár emberrel, és koncerteztünk is mindenféle felállásokban. Túléltük. Aztán jött Kálmi, és már vele kezdtük el a MindStream lemez megírását.

D. L.: Bölcsföldi Zoltán személyében jelenleg hazánk egyik legjobb énekese, frontembere áll a mikrofon mögött; egyetértesz azzal, hogy a hangja a zenekar adu ásza, legfőbb fegyvere, egyben legfontosabb eleme?

K. P.: Igen, mindenféleképpen. Már a MindStream is az ő hangjára íródott, és miatta fordulunk egy kicsit közérthetőbb irányba is. Nagyon képzett, jó énekes, aki élőben is hozza a szintet. Zeneibb lett a zenekar, tele dallamokkal, érzelemmel. Egy kicsit más irányba fordultunk, vagy csak kiteljesedett a Cadaveres? Nem tudom. Én akkor is úgy érzem, hogy egy újabb szintet léptünk. Változatosabb és dallamosabb lett a MindStream, mint elődei. Persze ez egy pár embernek nem tetszett, viszont sokan jöttek és álltak mellénk a dallamosabb irányból. Az élő teljesítményünk megerősödött, végre igazán meg tudtunk szólalni.

D. L.: Viniczai Szabolcs teljes jogú tagként vagy csak session jelleggel volt veletek?

K. P.: A Cadában sosem beszélünk tagságról és jogokról. Amikor Joci elment Angliába, szerettünk volna tovább koncertezni, majd a DeMoralizer után nekiállni az új lemezünknek. Én ezt egy olyan emberrel képzeltem, aki lehetőség szerint ismerős, lelkes, elkötelezett és tudok vele jammelni Fehérváron vagy Pesten. Szabit ismertem, a Mangod éppen pihenőn volt, úgyhogy beszéltem vele, megpróbáltuk. Volt egy csomó bulink, amelyek jól sikerültek, de a zenekar hozott egy olyan döntést, hogy mással szeretné folytatni a Fifth House munkálatait, amelynek egy része ekkorra már elkészült. Ennek több összetevője volt, mint ahogy annak is, hogy miért Jakus Dávid ült a dobok mögé.

D. L.: Részt vettetek a With Full Force nemzetközi tehetségkutatón; kinek az ötlete volt, hogy benevezzetek? Milyen tapasztalatokat gyűjtöttetek ott? Erős volt a konkurencia?

K. P.: Az én ötletem volt. Jelentkeztünk, aztán bekerültünk egy középső fordulóba, ahonnan szavazatokkal lehetett továbblépni. Az itthoni széles összefogásnak köszönhetően kijutottunk, ami nagyon sok szavazatot jelentett. Az itthoni média és metaltársadalom szinte kivétel nélkül mellénk állt, és segítettek kijuttatni bennünket. 300 zenekar közül kerültünk be a legjobb 30-ba, majd a legjobb 6 közé, ami a kijutást jelentette számunkra. Nagy élmény volt és jó buli, örülök, hogy ott lehettünk! Ezúton is köszönöm mindenkinek, aki szavazott! 🙂

(folytatjuk)

A cikk szerzője: Dávid László 727 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*