Witchfinder General: Death Penalty (1982)

Köztudott, hogy 1980-ban a British Steel, a vele egy napon megjelentetett Iron Maiden debütáló album, majd kicsivel később az Ace of Spades, a Wheels of Steel és a Strong Arm of the Law megnyitotta a kapukat az addig a brit média által lesajnált heavy metal bandák előtt. A punk már letűnt, a new wave/disco volt feljövőben, azonban a keményebb kötésű zenekarok is rendületlenül dolgoztak, létrehozva a N. W. O. B. H. M. nevű mozgalmat.

Ráfért a műfajra a vérfrissítés, mert a stílusteremtők addigra vagy már nem léteztek, vagy önmaguk szánalmas paródiái lettek. Megítélésem szerint 1982 volt a brit heavy metal új hullámának csúcs esztendeje, amikor olyan, mára már alapműveknek, halhatatlan klasszikusoknak kikiáltott korongok láttak napvilágot, mint a Screaming for Vengeance, a The Number of the Beast vagy a Black Metal, de ebben az évben jött ki az Iron Fist, a The Eagle Has Landed, illetve a Wiped Out (Raven) is. Ebben az óriási felhozatalban, robbanásban voltak olyan formációk is, amelyek a Black Sabbath munkásságát, hagyatékát kívánták ápolni, mint például az Angel Witch, a Pagan Altar vagy a Witchfinder General.

Ez utóbbi bandát Zeeb Parkes énekes, Phil Cope gitáros, az unokatestvére, Steve Kinsell dobos és Johnny Fisher basszusgitáros alapította 1979-ben, Stourbridge-ben, nevüket pedig az 1968-as, azonos című brit horrorfilmből vették. Demókkal, egyéb felvételekkel nem kínlódtak, karrierjüket az 1978-ban alapított Heavy Metal Records égisze alatt napvilágot látott Burning a Sinner (tréfásan Burning a Singer-ként is élt a köztudatban) single-lel (1981) és a Soviet Invasion! EP-vel (1982) kezdték, amelyeken már Kevin „Toss” McCready (R. I. P.) kezelte a négyhúros hangszert. (Emellett egy-egy felvétellel szerepeltek a Heavy Metal Heroes Vol. 1. (Rabies – 1981) és Heavy Metal Heroes Vol. 2. (Free Country – 1982), szintén a kiadó által megjelentetett válogatásokon is).

Mire elérkeztek bemutatkozó nagylemezük, a Death Penalty rögzítéséhez, Toss már nem volt a csapat tagja, Steve Kinsell helyét Graham Ditchfield vette át, míg a basszustémákat Woolfy Trope álnéven Phil Cope játszotta fel. A felvételekre 1982. április 10-11-én, Pete Hinton producer, illetve Robin George zenei rendező felügyelete mellett a Metro Sound stúdióban, Mansbury-ben került sor, a korong pedig szeptemberben jött ki. (Rod Hawks bőgős csak a lemez megjelenése után/vagy a felvételeket követően került a zenekarba).

Rögtön a borítóval kezdeném, mert az – provokatív jellegéből adódóan – több helyen is kiverte a biztosítékot. A képen Joanne Latham topless modell látható a zenészek és egy roadie társaságában az Enville-i St. Mary The Blessed Virgin Church udvarán, a probléma pedig abból fakadt, hogy a fotó a helyi tisztelendő engedélye nélkül készült.

Zeneileg az anyag mindentől elütött, ami akkoriban Nagy-Britanniában ment, ugyanis a Witchfinder General nem a Judas Priest, Iron Maiden, Saxon stb. fémjelezte heavy metal vonalat követte, hanem – ahogy fentebb említettem – a korai Black Sabbath hagyományait kívánta ápolni. Törekvéseiket, céljaikat mind zeneileg, mind szövegileg kinyilvánították, ugyanis dalaik a drogok, az okkultizmus, a halál és a szex (ez, mondjuk, nem feltétlenül volt jellemző a Black Sabbath-ra) tematikái köré fonódtak. Tulajdonképpen a doom metal úttörőiként ismerik el az együttest, és ugyan ekkoriban már létezett a tengerentúlon a Pentagram, a St. Vitus és a Trouble, hanghordozóval csak két-három évvel a Witchfinder General színre lépése után jelentkeztek. Esetükben nem a technikai tudás villogtatásáról volt szó, a csapat a hangulatra, az érzésre fektette a hangsúlyt.

Az akusztikus részekkel kezdődő Invisible Hate vagy a Free Country zakatolós témáiból minden bizonnyal sokat tanult a Trouble, a Burning a Sinner súlyos riffjei a (a Deliverance-korszakos és az utáni) C.O.C.-t, valamint a komplett New Orleans-i színteret ihlették meg, de briliáns a Witchfinder General című tétel is. Zeeb Parkes énekes orgánuma akár védjegyként is aposztrofálható; nem akarta, nem próbálta meg Ozzy-t utánozni, saját hangfekvésében adta elő a dalokat. Az anyag hét szerzeménye 38 másodperccel lépi túl a fél órát, tehát nem nyújtják el a témákat, röviden, tömören fogalmazták meg a mondanivalójukat.

A lemez kiadása után fél évvel, 1983 márciusában már érkezett is a folytatás a szintén kitűnő, klasszikus és provokatív borítóba csomagolt Friends of Hell képében (ebben az esztendőben került forgalomba a Music című single is), majd 1984-ben feloszlott a banda. A 2000-es évek közepe felé viszont újra reflektorfénybe kerültek, két kiadványuk (Live ’83 – 2006, Buried Amongst the Ruins – 2007) is megjelent, de visszatérő alkotásuk, a Resurrected komoly csalódást jelentett. (Zeeb Parkes nélkül eleve hamvába holt ötlet volt a produkció, illetve maga a visszatérés is.) Sajnos azóta az együttes státuszáról semmit nem lehet tudni, az azonban vitathatatlan, hogy első két albumukkal egy komplett metalzenei műfaj alapjait fektették le.

About Dávid László 823 Articles
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*