Alapjáraton bírom, szeretem a feldolgozásokat. Nem idegen tollakkal való ékeskedésnek tartom, hanem a szóban forgó művész előtti főhajtásnak, köszönetnyilvánításnak.
Más a helyzet azonban egy olyan lemezzel, amikor is egy adott zenekar előtt róják le tiszteletüket mások, általában olyan együttesek, akikre a feldolgozásra váró csapat komoly hatást fejtett ki. Emlékszünk rá, volt temérdek Black Sabbath-, Iron Maiden-, Sodom-, Accept- és még ki tudja, milyen feldolgozásanyag, azonban első ízben fordul elő, hogy a kanadai Exciter előtt emlékeznek meg a zenekarok egy-egy átirattal. Jut eszembe, az Anvil is megérdemelne egy hasonló lemezt.
Az Exciter a thrash/speed színtér előfutára volt, Heavy Metal Maniac című bemutatkozó művüket már 1982 augusztusában felvették, de csak 1983. június 14-én látott napvilágot, nem sokkal a Metallica Kill ’Em All-ja előtt. A sors sajnos úgy hozta, hogy James Hetfield-ék, és nem Dan Beehler-ék lettek a befutók. Azt egy szóval sem állítom, hogy az Exciter történelmet írt, de az biztos, hogy első három albumuk a műfaj alapvető klasszikusai közé tartozik, gyakorlatilag hibátlan lemezek, utána viszont sajnos elfogyott a muníció.
Megjegyzem, érdekességüket, különös mivoltukat az szolgáltatta, hogy az énekesi teendőket Dan Beehler dobos látta el. Ez a kompiláció kizárólag az első három album dalaira épít, azok közül válogat, a többit – érthető okokból – hanyagolják. Nem elemzem ki az összes felvételt, inkább bemásolva mellékelem, hogy melyik zenekar melyik Exciter-dalt tette a magáévá, azt azonban mindenképpen le kell írnom, hogy majdnem mindenki kiváló munkát végzett. Azért majdnem, mert a „Kanada válasza a Motörhead-re”-ként jellemezhető, nem kifejezetten agysebész muzsikával előálló trió számait is sikerült elrontani, hogy ne mondjam, meggyalázni. Sajnos a korong utolsó három tételét elővezető együttes nem nőtt fel a feladathoz, a Visigoth Rising of The Dead-je kifejezetten borzalmas lett. Ráadásul az egyik leggyilkosabb Exciter-dalról van szó.
Ugyanakkor mindenféleképpen ki kell emelnem az Attacker, az Evil Invaders és az October 31 átiratait, ezek toronymagasan a lemez legjobb felvételei, az Ironsword által feldolgozott Death Revenge pedig azért érdekes, mert a nóta sorlemezen sosem jelent meg, kizárólag a Megaforce által gondozott From the Megavault válogatáson (1985) kapott helyet.
Mindenképpen megsüvegelendő a kiadó tevékenysége, azon törekvése, hogy megpróbálja ráirányítani a figyelmet a kanadaiak munkásságára, de legyünk őszinték, ez a csapat, kizárólag csak a legfanatikusabb rajongók előtt ismert, igaz, ők komoly becsben tartják az együttest. Levonva a végső konzekvenciákat, alapvetően jól sikerült az összeállítás, a zenekarok egyáltalán nem tértek el a szent eredeti változatokhoz képest, igaz erre semmi szükség nem lett volna, de az a fránya utolsó három szám jobban is sikerülhetett volna.
01. Attacker (USA): Cry of the Banshee
02. Evil Invaders (Belgium): Violence & Force
03. Crystal Viper (Lengyelország): Long Live the Loud
04. Ironsword (Portugália): Death Revenge
05. Ranger (Finnország): Evil Sinner
06. Ram (Svédország): Beyond the Gates of Doom
07. Masters of Disguise (Németország): Black Witch
08. Savage Master (USA): Saxons of the Fire
09. October 31 (USA): Stand Up and Fight
10. Visigoth (USA): Rising of the Dead
11. Gatekeeper (Kanada): Victims of Sacrifice
12. Vulture (Németország): Feel the Knife
Leave a Reply