Levélváltás, Földi Tamással és Kónya Boldizsárral, az egykori Necrotomy zenekar gitárosaival
A közelmúltban CD-formátumban is megjelent a Necrotomy zenekar 1991-es, Inhuman Mankind című demójának újradigitalizált változata. A legendás magyar death metal csapat történetének felidézésére Dávid László kollégánk kérte meg a banda két gitárosát.
Dávid László: Fiúk, üdvözletem, és köszönöm, hogy elfogadtátok az interjú-felkérést. Hogy vagytok, mivel foglalkoztok mostanság?
Földi Tamás: Szia, köszi a meglepő felkérést! Jólesik, hogy 25 év szünet után is érdekesnek tartod a Necrotomy zenekart! Rengeteg mindennel foglalkozunk! ? Van egy vállalkozásunk a bátyámmal, amelynek a fő profilja egészen más, de valamilyen módon a zene is benne van. ? Kamaszkorom óta azért dolgozom, hogy megvehessem a szükséges motyókat a zenéléshez, és ez a mai napig így van, bár azért közben vannak más dolgok is, amelyekre muszáj költeni, ilyen például a család! ? A zenélésből itthon nehéz megélni, és a profi zenészek sokszor arra kényszerülnek, hogy olyan számokat játszanak, amelyek nem felelnek meg a saját ízlésviláguknak. Nem a zenélésből élek, de mindenképpen a zenélést tartom a hivatásomnak! Mostanában többnyire dark és alternatív zenekarokban játszom. Legtöbbet talán a Cantara zenekarral koncertezünk, ahol szintizek és gitározom is, csakúgy, mint 2005 óta az F.O. System-ben. Továbbá a VHK-ban én vettem át Fritz helyét, amióta sajnos nincs már köztünk. ☹ Ezeken kívül van egy finomabb vonal is, amelynek a stílusa inkább az ezotéria felé hajlik; ez a Dhar-Man, amely project kapcsán jógagyakorláshoz, illetve kismamajóga DVD-hez is készítettünk zenéket. Ezt a Dél-Indiában szerzett zenei élményeink és tanulmányaink inspirálták.
K. B.: Belőlem informatikus lett, három gyermekem született, és csak néhanapján ragadok gitárt. A tesóm, Zoli viszont azóta is zenél, mellette pedig masszőr.
D. L.: Emlékeztek arra, hogy mikor, hogyan fedeztétek fel magatoknak a heavy metal muzsikát, és hogyan jutottatok el a death metalig/grindcore-ig?
F. T.: Nyolcéves korom körül kezdtek el komolyabban érdekelni a rockosabb zenék. Először talán a Queen-el és a Dinamittal kezdődött ez a rajongás. A bátyámmal együtt folyamatosan azt játszottuk a franciaágyon, hogy a színpadon ugrálunk. Össze is törtünk jónéhány ágyat, a szüleink nagy örömére. ? Az első metálnak mondható kedvencünk a Scorpions volt. Mindent gyűjtöttünk tőlük, amihez csak hozzájutottunk, és az összes lemezüket kívülről fújtuk. Közben minden, ami heavy metal volt és elérhető lett Magyarországon, azt beszereztük! 88’ban ismertük meg (Farkas) Robit: ő volt az, aki megismertette velünk az igazán kemény muzsikákat.
K. B.: Nálunk otthon apám képviselte a rockos vonalat, gyerekként AC/DC, Deep Purple, Rainbow, Nazareth, a magyarok közül P. Mobil, P. Box, Piramis, Hobo, Edda, Karthago szólt otthon. 13-14 évesen jött a Metallica, itthon a Pokolgép, aztán, ahogy telt az idő, a többiek hozták az egyre keményebb zenéket (Venom, Sodom, Kreator, Obituary, Slayer). Robi szinte naponta szállította az újdonságot.
