Hacsak nem ismerjük részletesen egy zenekar indulásának, első hónapjainak történetét, könnyen gondolhatjuk azt, hogy a bemutatkozó albumon hallható zenészek voltak a csapat alapítói: az első énekes, gitáros, dobos stb. Holott sok esetben ez nem így van, és ez alól a Megadeth sem jelent kivételt.
A csapatot a Metallicából 1983-ban kiebrudalt Dave Mustaine rántotta össze; aki valóban az első pillanattól egészen a legnagyobb sikerek időszakáig mellette volt, az Dave Ellefson basszusgitáros. Az 1985-ös Killing Is My Business… megjelenéséig azonban számos zenész megfordult a csapatban. Az első gitáros például Mustaine egyik szomszédja, egy Greg Handevidt nevű fickó volt, a dobok mögé pedig előbb egy Dijon Carruthers nevű srác ült be, akit hamarosan Lee Rausch váltott. A zenekar 1984-es demóját is utóbbival trióban játszotta fel a két Dave. A második gitáros ezt követően, konkrétan három koncert erejéig nem kisebb név lett, mint Kerry King, aki a miniturnét követően – miután Mustaine választás elé állította – visszatért a Slayerbe, Rausch helyére pedig egy igazán technikás muzsikust, a fúziós jazzt játszó The New Yorkers dobosát, Gar Samuelsont igazolták le. Ugyanabban a csapatban gitározott egy Christopher „Chris” Poland nevű fickó is, aki, miután látta Samuelsont a Megadeth soraiban játszani, meghallgatást kért Mustaine-től, amelynek eredményeként 1984 decemberében megszületett a Megadeth első stabil felállása.
Samuelsont a csapat 1987 tavaszán indult első saját turnéja kellős közepén volt kénytelen kirúgni Mustaine, a dobos egyre komolyabb drogfüggősége miatt. Utódja, Chuck Behler már akkor kéznél volt, arra az esetre, ha a régi dobos nem tudná vállalni a fellépéseket. Poland a védelmébe vette Samuelsont, mire Mustaine azzal gyanúsította meg őt, hogy ellopott és eladott bizonyos zenekari felszereléseket, hogy az így szerzett pénzen heroint vegyen. (Tegyük hozzá, akkoriban a két Dave sem volt tiszta.) A főnök végül 1987-ben „kérte meg” őket, hogy távozzanak a csapatból. S hogy Mustaine-ből még sokáig nem mosódtak ki a sérelmek, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a harmadik Megadeth-korong, a So Far, So Good… So What! Liar című dalában állítólag Poland droghasználatát és balhés életvitelét énekelte meg, valamint a koncerteken is neki címezte a számot.
Poland helyére elsőként az akkor még csupán 16 éves gitáros, Jeff Loomis (Arch Enemy, ex-Nevermore) jelentkezett, ám őt Mustaine túl fiatalnak találta. Időleges helyettesként a Malice gitárosa, Jay Reynolds segítette ki a csapatot, akik végül a gitártanárja, Jeff Young mellett döntöttek.
Poland és Samuelson játéka a Megadeth első két, mára ikonikussá vált lemezén hallható. De merre vezetett tovább a Peace Sells… album megjelenését követően kirúgott két zenész útja?
CHRIS POLAND
Az 1957-es születésű gitáros először is sikeresen megszabadult kábítószer-függőségétől, majd útja a legendás hardcore-punk zenekar, a Circle Jerks soraiba vezetett, ahol a basszusgitárt akasztotta a nyakába. Ott mindössze egy évet maradt, s bár sorlemez nem készült vele, játéka hallható néhány kalózkiadványon. Miután befejezte a Circle Jerks-szel való turnézást, megjelentette első szólólemezét (Return to Metalopolis, 1990), amelyen a heavy metál és a jazz fúzióját valósította meg, ő maga viszont úgy vallott róla, hogy olyan energiák és ötletek gyűjteménye, amelyeket a Megadeth-ben nem volt lehetősége kiélni.
A sors fintora, hogy ezt követően Mustaine megkérte, vegyen fel számötleteket a Megadeth soron következő albumához, a Rust in Peace-hez. Miután kiderült, hogy Poland-nek nincs esélye állandó tagként visszatérni a csapatba, az együttműködés is elakadt, ám Marty Friedman később állítólag felhasználta Chris ötleteit saját szólóihoz.
