
Cikkem első részében a dalszövegekről írtam, a másodikban bemutattam az irodalom és a heavy metal összefonódását, a harmadikban pedig arról értekeztem, hogy mennyire fontos a külcsín is, s ezáltal a lemezborítókat vettem szemügyre.
Mivel lehetne rátenni még néhány lapáttal, hogy maximálisan kiteljesedjen egy zenekar koncepciója? Mivel fokozható a hatás, hogy egyértelműen bebizonyosodjon: a heavy metal a művészet egy fontos ágát képviseli?
A vizuális megjelenítésnek létezik „mozgóképi” változata is, ami esetünkben a videoklipek világát jelenti. Szerintem ezek is fontos eszközök a zenekar mondandójának teljes megért(et)éséhez. Újabb „információkat” kapunk általuk, és könnyebben azonosulhatunk a csapat világával. Biztos vagyok benne, hogy ezt az együttesek nagy része is így gondolja, különben nem készítenének ilyeneket.
Érdekes, hogy például a Metallica sokáig nem állt elő videóklippel; talán mert úgy gondolták, hogy a nélkül is el tudnak mondani mindent, ami fontos egy dalban. Végül beadták a derekukat, és a One című számhoz megcsinálták, ami – kapásból zseniális és – rögtön hihetetlen népszerű lett, így a továbbiakban a zenekar már úgy vélte, hogy ezzel is érdemes foglalkozniuk. Most már ott tartunk, hogy a Hardwired… album minden dalához jár egy „mozi”…
Tehát a videoklip is a részét képezi a heavy metal zenei világának. A nyolcvanas években jóval kevesebbet láthattunk belőlük, mint manapság, ám ahogy megjelentek a zenei tévécsatornák (MTV, Viva), az együttesek is egyre aktívabbak lettek a klipek megalkotásában, és jobbnál jobb „zenés kisfilmek” kerültek ki a műhelyeikből. Mindez természetesen üzleti megfontolásból is történt: ha egy videoklipet rengetegszer leadnak a zenei adók, azáltal a lemezeladások is megugorhatnak. Mostanra egy kicsit változott a helyzet: az internet korában jócskán megnőtt a zenéhez és az információkhoz való hozzáférés lehetősége, és már az albumvásárlás is másképp működik, mint pár évvel ezelőtt. Na, de nézzük meg inkább a lényegi részt, figyeljük meg, hogyan valósítják meg képi ötleteiket a zenekarok!
A leggyakoribb és legegyszerűbb forma az, amikor magát a csapatot látjuk zenélni. Ebben, úgymond, semmi extra nincs, de egy jó rendezéssel, fényképezéssel, ötletes képi világgal nagyban lehet fokozni a hatást. Az együttesek koncertfelvétel(eke)t is be szoktak építeni a klipjeikbe, ami szintén jól sülhet el, ha mindez igényesen van tálalva.
Sok zenekar használ filmrészleteket, amelyek többnyire jól illeszkednek a megénekelt témákhoz. Meséltem már a szövegek fajtáiról, így például egy háborúról szóló dal egy hasonló képi világgal elég „nagyot szólhat”, vagy legalábbis közérthetőbb lesz.
Az sem ritka, hogy a zenekar saját filmet készít(tet) a számaihoz. Gyakori jelenség, hogy külsős rendezőt és stábot kérnek fel a klip forgatásához. Természetesen ezek minősége gyakran pénztárcafüggő.

Az animációs videoklipek is nagyon népszerűek az együttesek körében; rendkívül széles a paletta, hogy a zenekar milyen témát jelenít meg ezekben. Szerencsére elég sok az igényesen elkészített mű, ezáltal még inkább meggyőződhetünk arról, hogy ez is része a metal művészetének. Manapság, a számítógépek korában a megvalósítás nem is olyan nehéz feladat, de bizonyos fokú kreativitást, művészi vénát mindenképpen igényel az elkészítésük.
Emlékszem, hogy a Panic fanzine-ben nemcsak lemezekről, hanem videoklipekről is jelentek meg kritikák, amit különösen ötletesnek találtam, és mindig szerettem olvasgatni, aztán pedig valahogy rálelni ezekre az alkotásokra és megnézni őket.
