Egy kicsit hadd beszéljek haza – remélem, nem tűnök nagyképűnek. Van-e annál nagyobb megtiszteltetés, amikor egy amerikai banda felveszi a kapcsolatot egy magyar online zenei magazinnal, hogy foglalkoznánk-e velük, írnánk-e az aktuális anyagukról? Velünk ugyanis ez történt, miután a csapat dobosa, Dennis Reid kontaktolt a Góréval, hogy népszerűsítenénk-e a zenekart. Coly pedig továbbította nekem a „csomagot”, amelyre örömmel bólintottam rá.
Egy friss, három évvel ezelőtt alakult atlantai (Georgia állam) progresszív doom metal együttesről van szó, amelynek tagságából – kvartettről beszélünk – Tommy Stewart basszusgitáros/énekes a legismertebb fazon, aki a kultikus Hallow’s Eve-ben játszott a ’80-as években. (Megjegyzem, a Hallow’s Eve 2008-as The Neverending Sleep albumán azezt az együttest is erősítő Chris Abbamonte /ex-Distemper/ gitározott.) Befejezve a sort, a Bludy Gyres másik gitárosa a Dead Rites-ban is érdekelt Isidore Herman.
A csapat idén, egy EP és két single után dobta piacra bemutatkozó lemezét. A fentebb meghatározott stílus abszolút helyénvaló, öt nótájukat mintegy 49 percben vezetik elő. A kötelező Black Sabbath-on kívül a The Obsessed, a Revelation és a Count Raven jutott eszembe a zene hallatán, a svéd doomsterek hatása például a Defy the Lie és az O. O. D. című nótában érhető tetten. A dalok átlag hosszúsága 10 perc, ugyanakkor nem fullad unalomba a mutatvány; hangulatos, jó zenét produkál a négy fószer. Tulajdonképpen csak egy ponton kötök a hallgatnivalóba, mégpedig Tommy Stewart hangjába, aki valahol Wino-ra próbál hasonlítani, de nem rendelkezik karakterességgel, egyediséggel. A lemez önmagán viseli a doom sötét, komor atmoszféráját, a hosszan kifejtett témák a Revelation-re hajaznak, tehát a muzsikához a műfaj tradicionális, és nem epikus oldaláról közelítenek. Nagyon jó, amit csinálnak, a klasszikus doom metal rajongóinak mindenképpen ajánlom az alkotást, minimum egy hallgatást mindenképpen megér ez az erős anyag.
Leave a Reply