A ’90-es évek elején Poland létrehozta saját zenekarát, a Damn the Machine-t, amelyben nemcsak gitározott, hanem énekelt is. A progresszív metált játszó csapat 1991-1995 között – két demó és három kislemez mellett – mindössze egy albumot és egy EP-t jelentetett meg (Damn the Machine és Silence, mindkettő 1993). A csapat Európában a Dream Theater, az Egyesült Államokban pedig a Voivod és a Flotsam and Jetsam társaságában turnézott. Érdekesség, hogy a formációban Chris a testvérével, a dobos Mark Poland-dal is együtt játszott. Miután a másik gitáros, Dave Clemmons távozott a csapatból, az együtt maradt tagok egy új énekessel, John Skipp-pel kiegészülve Mumbo’s Brain néven muzsikáltak tovább, ám lendületükből csupán egyetlen demóra futotta (Excerpts from the Book of Mumbo, 1995).
Miután ez a csapat is feloszlott, Poland 1997-ben létrehozta instrumentális rock-jazz fúziós zenét játszó zenekarát, az OHM-ot, amely 2009 óta mint OHMphrey létezik. Előbbi formációval három stúdió- és egy koncertalbumot, utóbbival két nagylemezt jelentettek meg. A csapatot rövid ideig egy másik ex-Megadeth muzsikus, Nick Menza is erősítette. A dobos 2015-ben csatlakozott az OHMphrey-hez, egy évvel később, a zenekar egyik koncertje alatt kapott szívrohamot, és a kórházba szállítás közben, mindössze 51 éves korában elhunyt.
Közben 2000-ben megjelent Poland újabb szólóalbuma, a Chasing the Sun, sőt triójával (Roby Pagliari – basszus és Kofi Baker – dob) 2007-ben egy koncertalbumot is megjelentetett (Return to Metalopolis Live). Maradék szabadidejében a gitáros egy szaxofonhangzásra építő jazzcsapatot is összerántott, amely a PolCat nevet viseli.
Poland 2004-ben – igaz, akkor már csupán sessionmuzsikusként – újra csatlakozott a Megadeth-hez, és ő játszotta fel a The System Has Failed album dalainak szólórészeit. „A legfőbb ok, amiért igent mondtam Dave kérésére, hogy a csapat dobosa akkoriban Vinnie Colaiuta volt, akinek imádom a játékát – nyilatkozta Poland. – Természetesen Dave-vel is jó volt újra együtt játszani, egy csomót szórakoztunk a felvételek alatt.” Arra a kérdésre, hogy Mustaine vajon invitálta-e, hogy legyen ismét a csapat tagja, Chris ezt felelte: „Dave-nek van egy víziója arról, hogy hogyan kell kinéznie, szólnia, működnie a csapatának, és én továbbra sem férek bele ebbe a képbe.”
Poland szívesen szerepel vendégként mások lemezein. Játéka többek között a Flotsam and Jetsam No Place for Disgrace című anyagának 2014-es, újra felvett változatán, három dalban hallható; de játszik Jeff Loomis 2012-es, Plains of Oblivion albumán, a Lamb of God As the Palaces Burn és Ashes of the Wake című korongjain, valamint a Queensryche Frequency Unknown című lemezén is (1-1 számban).
A gitáros, aki nős és egy leánygyermek édesapja, főállásban Los Angeles legnagyobb próbatermét, a Downtown Rehearsal-t igazgatja. „Több mint másfél évtizede dolgozom itt. Ez egy 210 helyiségből álló monstrum, ahol többek között olyan nevek bérelnek termet, mint a Fear Factory vagy a The Melvins.”
GAR SAMUELSON
Az 1958-as születésű dobos (teljes nevén Gary C. Samuelson) már a Megadeth-hez való csatlakozását megelőzően is profi (jazz)dobos volt: akárcsak Poland, ő is 1977 és 1982 között erősítette a The New Yorkers csapatát. A Megadeth-ből való kirúgását követően ő sem szomorkodott sokáig: 1991-ben létrehozta technikás thrash-speed metált játszó csapatát, a Fatal Opera-t, amelynek összesen két nagylemeze jelent meg (Fatal Opera, 1992, újravéve 1995-ben és The Eleventh Hour, 1997). Újabb érdekesség, hogy ebben az „újrakezdő” csapatban Gar is a testvérével, a gitáros Stewart R. „Stew” Samuelson-nal játszott együtt. Gar ezzel párhuzamosan átköltözött a floridai Orange City-be, ahol felépítette saját lemezstúdióját.
A dobos 41 éves korában, 1999 júliusában halt meg májelégtelenségben. Hamvait az Atlanti-óceánba szórták. A szertartáson a Megadeth egyetlen tagja sem jelent meg, ugyanakkor Mustaine az az évi Woodstock fesztiválos fellépésükön előadott Peace Sells…-t, majd pedig a Killing Is My Business… album 2002-es, remaszterizált változatát is Samuelson emlékének ajánlotta. Chris Poland pedig így emlékezett egykori zenésztársára: „Igaz barát volt. Mindent, amit az idő, a ritmus és az érzés szentháromságáról tudok, Gar-től tanultam, így a szavait mindig ott fogom hallani a zenémben.”
Leave a Reply