D. L.: Mely albumok/zenészek/csapatok voltak rátok a legnagyobb hatással?
F. T.: Biztos vagyok benne, hogy még a Necrotomy-ban is érezhető volt a Scorpions, a Dinamit, vagy akár a Queen hatása, de mivel akkoriban csak death/black metal és grindcore zenéket hallgattunk, ezért mi is arra törekedtünk, hogy valami új, meglepő és brutális zenét hozzunk létre. Akkori kedvenceink az Obituary, a Bolt Trower, a Death, a Carcass, a Celtic Frost, a Napalm Death, a Venom és a Bathory zenekarok voltak, amelyek együttesen inspiráltak bennünket az Inhuman Mankind demó elkészítésére. A zenészek közül mindenkit imádtunk, aki ezekben a zenekarokban játszott. Engem személy szerint James Murphy gitározása fogott meg a legjobban. Az albumok közül az Obituary Cause of Death-je és Slowly We Rot-ja, a Celtic Frost-tól pedig az Into the Pandemonium volt a kedvencem.
K. B.: Nálam akkoriban az AC/DC és a Metallica volt az abszolút favorit.
D. L.: Mielőtt a Necrotomy-t létrehoztátok volna, játszottatok egyéb zenekarokban? Tapasztalt muzsikusok voltatok?
F.T.: Hajjaj, nagyon tapasztaltak voltunk! ? Én például 88’-ban kezdtem el gitározni, és ugye 89’-ben már megalapítottuk a Necrotomy-t. Előtte azért már volt egy vicces próbálkozásunk egy barátommal, Executioner néven, de az a formáció nem jutott el a koncertezésig.
D. L.: Autodidakta módon sajátítottátok el a tudásotokat vagy jártatok tanárhoz?
F.T.: Az első 2-3 évben a Prognózisos Vörös Istvánhoz jártam, ami mindenképpen sokat segített abban, hogy gyorsabban fejlődjek, ahhoz képest, mintha csak autodidakta módon próbálkoztam volna. Az viszont igaz, hogy mire eljutottunk a metal leckékig, addigra már rég a színpadon zúztam a death metalt! ? Persze Pisti bácsi erről semmit nem tudott! ?
K. B.: Én klasszikus gitározást tanultam, Zoli pedig klarinétozni és dobolni járt, de korábban semmilyen bandában nem játszottunk.
D. L.: Egészen pontosan mikor, hogyan jött létre a Necrotomy? Kitől származott a zenekar neve, és ki tervezte a logót?
F. T.: A bratyómmal ’89 körül ismertük meg Farkas Robit, aki bevezetett bennünket az igazán kemény zenék világába. Mi állandóan lent gitároztunk a lakótelep játszóterén, Robi pedig már akkor is elég szépen hörögte az éppen aktuális death/grind nótákat, így egyértelmű volt, hogy megpróbálkozunk valami hasonló formációval! Közben a Kónya testvéreket is megismertük, akik szintén rögtön igent mondtak. Tele voltunk kreativitással, és minden szabadidőnket (plusz amit ellógtunk a suliból) zenéléssel töltöttük. Éjszakákat gitároztunk át a VIII. kerületi lakótelep játszóterein. Volt ott roma zenésztől a dzsessz-zenészig mindenki. Nem számított, ki honnan jött! Bár olyan is előfordult, hogy egy lakó vascsővel jött le, hogy fejezzük már be a hangoskodást! ?
K. B.: A zenekar Tomi és Peti ötlete volt, engem, Zolit és Robit is ők szerveztek be.
D. L.: Ismertétek egymást korábbról? Barátok voltatok?
F. T.: Már „szemeztünk” egymással egy ideje! ? Nem tudom, hogy mostanában hogy van, de régen a lakótelepeken könnyen egymásra találtak a hasonló stílust kedvelő emberek.
K. B.: A zenekar indulása előtt pár hónappal ismerkedtünk össze.
D. L.: Utánanéztem a metal-archives.com adatbázisban, amelyből kiderült, hogy rajtatok kívül még három Necrotomy nevű banda létezett. Tudtatok erről?
F. T.: Nem tudtunk! Akkoriban nem terjedtek olyan gyorsan a hírek, mint manapság. Én is csak egy pár éve fedeztem fel az ausztrál Necrotomy formációt, akik velünk egy időben léteztek. Ráadásul ott is testvérpárosok alkották a csapatot, és a demójuk borítója is kísértetiesen hasonlít a miénkre. Rájuk kerestem a YouTube-on, és 2-3 percig meg voltam győződve róla, hogy magunkat látom valamelyik Fekete Lyuk-as koncertünkön. ? Hihetetlen, hogy kitalálsz valami eredetit, ami aztán a tiéddel egyidőben, a Föld másik oldalán is felbukkan a kollektív tudatalattiból.
