Régóta foglalkoztat a gondolat, hogy nevezhetjük-e művészetnek kedvenc zenei műfajunkat. Először is nézzük meg, mit takar a „művészet” szó jelentése. Felütve az internetet, rögtön ezt találhatjuk:
A wikiszotar.hu oldal szerint
„művészet (főnév)
Szépség létrehozásának módszere. Fontos gondolatok, érzések vagy megfigyelések közlése szokatlanul színvonalas, tetszetős formában. Szép dolgok alkotása, a szépség megjelenítése a szemlélő hangulatának, állapotának javítása, vagy pusztán gyönyörködtetés céljából. A művészet sok formát ölthet: ez lehet zene, szobor, előadás, építmény, vagy akár egy csodálatos vacsora is. A tartalmas, hasznos élet maga is lehet művészet. A művészet különféle ágai csupán technikájukban térnek el egymástól, lényegi különbség nincs köztük: mind a meghatározásban leírtakat akarják megvalósítani.”
Báró Eötvös József így jellemzi a művészetet:
„(mű-v-ész-et) fn. tt. művészet-et, harm. szr. ~e. Általán az úgynevezett szépművek gyakorlata, s mind az, mi a szépmüvek lényegét, valóját teszi, melyeknek főcéljok a széptani szabályokhoz mért kellemes gyönyörködtetés, vagy a kellemesnek a hasznossal széptanilag való egyeztetése. Ilyenek a zenei, festészi, szobrászi, szinészi, irói müvészetek stb. Müvészettel foglalkodni. A müvészet szabályai szerént megbirálni valamely müvet.”
Nos, az biztos, hogy a zenét művészetnek tekintjük, de azért tegyük a szívünkre a kezünket: általában a klasszikus zenét szokták ide sorolni az esztéták. De ne adjuk fel, menjünk tovább: „Fontos gondolatok, érzések, vagy megfigyelések közlése”.
Azt hiszem, ez a cikkem nagyon szubjektív lesz, és lehet, hogy páran nem értenek majd egyet velem. Akik másként vélekednek, azoktól elnézést kérek, akik viszont osztják a gondolataimat, azoknak köszönöm szépen a bizalmat!
Szinte teljesen biztos vagyok benne, hogy minden fémzene-szeretőnek vannak olyan kedvenc dalai, albumai, amelyek különösen nagy hatást gyakorolnak a lelki világára. Ezek előhozhatnak kellemes emlékeket, vagy olyan személyekre emlékeztetnek, akik már nem részük az életünknek, esetleg olyan dolgok idéződnek fel bennünk, amelyek fontos momentumát képezték az életünknek egy-egy bizonyos szakaszában. Öröm és bánat, mint életünk meghatározó tényezői.
Kapcsolódik ez a művészethez, mint fogalomhoz? Mindenképpen, hiszen egy ilyen alkotás valamilyen módon megérinti a műértő lelkét, szívét.
Megismételve: „Fontos gondolatok, érzések, vagy megfigyelések közlése”. Vannak a heavy metalban fontos gondolatok, értelmes közlendők, intelligens információk? De még mennyire.
„Szép dolgok alkotása, a szépség megjelenítése a szemlélő hangulatának, állapotának javítása, vagy pusztán gyönyörködtetés céljából.” Kell ezt magyarázni? Kinek nem lesz jó kedve attól, ha meghallgatja kedvenc együttese legjobbnak tartott lemezét? Szép ez a zenei műfaj? Nem hogy szép, gyönyörű. Persze a szépség relatív fogalom, de én határozottan kijelentem, hogy illik rá ez a jelző.
A művészet szó az én értelmezésemben: A művészet nem más, mint az élet tükörképe (ez lehet görbe tükör is). Olyan dolgok közlése, amelyek gondolkodásra késztetik az embert, illetve elősegítik bizonyos fogalmak, események, jelenségek, stb. megértését. Igen, ez nagyon szubjektív, de vállalom.
Melyek azok a dolgok, amelyek részét képezik a mindennapjainknak? Többek között: politika, történelem, társadalmi kérdések, vallás, család, ilyesmik. Ezekről mind szó esik a metal szövegekben. És ezzel el is érkeztünk ennek a zenének az (egyik) legfontosabb részéhez, a szövegekhez.