Az utóbbi években elindult egy olyan tendencia a világhálón, hogy rajongók is állítanak össze klipeket. Az internetes megosztó oldalak tele vannak ilyenekkel. Ezt pozitívumként értékelem, mivel így a befogadó is hozzá tud tenni valami pluszt az együttes zenei elképzeléseihez. Van, amikor csak különböző képek, zenekari fotók mennek a dalok alatt, de találkoztam már nem egy olyan videoklippel is, amelyekben remek saját készítésű animációs képsorok, illetve igényesen összevágott filmrészletek bukkantak fel. Néhány klip egészen kiváló! Nem rossz dolog azért a technikai fejlődés.
Nem beszéltem még a heavy metal leglényegesebb részéről, a koncertekről. A fémzene sava-borsát az élő fellépések adják, ezzel, azt hiszem, mindenki egyetért. Ez megint egy olyan téma, amiről – a tagok zenei teljesítményétől kezdve egészen a látványelemekig – rengeteget lehetne írni.
Mindenkinek voltak már katartikus koncertélményei, amelyeket soha nem fog elfelejteni. Alapvetően a zenekar színpadi teljesítménye és aktivitása határozza meg egy koncert minőségét, de én most inkább a technikai háttérről írnék egy kicsit.
Ha a banda kiváló formában van, ha zeneileg kellően felkészült és jól kommunikál a közönséggel, már akkor részesei lehetünk egy igazán nagyszerű élő fellépésnek. Ezt lehet még fokozni a különböző látványelemekkel, amelyek manapság már elengedhetetlen részei a koncerteknek. A profi zenekarok úgy gondolják, hogy kellenek az extrák: ne lógó orral térjen haza a rajongó, hanem egy életre szóló élménnyel gazdagodjon!
Amióta létezik a rock és a heavy metal zene, azóta láthatunk fantasztikus élő show-kat. Ebben Alice Cooper és a Kiss (és még sokan mások) jártak az élen, koncertjeik szinte színházi jelleget öltöttek. A különböző színpadi kellékek, mint a jelmezek, a maszkok, a pirotechnikai eszközök és az egyéb díszletek használata nagyban fokozza az élményt. Nem egy zenekar használ szereplőket, színészeket a fellépésein, ezzel mintegy eljátszva egy-egy történetet, eseményt. King Diamond horror konceptlemezei is így elevenedtek meg a színpadon.
A koncertek megvilágítása is egyre fontosabbá vált, jó fénytechnikával (lézerrel is) szintén növelhető az élményfaktor, és a háttérvetítések, valamint egyéb vizuális eszközök használatára is egyre több zenekar fektet hangsúlyt. Az együttes stílusirányát jól össze lehet hangolni ezekkel a tényezőkkel. Néhány banda annyira komolyan gondolja a vizuális kiegészítést, hogy a látványfelelős is rendes tagként van elkönyvelve (pl. Neurosis).
Továbbra is óriási lehetőségeket rejt magában a koncertek látványvilágának bővítése, fejlesztése, úgyhogy remélem, tartós lesz ez a tendencia. Az egyik legújabb „találmány” az, hogy elhunyt zenészt jelenítenek meg hologramként a színpadon. Mindez előrevetíti, hogy mi vár ránk a későbbiekben; szerintem a jövőben fogunk még látni meghökkentő dolgokat! A végére gyorsan hozzáteszem, hogy egy nagyszabású koncert a sok-sok show-elemmel rengeteg pénzbe kerül, ezt kisebb zenekarok nem engedhetik meg maguknak, de voltam már olyan underground banda koncertjén, amely maximálisan kihasználta a lehetőségeit, és a szerényebb anyagi keretek között is egy rendkívül színvonalas műsort hozott össze.

Záró gondolat: ezzel a négyrészes cikkel nem az volt a célom, hogy oda nem illő dolgokat magyarázzak bele a zenébe, csupán arra szerettem volna rávilágítani, hogy milyen rejtett értékek vannak ebben a műfajban. Mint minden zene, tulajdonképpen ez is szórakozás. A koncertek még inkább, de miért ne lehetne tartalmas az, amitől jól érzi magát a zeneszerető közönség? Színházba is alapvetően azért mennek az emberek, hogy szórakozzanak, de akár egy művészfilm is bírhat hasonló hatással.
Személy szerint azokat a könyveket, filmeket és zenéket szeretem, amelyekkel kapcsolatban azt érzem, hogy értelmes gondolatokkal gazdagítanak. És miközben „művelődöm”, jól szórakozom.
A heavy metal zene pedig nem más, mint szubkultúra.
Leave a Reply