D. L.: Egyértelmű volt számotokra, hogy egy brutális death/grind bandát alakítotok?
F. T.: Mivel akkoriban már szinte csak ilyen zenéket hallgatunk, ezért ez nem volt kérdés! Minden mást cikinek tartottunk volna játszani! ?
D. L.: Kérlek, meséljetek a próbáitokról! Milyen rendszerességgel jöttetek össze? A saját számok írására feküdtetek rá, vagy inkább feldolgozásokat gyakoroltatok?
F. T.: Állandóan próbáltunk, amikor csak tehettük. Persze legtöbbször nem próbateremben, hanem valakinek a lakásán, a szülők és a szomszédok nagy örömére! ? Dobszerkónk nem volt, azt csak akkor láttunk, ha koncert előtt esetleg össze tudtunk szedni annyi pénzt, hogy 1-2 órára kibéreljünk egy próbatermet. Eleinte egyetlen normális hangszerünk volt: Boldi Fender gitárja. Obituary-t és Kreator-t biztosan nyomtunk, de nem igazán akartunk feldolgozásokat játszani! Inkább arra voltunk kíváncsiak, hogy mi mit tudunk kihozni magunkból.
K. B.: Budára, a Bakator utcába jártunk próbálni, hetente 1-2 alkalommal. Mivel nem tudták megjegyezni a nevünket, ezért rendszeresen „Tomi mosópor” néven foglaltunk próbatermet.
D. L.: A családotok mennyire támogatta zenészi ambícióitokat?
F. T.: Pozitívan álltak hozzá! Örültek neki, hogy zenélünk, és nem csak a szotyit köpködjük a téren! Akkoriban semmi keresetünk nem volt, így csak a szüleinkre tudtunk támaszkodni, hogy hangszereket vehessünk és eljuthassunk a próbaterembe. Emellett mindenféle alkalmi munkákkal próbálkoztunk, hogy legyen pénzünk zenélni.
K. B.: Nem voltak ellene.
D. L.: Hogyan születtek a Necrotomy-szerzemények? Ki hozta a szövegeket és ki a zenét?
F. T.: Roby hozta a szövegeket, a zenei ötleteket pedig főleg Boldi és én, de mindenki hozzátett valamit a teljes szám végső kialakulásához. Sosem akartunk koppintásokat készíteni, ezért is volt olyan egyedi, amit csináltunk. Mindig arra törekedtünk, hogy valami újat, váratlant rakjunk a zenénkbe. Akkoriban ezt még meg is lehetett tenni, mivel nem volt ilyen telített a piac, mint most.
K. B.: Nagyrészt Tomi hozta a zenei témákat, Boldi és Robi pedig a szöveget.
D. L.: 1991-ben jelent meg Inhuman Mankind című demótok, amelyet a Rocker stúdióban vettetek fel. Hogyan emlékeztek a felvételekre? Mennyi időtök volt rá?
F.T.: Ezt nem jól tudod! ? A számok nagyrészt (egy nóta kivételével) az Árkádokban, Szűcs Norbi stúdiójában készültek. Egy családi házban működött egy teljesen kezdetleges stúdió, ahol egy 4 sávos magnóval rögzítettük a demót. A dobcucc valahol lent volt a pincében, a rögzítő és a technikus pedig fent, a nappaliban (elég érdekes volt így kommunikálni ?). Szűcs Norbi már akkor is hihetetlen nagy zenei tudással és hozzáértéssel rendelkezett. Sokat segített nekünk, mert azt sem tudtuk, hogy működik ez az egész. Nagyrészt neki köszönhetjük, hogy abból a kis pénzből össze tudtuk hozni az anyagot.
K. B.: Kalandos volt, nagyon korán kellett kelni, és teljesen zöldfülűek voltunk.
D. L.: Hogyan adódott a lehetőség, hogy egy stúdióban rögzítsétek a demót?
K. B.: Ez emlékeim szerint főleg Tomi és Peti érdeme volt. Pár hónapot külföldön dolgoztak, és a stúdiózást az ott keresett pénzből finanszírozták.