Mert a verbális tartalom igenis fontos. Ez a műfaj nem az agyatlan, bárgyú, bugyuta gondolatok szócsöve, itt van értelmes mondanivaló. Persze tudom, a heavy metal eléggé szerteágazó, vannak olyan stílusok ezen belül, ahol a „Bulizzunk, éld az életed, csajozz!” típusú életformát éneklik meg, de még ezekben is több tartalmat látok, mint bármelyik buta pop-, vagy mulatós zenében.
Egy kicsit nézzünk bele, melyek azok a témák, amelyek a leggyakrabban a részét képezik a heavy metal szövegeknek!
Vér, halál, gyilkosság, háború, ördög. Csak ennyiből állna? Egy laikus szerint igen, és szerinte csak eddig terjed a szövegírók fantáziája. Jó, legyen.
Háború. Hány és hány irodalmi mű foglalkozik a háborúval, a történelemmel? Rengeteg. Egy heavy metal zenekarhoz illik is egy ilyen téma. A történelmi események, legendák említése különösen a skandináv zenekaroknál gyakori, de a hazai bandák között is bőven találhatunk ilyeneket. Nem rossz szövegvilág.
Vér, halál, gyilkosságok. A hozzá nem értők azt állítják, hogy a heavy metal agresszív, mert nemcsak maga a zene kemény, hanem a szövegek is durvák, tele vannak „belezős” témákkal, és biztosan a zenészek is ilyen lelkivilággal rendelkeznek. Pont nemrég láttam a neten egy aranyos cikket arról, hogy mennyien halnak meg egy-egy Shakespeare drámában. Mondjon nekem valaki egy olyan irodalmi művet, amelyik vidám, és nincs benne kegyetlenkedés, vagy halál, vérontás! Nem sok ilyen van. Valamelyik együttes szövegeiben miért ne történhetne hasonló? De egyébként, ki az, aki azt merné állítani, hogy például a Slayer tagjai tömeggyilkosok, mert ilyen eseményekről énekel Araya?
Ördög, sátán. Az emberiséget már nagyon régóta foglalkoztatja a gonosz jelenléte az életünkben. Anélkül, hogy állást foglalnék ebben, azt mondom, hogy ez egy érdekes és kimeríthetetlen forrás, úgy általában a vallással együtt.
De bővítsük ki a kört: sok zenekar szövegeinek központi témája a politika és a társadalmi problémák ecsetelése. Többnyire hardcore és thrash metal zenekarok fő profilja ezeknek a jelenségeknek a feszegetése, amelyeket én is szívesen kivesézek, mert nagyon jó gondolatok fogalmazódnak meg néhány szövegíróban. Vajon arról is a zenészek tehetnek, hogy rengeteg probléma van a világon? Nem hinném, ők csak felhívják a figyelmünket ezekre a sajnálatos tényekre.
Fantasy és sci-fi. Ez a világ nem egy zenekarnak a „vesszőparipája”, amit én személy szerint nem annyira szeretek, de elfogadom, hogy sok embernek tetszik, és ezeken belül is simán találhatunk mélyen szántó gondolatokat (lásd például Voivod, Ayreon, Blind Guardian, Summoning stb.).
Természet és hagyományőrzés témakör. Ez is az északi együttesek „asztala”, de természetesen a világ minden részén megéneklik az érzéseiket ezekkel kapcsolatban. Black, viking és folk metal együttesek előnyben. Én nagyon szeretem a természetet, örülök, ha valaki hasonlóan érez, és még jó dalokat is ír ezzel kapcsolatban.
Még jobban beleásva magunkat a lemezek szövegvilágba, rálelhetünk a konceptlemezekre. Coly nemrég írt egy remek kétrészes cikket erről, ezért nem is nyilatkoznék róla bővebben. Szerintem ez az egyik csúcsa a zenei alkotásoknak. Legtöbbjük tényleg nagyon jó gondolatokat tartalmaz, a megénekelt, előadott történetek sok életeseményt felölelnek. Nevezhetjük ezeket akár melodrámának is.
És természetesen rengeteg olyan dalszöveg van, amelyeket nem lehet semmilyen kategóriába beilleszteni, nevezhetjük ezeket akár verseknek is. Különböző érzések, gondolatok, megfoghatatlan dolgok sugalmazása a szövegíró tollából.
A második részben szorosabbra fűzöm az irodalom és a metal viszonyát.
Folytatás következik.
Leave a Reply