A death metal 1992-re jutott fel a csúcsra, ez volt az a pont, amikor a műfajból mindent kijátszottak, amit ki lehetett. A technikás floridai, a brit, a láncfűrész-hangzással tálalt svéd vonal ugyanúgy nem hatott már az újdonság erejével, mint ahogy a progresszív death metal sem; az ekkoriban becsatlakozott és feltűnt bandák munkássága a példaképek, az úttörők másolásában merült ki. Egy évvel később a Carcass Heartwork című lemeze jelentett nóvumot dallamos megközelítésével, amelyre a göteborgi csapatok ugrottak rá, elősegítve, létrehozva a melodikus death metal irányzatot.
Véleményem szerint Norvégia kimaradt, vagy nem akart részt venni a death metalban. Persze ott is voltak a halálfém megmunkálásával foglalkozó brigádok, mint például az Amputation, a Cadaver vagy az Old Funeral, de korántsem volt akkora a kínálat, mint Svédországban. A norvég csapatok a szélsőségesség egy másik formáját választották, és visszaásva a korai Bathory zenéjéhez, ideológiájához, a black metal hullámot robbantották ki.
Ennek a stílusnak számomra legjobb képviselője az 1990 őszén, Os/Bergenben alakult Halhatatlan. Mindenképpen fontos tudni róluk, hogy korántsem black metal bandaként indultak el, hiszen az alapító tagok, Olve „Abbath Doom Occulta” Eikemo basszusgitáros/énekes, Harald „Demonaz Doom Occulta” Nævdal és Jørn Inge Tunsberg gitárosok már az Amputation-ben, illetve az Old Funeral-ban is együtt játszottak, dobosként pedig Gerhard „Armagedda” Herfindal szegődött melléjük. (Egyébiránt a Mayhem-főnök, a Hellvete lemezbolt és a Deathlike Silence Productions tulajdonosa, Øystein „Euronymus” Aarseth (R. I. P.) vezette be Abbath-ot a black metalba, aki pedig Louis „Varg Vikernes/Count Grishnackh” Cachet-et „fertőzte meg” ezzel a muzsikával. (Vikernesre és Tunsbergre bizonyították rá 1992-ben az Åsane templom felgyújtását, amiért két év börtönbüntetést kaptak, majd egy évvel később jött Euronymus brutális meggyilkolása).
Fontos adalék az is, hogy az Immortal tagjai mindig is elhatárolódtak pályatársaik extrém nézeteitől, megnyilvánulásaitól, szövegeikben az északi tájak, erdők, hegyek ábrázolása, az északi legenda, mitológia öltött testet, kialakítva saját maguk képzeletbeli királyságát, Blashyrkh-ot. Megalakulásuk esztendejében jelent meg első demójuk, a The Northern Upins Death, amelynek borítóképe utalás volt az ex-Morbid, Mayhem-énekesre, Per Yngve „Dead” Ohlin-ra. A demó borítóját elkészítő Jannicke Wiise-Hansen úgy gondolta, hogy a zenekar sátáni üzeneteket hordoz, ezért egy fordított keresztet rajzolt a logóba.
Abbath-ék az anyag megjelenése után döntöttek úgy, hogy trióban folytatják tovább, ezért megváltak Tunsbergtől, aki a Hades Almighty-ban folytatta a zenélést. A demóra felfigyelt a Listenable Records, és szerződést írt alá a zenekarral. A kiadó sürgette a lemezmegjelenést, ezért hamar alakot öltöttek az első album olyan szerzeményei, mint a The Cold Winds of Funeral Frost és az Unholy Forces of Evil. 1991-ben Suffocate címmel egy újabb demót adtak ki, amelyet még ugyanazon év októberében követett az első hivatalos kiadványuk, a mindössze 1000 példányszámra limitált Immortal EP. (A háromszámos EP rögzítésére a Sony PLM 2500 stúdióban került sor, 2000-ben pedig újra kiadásra került a dalai a True Kings of Norway című válogatásalbumon.)
A felvétel hallatán a francia Osmose Productions kínált kontraktust a zenekarnak, és azt 1992-ben szentesítették (Eikemo és Nevdal ekkortájt kezdték felvenni az Abbath Doom Occulta, illetve a Demonaz Doom Occulta művészneveket), majd az év áprilisában kezdődtek meg a Diabolical Fullmoon Mysticism felvételei a Grieghallen stúdióban, Eirik Hundvin producerrel. A korong totális ellentéte az akkoriban megjelent black metal albumoknak, mivel a zenekar a lassú tempókat ugyanúgy előnyben részesítette, mint az akusztikus részeket. Nem a sebességre, a darálásra, hanem a hangulatra fektették a hangsúlyt, markánsan kidomborodik az epikus jellegű Bathory hatása, ezáltal fennkölt, fenséges atmoszféra szövi át a dalokat; egyben már ezen az alkotáson megjelent az Immortalra mindvégig jellemző fagyos, nordikus hangulat.
Az intrót követő The Call of The Wintermoon, az Unholy Forces of Evil, a Cryptic Winterstorms vagy a 9 perces A Perfect Vision of The Rising Northland előrevetítette, hogy a jövőben mindenképpen számolni kell a csapattal, és hogy műfajuk egyik legnagyobb bandájává növik majd ki magukat. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a hangzás itt még nem olyan tömény és súlyos, megszólalásukat a Pure Holocaust-tól kezdve fejlesztették tökélyre.
A lemez kiadása után elbocsátották Armagedda dobost, mivel Abbath elmondása szerint nem volt képes kellő gyorsasággal játszani. A helyére Kolgrim került, aki Abbath-tal az Old Funeralban, Demonaz-zal pedig az Amputation-ban zenélt korábban, vele azonban csak egy koncertre került sor 1992 decemberében, amelyet a helyi tévéállomás is rögzített. A dobos azonban nem volt elég elkötelezett az együttes iránt, ezért hamarosan megvált tőle a zenekar.
Két hónappal később a norvég black metal mozgalom a botrányai révén néhány híradásba és televíziós csatornába is bekerült, ezért minden korábbinál nagyobb figyelem irányult a zenekarokra. Ezt kihasználva az Immortal készített egy videoklipet, és mellé rögzítettek egy interjút is. A video a The Call of the Wintermoon-ra készült, körülbelül 2 óra alatt egy norvég erdőben. A zenei csatornák még aznap este elkezdték sugározni a számot, a hozzá készített interjúval együtt. A sajtó sátánista black metal-ként hirdette a zenekart, de az együttes ezt az interjú során is cáfolta, zenéjét pedig „holocaust metal”-ként definiálta.
Nehéz helyzetben lennék, ha kedvenc lemezt kellene tőlük választanom, mert a Sons of Northern Darkness-ig egyszerűen hibátlan műveket adtak ki, azonban a lapos, sápadt, ötlettelen All Shall Fall csalódás volt. Jelen helyzetüket, az Abbath kontra Demonaz/Horgh ellentétet nem kommentálom, nem méltó egy ilyen patinás zenekarhoz, az viszont vitathatatlan, hogy pályafutásukat ezzel a briliáns anyaggal alapozták meg, és váltak a fekete fém műfajának egyik legjobb, legmeghatározóbb csapatává.
Leave a Reply