F. T.: Valóban, valamilyen külföldi nyári munkából raktuk össze a pénzt, és már nagyon ki voltunk éhezve arra, hogy visszahallgassuk, hogy mit is csinálunk igazából.
D. L.: A demóra nyolc tétel kerül fel 31 percben; esetleg ezeken kívül voltak-e még dalaitok, csak azokat nem rögzítettétek?
F. T.: Voltak demó előtti szerzeményeink, amelyeket nem vettünk fel, és utána is készültek még Necrotomy-számok, de a demó elkészülése után sem a dalírás, sem a koncertezés terén nem voltunk már annyira aktívak, mert előbb Robit, utána pedig Pétert is elvitték katonának.
D. L.: Arra kérnélek benneteket, hogy beszéljetek részletesen erről a zseniális felvételről, amely hazánk talán legbrutálisabb death metal demója!
F. T.: Örülök, hogy így gondolod! Ez volt a célunk! ? Akkoriban azt kerestük, hogyan lehetne minél keményebb és brutálisabb zenét játszani. Fontosnak tartottuk, hogy legyen hangulata annak, amit csinálunk, és az a hangulat drámai legyen! ? Egyébként mindent végigpoénkodtunk, miközben úgy éreztük, hogy a zenében ez a kihívás. Nem akartunk brutálisan élni vagy sátánista szektát alapítani, egyszerűen így vezettük le a kamaszkori feszültségeinket. Olyan ez, mint egy jó drámai előadás. Állítólag a koncertjeinken művérrel is játszadoztunk, bár én erre nem emlékszem! Ahogy sok minden másra sem! ?
K. B.: Nehéz ennyi idő után részletesen visszaidézni a történteket, de a mai napig úgy gondolom, hogy akkoriban egyike voltunk az elsőknek, akik ilyet csináltak itthon, és ez már akkor is büszkévé tett bennünket.
D. L.: Feltételezem, hogy a Fuck Off Hussein-t az öbölháború inspirálta. Mennyire követtétek, hogy mi folyik a világban?
F. T.: Abban az időben már régóta nem volt olyan szintű háború, mint Irakban. Ez legalább annyira megrázta a világot, mint most a migránsjelenség kérdése. Nálunk éppen akkoriban zajlott a rendszerváltás, amitől elég sokat várt mindenki. A ruszkikat végre hazaküldtük, erre jöttek az újabb problémák a Közel-Keleten. Persze mindenki az amerikaiak mellett állt, mert ők is a ruszkik ellen voltak. Ja, meg onnan jöttek a jó kis death-grind muzsikák is! ? No mindegy, a lényeg az, hogy mi békepártiak voltunk, ezért is játszottunk meglepő módon fehér pólóban, a videóklipben és a koncerteken is általában abban léptünk fel.
D. L.: Ti magatok mennyire voltatok elégedettek a felvétellel?
F. T.: A felvétel első napján nagy gáz volt, mert rossz húrokat raktunk fel a gitárra, és magasan csengett az egész. Ha jól emlékszem, akusztikusgitár-húrok voltak, de már nem vagyok biztos benne. Ezért lett olyan magas a hangszíne az elsőként rögzített Vision of the Altar című számunknak. Mivel elfogyott a „zseton” így már nem tudtuk újrajátszani, csupán annyit tehettünk, hogy másnapra lecseréltük a húrokat. Az is elég nagy kiadásnak számított akkoriban.
K. B.: Boldogok voltunk és büszkék, hogy összejött a felvétel. Bár messze nem lett hibátlan, akkor nagyon elégedettek voltunk vele.
D. L.: Hogyan, milyen csatornákon keresztül promotáltátok a demót, és mennyi fogyott belőle?
F. T.: Soha nem voltunk jók a promócióban! Felkerestük az akkori metál boltokat Pesten (mind a kettőt!!!), és időnként vittünk hozzájuk néhány kazettát. A többit inkább postán rendelték az underground fanzine-eken keresztül. Azt hiszem, 300 darabot készítettünk, amelyekből egy sem maradt.
