Legyen szó a metal bármely ágáról, Spanyolország sosem számított komoly, meghatározó tényezőnek. Ami engem illet, a Baron Rojo-n kívül hirtelen egy spanyol bandát sem tudnék megnevezni.
Underground szinten azonban már más a helyzet, azon a terepen jobban kiismerem magam. Tulajdonképpen az Avulsed tette fel a dél-európai országot a földalatti mozgalom térképére, igaz, olyan ipari termelés, mint például Angliában, Svédországban, Finnországban vagy Norvégiában, nem ment végbe spanyol földön. Nagyjából 10-11 évvel ezelőtt kezdődött el az a folyamat, amikor a spanyol underground zenekarok bekapcsolódtak a metal vérkeringésébe, ezen belül is legfőképpen a death metalba. Ekkoriban tűntek fel olyan csapatok, mint a Scent of Death, az eredetileg Berenice Bleeding-ként alakult Banished from Inferno, a már sajnos feloszlott Unconsecrated, a Graveyard, illetve a Morbid Flesh, míg thrash vonalról az Insulterst és a Körgull the Exterminator-t emelném ki.
2002-ben még Undertaker név alatt alakult meg a zenekar (két demó fűződik ehhez a nevükhöz), amelyet 2007-ben változtattak Morbid Flesh-re. Túlzott aktivitással nem vádolhatók, lévén a Dying Lapidation demót (2009), a Reborn in Death albumot (2011), illetve az Embedded in the Ossuary EP-t (2014) követően idén még csak a második korongjukat jelentették meg, és ez, beleszámolva az Undertaker-es korszakot, bizony nagyon karcsú. Bár ebbe az is belejátszhat, hogy a zenekar tagjai egyéb formációkban, projektekben is érdekeltek; a lényeg úgy tűnik az, hogy kiélhessék az extrém muzsikák iránt érzett szenvedélyüket.
Zenéjük két fontos hatásból, nevezetesen a Bolt Thrower és a svéd színtér életművéből (különösen a Grave és az Unleashed befolyása érhető tetten) táplálkozik. Egyértelmű, hogy a leckét kiválóan sajátította el a katalán együttes. Ahogy a lemez a Circle Cursed-del elkezdődik, az egy az egyben a megszűnt brit death metal legendára hajaz, ahogy pl. a Feeding Mallows is, míg a Heretics Hammer harmóniái, dallamai vagy a grind ütemekkel tarkított Burn the Entrails a tradicionális, klasszikus skandináv death metal előtt emeli meg a kalapját.
Ennek megfelelően roppant súlyos, de hangulatos riffeket, szólókat vezetnek elő C. és Gusi gitárosok, masszívan döngölnek a Makeda basszusgitáros, Mitchfinder General dobos alkotta ritmusszekció alapjai, Vali énekes pedig mély, öblös hörgéssel tolmácsolja a nótákat. Hangzás tekintetében is teljesen rendben van az anyag, minden szempontból kielégíti az old school death metal híveit.
Aki eddig nem ismerte a spanyolokat, pótolja ezt a hiányosságát, mert nem jár rosszul a koronggal, sőt rajtuk kívül a Graveyard-ra hívom még fel a figyelmet. Elmondható, hogy ez az év is roppant erős death metalban, amelynek egyik legjobb termése a Rites of the Mangled.
Leave a Reply