A chicagói (Illinois-i) metal színtér az amerikai underground egy speciális részét, szeletét képezte a ’80-as években. A szeles városból származó zenekarok a kult státuszból sajnos sosem tudtak kitörni, ugyanakkor a földalatti mozgalom asztalára látványosan letették a névjegyüket (Trouble, Thrust, War Cry, Witchslayer, Mayhem Inc., Master/Death Strike stb.)
1976-ban három, még javában a tinédzser éveiben járó barát, nevezetesen Barry Stern dobos/énekes (16 éves volt ekkortájt – R. I. P.), Kevin Michael Rasofsky gitáros és Calvin „Willis” Humphrey basszusgitáros hívta életre a zenekart, akikhez hamarosan Ken Black gitáros csatlakozott. Érdekességüket, különlegességüket – nem tudom eldönteni, melyik a legjobb kifejezés – három dolog adta: 1. Barry Stern „feladatköre” (később Dan Beehler /Exciter/, Chris Reifert /Autopsy/, illetve Mike Browning /Nocturnus/ is követte a példáját), 2. Calvin Humphrey személyében a csapat az egyik első színes bőrű muzsikust adta a metal világának, 3. ez a felállás volt együtt az A Life of Crime-ig, tehát tizenegy esztendeig.
Kezdetben feldolgozásokat játszottak, majd saját számokat kezdtek el írni, és 1980-ban egy kétszámos single-t jelentettek meg. Habár tagadhatatlanul metal banda voltak, a Zoetrope aktív volt a chicagói hardcore/punk színtéren is, hatásaik között olyan alakulatok szerepeltek, mint a 7 Seconds, az Articles of Faith, a Rights of the Accused, a Life Sentence (1986-os, saját nevükre keresztelt bemutatkozó lemezük producerei Stern és Black voltak), az Out of Order, illetve a Die Kreuzen, önmaguk thrash alapú muzsikáját pedig street metal-nak nevezték.
Első demójuk, a The Metal Log Vol. 1. 1983-ban jött ki, és még ugyanebben az évben szerepeltek a Metal Massacre IV. válogatáson (rajtuk kívül a Trouble, a Thrust, a War Cry és a Witchslayer képviselte Chicagó-t a kompiláción). Második demójuk a The Metal Log Vol. 2. volt (1985), amelyet követően szerződtette őket a Combat. Debütáló alkotásuk, az Amnesty szintén 1985-ben látott napvilágot, és megítélés kérdése, hogy a kiadás dátuma pech vagy szerencse, mert roppant erős mezőnybe érkezett a lemez. Az anyagnak – a teljesség igénye nélkül – a Bonded by Blood (Exodus), a The Skull (Trouble), a Hell Awaits (Slayer), a Killing Is my Business…And Business Is Good (Megadeth), a Long Live the Loud (Exciter), a Delirious Nomad (Armored Saint), az Infernal Overkill (Destruction), az Endless Pain (Kreator) és a The Return…… (Bathory) társaságában kellett megállnia a helyét, felvenni velük a versenyt, illetve felhívni magára a rajongók figyelmét.
A picivel több, mint félórás művel – rajta olyan dalokkal, mint a Kill the Enemy, a Member in a Gang vagy az Another Chance – a Zoetrope egyáltalán nem vallott szégyent, igaz, jelentőségét, hatását tekintve nem ért fel a fentebb felsorolt klasszikusokhoz. Két évvel később az A Life of Crime képében érkezett a folytatás. A tagság ezúttal Hollywoodban, a Music Grinderben és a Track Recordsban dolgozott, míg a maszterizálásra a Capitol Recordsban került sor. Ugyan a lemezen Louis Svitek-et tüntették fel gitárosként, a valóságban Ken Black vette fel a gitárrészeket, Louis csak azután szállt be a csapatba, hogy Ken hazatért Chicagóba, hogy megoldja kábítószerrel való visszaélésből adódó problémáit.
A kivágott, a Led Zeppelin Physical Graffiti-jére hajazó borítóba csomagolt korong az elejétől a végéig egy sebességcentrikus, elsöprő intenzitású, lendületes szerzeményeket felvonultató album. Alig van megállás, nonstop sorjáznak a pörgős, zömében gyors riffekkel, ritmusokkal felruházott tételek. Azért zömében, mert a NASA, az első demóról származó The Company Man és az óriási basszustémákat rejtő Pickpocket a lassabb, középtempósabb tartományokba is bemerészkednek. Óriási elánnal támadnak az olyan tételek, mint Detention, a Seeking Asylum vagy a Hard to Survive. A zenekar röviden, tömören fogalmazza meg a mondanivalóját, a 34 perces játékidőhöz nincs mit hozzáfűzni. Hallható, hogy Dan Beehler sokat tanult Barry Sterntől, annyi különbséggel, hogy Barry hanyagolja a velőtrázó sikolyokat. 1987-ben ez az album abszolút rendben volt, a csapat büszkén húzhatta ki magát a produkció kapcsán. Keményen, súlyosan szólal meg a korong, tehát a hangzást sem érheti egy rossz szó sem.
Természetesen (sajnos) az áttörés nekik sem jött össze, az 1993-as Mind Over Splatter (egyedüliként Kevin Michael-lel az ős-felállásból) már nem váltotta meg (nem tudta megváltani) a világot, egyszerűen elsikkadt a lemez az akkori dömpingben. Barry Stern 1989-ben beszállt a Trouble-ba (ő dobolta fel a Trouble és Manic Frustration albumokat), a többiek is felbukkantak itt-ott (Calvin Humphrey – M.O.S.H., Ken Black – Sharon Tate’s Baby, Louis Svitek – Mind Funk, M. O. D., Ministry), de maradandót már nem alkottak. Az ellenben tagadhatatlan, hogy az első két Zoetrope korong underground klasszikus, minden jóravaló gyűjteményben ott van a helye.
Leave a Reply