D. L.: Milyen visszajelzéseket kaptatok a muzsikátokra a hazai undergroundtól?
F. T.: Kaptunk jót és rosszat is! Amikor elkezdtük, csupa pozitív visszajelzést kaptunk, mert mindenkinek új volt, amit csináltunk. Nem tartottak bennünket képzett, profi zenészeknek, de látták, hogy komolyan vesszük, és hogy egyedi dolog az, amit csinálunk.
D. L.: Amennyire én tudom, Nagy Feró és Szűcs Alfréd is komolyan tolta a szekereteket; gondolom, ez sokat segített nektek a zenekar népszerűsítésében.
K. B.: Igen, rengeteget számított Feró, Frédi és a Garázs.
F. T.: Ez igaz! Egy Fekete Lyuk-as koncertünk alkalmával Füchsel Tibi volt a hangtechnikus. Akkoriban a Beatrice-nek és a Garázs című rádióműsornak is ő volt a hangtechnikusa. Szerintem akkor hallhatott életében először ilyen zenét, és már a beállás után gratulált nekünk. Mondta, hogy ezt mindenképpen vigyük be a Garázsba, és mutassuk meg Ferónak. Ők készítették el nekünk a Fuck Off Hussein című számot, amihez egy videóklippet is forgattunk a Fekete Lyuk-ban a Szív TV segítségével. Éppen próbáltunk, amikor először leadták a Garázsban a számot. Direkt levittünk a próbaterembe egy rádiót, hogy meghallgassuk, mit szól majd hozzá Feró. A műsorban hallotta először a számunkat, és teljesen begerjedt rá. Előtte soha nem volt még magyar death metal zenekar a Petőfi rádióban. A legközelebbi műsorába már be is hívott bennünket interjúra, és onnantól kezdve jó ideig játszották is a számokat, aztán az akkori „menedzserünk” miatt egyik pillanatról a másikra megszakadt a kapcsolat, mert állítólag akadt valamilyen személyes üzleti problémájuk egymással. Vagyis a kapcsolat nem a zenekar miatt szakadt meg!
D. L.: A death metal ekkoriban, tehát a ’90-es évek legelején élte a virágkorát. Egyaránt megfért egymás mellett az őrlős brit, a dallamos, láncfűrész-hangzású skandináv (svéd és finn), a technikás floridai valamint a zúzós, brutális New York-i (Suffocation, Cannibal Corpse stb.) vonal. Számotokra melyik volt a legvonzóbb?
F. T.: A ’90-es évek elején minden zene kezdett letisztulni! Az együttesek egyre érthetőbb zenét akartak játszani, még a grindcore-ban is. A régi brutál zenekarok kikupálódtak, a tagok megtanultak zenélni. Egyre tisztább hangzások lettek, és egyre technikásabb dalokat írtak. Ezzel mi is így voltunk. A zenekar egy része a grind felé, a másik fele (köztük én is) viszont inkább a lassulás és a dallamosabb zene felé hajlott volna.
K. B: Nálunk ez változó volt: én inkább a doom-osabb, Zoli pedig a grindcore bandákat hallgatta.
D. L.: Hogyan vélekedtetek az Atheist/Cynic/Death fémjelezte progresszív hullámról?
K. B.: Akkoriban annyi minden jelent meg, hogy azt sem tudtam, merre kapjam a fejem. ?
D. L.: A Carcass Heartwork című albuma szerintetek milyen és mekkora hatást gyakorolt a színtérre?
F. T.: Imádtuk a Carcass-t! Emberileg is nagyon laza figurák, teljesen közvetlenek voltak! A budapesti koncertjük után együtt buliztunk velük a Fekete Lyuk-ban. A Heartwork nagy változást hozott, és sok mási zenekart is arra inspirált, hogy merjen változtatni.
K. B.: Számomra elég beteg dolog volt az a lemez.
D. L.: Mi a véleményetek arról, hogy a Napalm Death a kezdeti grindcore időkből indulva fokozatosan death metal bandává lett?
