Antichrist: Sinful Birth (2017)

Kifejezetten örömmel üdvözöltem a ’90-es évek közepe/vége felé felbukkant retro thrash hullámot, amelyben a svéd és norvég bandák is aktívan részt vettek (Aura Noir, Infernö, Nocturnal Breed, Guillotine stb.). Természetesen semmi újjal nem rukkoltak elő, gyakorlatilag egy az egyben lemásolták a korai Kreator/Sodom/Destruction szentháromság által formába és zenébe öntött formulákat, de az biztos, hogy zene volt füleimnek, jólesett, jólesik a lemezeiket hallgatni.

Később azt tapasztaltuk, hogy ez a mozgalom egy kicsit alábbhagyott, majd a 2000-es évek közepétől új életre kelt, ekkortól viszont az amerikai bandák mutatták meg, hogy ők sem felejtették el a ’80-as évek klasszikus thrash bandáinak munkásságát. Többek között a Merciless Death, a Warbringer vagy a Fueled by Fire színre lépése igazolta, hogy az ős Slayer, Dark Angel, Exodus munkásságának hatása nem múlt el nyom nélkül.

Visszakanyarodva azonban az öreg kontinenshez, azon belül is Svédországhoz és a retro thrash hullámhoz, ejtsünk szót a 2005-ben, Växjö-ben létrejött Antichrist-ról. Ebben az évben alapította meg a zenekart Sven Nilsson dobos, Filip Runesson gitáros, valamint Anton „Steken” Sunesson énekes, akikhez 2007-ben Gabriel Forslund gitáros, majd 2009-ben Gobbe Henningsson basszusgitáros csatlakoztak, és azóta is ebben a felállásban dolgoznak. Komoly aktivitással nem vádolhatók meg, hiszen eddigi termésük mindössze két demó (Crushing Metal Tape – 2009, Put to Death – 2010; ez a két anyag 2011-ben Antichrist címmel, kazettán látott napvilágot), egy album (Forbidden World – 2011) és egy single (Burned Beyond Recognition – 2013) volt, az idei Sinful Birth tehát a második nagylemezük.

Ez a banda mindenképpen a legjobb retro thrash együttesek közé sorolható, amit mind a bemutatkozó anyag, mind friss hanghordozójuk fényesen igazol. Az intróként funkcionáló Instruments of Sadism-ból kifejlődő Savage Mutilations-szal kezdődik a thrash orgia, lendületesen, zabolátlanul, brutálisan. Teljesen nyilvánvaló a fentebb említett német alapok korai munkáinak hatása, gondolom, a zenészeknek eszébe sem jutna letagadni, hogy kiktől tanultak, merítettek, kik a példaképek. Hangzásban, a riffek tekintetében, illetve Steken itt-ott eleresztett, Schmier-t idéző sikolyaiból kifolyólag a Destruction, az agresszivitást, brutalitást illetően pedig a Kreator ugrik be.

Nem egydimenziós az anyag, komoly jelentőséget tulajdonítanak a váltásoknak, így például az Under the Cross egy végig középtempóban menetelő felvétel; a The Black Pharaoh-t vészjósló atmoszférával, baljós dallamokkal szövik át; a Chernobyl 1986 témájához híven egy nyomasztó, rövid, orosz nyelven előadott szövegmondást tartalmazó, tízperces instrumentális szerzemény; és a lemezre a Burned Beyond Recognition-t is feltették. Hazai terepen, a Växjö-i Red Pulse stúdióban felvett, illetve az Enormous Door Mastering-ben maszterizált anyag hangzása is a régi időket idézi: gyilkos, minden igényt kielégítő megszólalással bír a lemez.

Úgy vélem, az old school thrasherek egy szót sem szólhatnak az idei évet illető felhozatal kapcsán, hiszen az Antichrist-on kívül megjelent már az új Condor-, valamint Krionik-album, kanyarban van az Entrench új műve, úgyhogy van és lesz is hallgatnivaló bőven. Csak bírjuk energiával.

A cikk szerzője: Dávid László715 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*