F. T.: Ők is megtanultak zenélni! ? A grindcore-ban már nem tudták jobban kifejezni magukat. Nekem bejött a változás.
K. B.: Zoli szép fokozatosan leszokott a Napalm-ról.
D. L.: Nyugatra küldtetek-e a demóból, lemezkiadás vagy barátság kiépítése céljából?
F. T.: Nem küldtünk, de több helyről is (Olaszország, Hollandia, Anglia stb.) megkerestek bennünket, csak akkor éppen nem voltunk aktívak a sorozatos katonai behívók miatt. Mindig csak ígérgettünk nekik, hogy majd ha újra összeállunk, felvesszük velük a kapcsolatot, de aztán nem lett belőle semmi! ☹
D. L.: Ekkoriban hazánkba is begyűrűzött a death metal, rengeteg zseniális banda jött létre, többek között a Subject, az Extreme Deformity, az Intense Agonizing, a Life Discussion, az Infected, a Cultic Pulp, az Eczema és az Unfit Ass. Milyen viszonyt ápoltatok a hazai death metal bandákkal?
F. T.: Szinte minden hasonló stílusú zenekarral jó volt a kapcsolatunk, de főleg az Intense Agonizing-gel és a Life Discussion-nel koncerteztünk.
D. L.: Az Intense Agonizing egy split EP-t, a Subject pedig egy EP-t jelentethetett meg külföldi kiadóknál, míg az Extreme Deformity Internal című albuma volt hazánk első országosan megjelentetett és reklámozott death metal kiadványa. Szerintetek volt a hazai zenekarok között rivalizálás?
K. B.: Részünkről nem, nem is törődtünk ilyesmivel.
F. T.: Nem volt, egyértelműen mindenki elismerte, hogy mi vagyunk a legjobbak! ? A viccet félretéve, a lényeg akkoriban az volt, hogy zenéljünk és minél több koncertet szervezzünk. Szerintem még a koncertsorrenden sem nagyon vitatkoztunk soha, egyenlőként kezeltük egymást. Mindegyik zenekarnak megvolt a maga karaktere, egy kicsit más irányvonalat képviselt, ezért nem voltunk konkurencia egymás számára.
D. L.: Azokból az időkből milyen fanzine-ekre emlékeztek? Sokat foglalkoztak veletek az underground kiadványok?
F. T.: Sok fanzine létezett, a nagy részüket ismertük is, de sajnos már nem jut eszembe a nevük, csak ha előtúrnék egy párat a padlásról…
D. L.: A ’90-es évek közepén a death metal – és úgy en bloc az extrém metal is – „ kiment a divatból”, bejött a modern metal, a grunge és a pop/punk. Ti hogyan éltétek ezt meg? Törvényszerű volt ez a változás?
F. T.: Érdekes volt! Talán azt vártuk tőle, hogy ezáltal majd a keményebb irányzatok is népszerűbbek lesznek, de aztán az általad említett zenék sok mindenkit megfertőztek, és az egész úgy is maradt. ?
D. L.: Az Inhuman Mankind megjelenése után írtatok-e dalokat? Ha igen, azok milyen irányt képviseltek a demóhoz képest?
F. T.: Írtunk még számokat, de nem voltunk már igazán aktív zenekar, ezért azok nem kerültek rögzítésre.
K. B.: Próbálkoztunk, de Robit bevitték katonának, és ez megtörte a csapat lendületét.
D. L.: Mikor és miért szűnt meg a Necrotomy? Elég szomorú, hogy egy demó után eltűntetek…
F. T.: A Necrotomy időszakosan egészen 1993-ig működött az eredeti felállásban, aztán volt egy utolsó – egy tehetségkutatóhoz kapcsolódó – koncertünk (amin egyébként elég jó helyezést értünk el, és amire Pétert a katonai fogdából külön engedéllyel kértük ki). Egy lakótelep művelődési házában játszottunk, majd a koncert valami nőügy miatt egy iszonyatos tömegverekedéssel zárult (egy helyi bandával verekedtünk össze). Ez lett a Necrotomy vége. 1994-ben újra próbálkoztunk, akkor már új dobossal és új gitárossal (mert a Kónya testvérek már nem szerették volna folytatni), plusz bevettük Maróti Lacit második énekesként (aki később a Symphony énekese is lett). Persze ettől teljesen megváltozott a zenekar irányultsága, mi is elmentünk a dallamosabb, doom-osabb témák felé. Felvettünk egy számot (Under the Skin) a Rocker Stúdióban, ahol a Bikini-s Németh Lojzi volt a hangtechnikus. A felvételen hallatszott, hogy ez már valami egészen más, mint a Necrotomy. Ezek után változtattuk a nevünket Symphony-ra.
K. B.: A demó megjelenését követően sajnos eléggé szétzilálódtunk. Magánéleti dolgok miatt egyre kevesebbet jártunk próbálni, a próbák ritkulása miatt a koncertek szervezése is elmaradt, és azok között is volt néhány rosszul sikerült fellépés.
D. L.: Jelenleg kapcsolatban álltok-e egymással? Zeneileg aktívak vagytok?
F. T.: A tömegverekedésbe torkollt koncertünk után szétszéledtünk. Mindenki ment a maga útján. Tavaly, a 40. szülinapom alkalmából az A38 hajón Necrotomy számokat is játszottunk. Oda szerettük volna összehozni az eredeti felállást, de sajnos nem találtuk meg időben a Kónya testvéreket.
K. B.: Sajnos nem, eltávolodtunk egymástól. A tavalyi A38-as koncertről is csak nemrég értesültünk Zolival. Utólag sajnálom, hogy nem voltunk ott.
D. L.: Van esély arra, hogy újjáalakítsátok a Necrotomy-t, esetleg a demót CD-formátumban kihozzátok?
F. T.: A demó újradigitalizálása éppen most van folyamatban, mert szeretnénk kiadni. Sokan kérésének teszünk ezzel eleget, hiszen a régi kazetták már hallgathatatlanok. A mi köreinkben is csak egyetlen példány maradt belőle, szerencsére megtaláltuk azt az eredeti, négysávos kazettát, amire akkor rögzítettük a demót. Újjáalakulásról nincs szó, de ahogy szokták mondani: van az a pénz! ?
K. B.: Én nem gondolkodtam ilyesmin, Zoli sem, de isten útjai kifürkészhetetlenek… ?
D. L.: Követitek manapság a death metal vonalat, az undergroundban zajló folyamatokat? Ha igen, miben, mennyiben változott a színtér a ’90-es évek elejéhez képest?
K. B.: Nem igazán vayok képben, inkább a régi kedvenceket hallgatom.
F. T.: Nem vagyok naprakész, de azért bele szoktam hallgatni az új zenékbe is, és a Magyarországon koncertező bandákat is igyekszem megnézni. Megmaradtam az old school vonalnál. Szerintem a ’80-as évek végi és a ’90-es évek eleji nagy bandák albumainál nem lehet jobbat vagy érdekesebbet készíteni. Ezért is van ez a nagy stíluskavarodás.
D. L.: Mi a véleményetek az illegális zeneletöltésről? Az mp3-formátum megölte a zeneipart?
F. T.: A lemezgyártás részét lehet, hogy megölte, de a zenét nem ölte meg! Szerintem éppen hogy így vannak rákényszerítve a zenészek arra, hogy élőben egyre többet és jobbat nyújtsanak, mert abból van bevételük. A zene eredetileg sem arról szólt, hogy mindig ugyanazt hallgassuk. A zenében is az élő kapcsolat tud a legtöbbet nyújtani a hallgatóságnak, és az árul el a legtöbbet a zenészről is!
K. B.: A zenék letölthetősége kihívások elé állítja és átalakítja a zeneipart, mint ahogy egyébként az informatika minden mást is megreformál. Nem öli meg a zeneipart, csupán vannak nyertesek és vesztesek.
D. L.: Fiúk, nagyon szépen köszönöm a válaszaitokat! Kérlek, osszátok meg velünk az utolsó gondolataitokat!
F. T.: Jóapámat idézve: nincsenek utolsó gondolataim, csak utolsó előttiek! ?
K. B.: A ’90-es évek elején különlegességnek számított ez a műfaj. Tudtuk, hogy újdonságot csinálunk, ennek ellenére nagyon meglep, hogy még 25 évvel később is ránk lehet találni, és vannak, akik emlékeznek egykori mnkásságunkra. Ez nagyon jó érzés.
Leave a Reply