Levélváltás Rákos Tiborral, az Eclipse frontemberével – 1. rész
Az 1990-ben alakult miskolci zenekar a kezdeti techno-thrash stílustól fokozatosan jutott el a jóval komplexebb, sokszínűbb progresszív metal muzsikáig. Énekesük, Rákos Tibor csupán 1993 végén csatlakozott hozzájuk; érkezése egy komolyabb zenei irányváltással is egybeesett, amelynek egyik sarokkövét éppen a vokalista által hozott szövegek és az általuk keltett hangulat képezte. Háromrészes interjúnk első fejezetében az énekes és a csapat egymásra találását, az Eclipse történetének 1996-ig tartó időszakát meséltette el kollégánk, Dávid László az együttes frontemberével.
Rattle Inc.: Tibi, mindenekelőtt sok szeretettel köszöntelek a Rattle Inc. nevében és örülök, hogy elfogadtad az interjúfelkérést. Miután lájkoltad az oldalunkat, érdekelne, hogy hogy tetszik a felület? Volt lehetőséged beleolvasni?
Rákos Tibor: Amennyire időm engedte, bele-beleolvastam a cikkekbe: első benyomásra alaposnak tűnnek, érdekesek, mint például a Mi lett velük? rovat Clive Burr-ről szóló anyaga. Persze a Facebook, mint online magazin formátum véleményem szerint a naprakészsége mellett sem olyan átlátható, mint egy weboldal.
R. I.: A Rattle Inc. még Metal Attack-ként indult a ’80-as évek végén; ismerted esetleg a fanzine nyomtatott verzióját? Milyen egyéb akkori fanzine-ekre emlékszel?
R. T.: Emlékeim szerint annak idején találkoztam veletek, s talán pár szám meg is volt, amelyek aztán a költözések során szépen el is vesztek, a többi újsággal együtt… Amikre emlékszem, azok nem kifejezetten metállal foglalkozó, inkább alternatív fanzine-ek voltak 1989-1991 között (Második Látás, Ártalom, Genyó Szívó Disztroly etc.).
R. I.: Az Eclipse előtt a II. Ukrán Frontban játszottál Takács József dobossal. Erről a formációról mit kell tudnunk? Volt demótok? Milyen gyakran léptetek fel, illetve milyen stílust képviselt a csapat?
R. T.: A „zenekar”, ami azért valljuk be, elég amatőr volt, 1989-ben alakult RendLNS néven, majd Joci hozta a II. Ukrán Front (MUF) nevet. A kezdetekkor csak hárman voltunk, ének, gitár, dob felállásban, basszusgitár nélkül. Joci dobolt, Batyu (Budai Gábor) énekelt, én meg úgy, mintha értenék a hangszerhez, gitároztam, mellette pedig vokáloztam. Idővel Fodor Tomi szállt be bőgőfronton. Batyu később a Liquid Limbs techno csapatban ért el sikereket, Fodor Tomi pedig a Frommer Babyben folytatta. A zenénk eleinte tiszta punk volt, QSS- és korai Auróra-számok interpretálásából állt, majd idővel jöttek a saját dalok is, próbáltunk az akkor menő AMD és Leukémia után kullogni. Három évig voltam a zenekar tagja, utána kirúgtak, mert én grindcore-t akartam csinálni, a többiek viszont inkább a hardcore-thrash vonalat tolták volna. Így lett a zenekarból később – Subsconcious néven, Kiszty Roland és Kis Róbert (Flegeton, Zord) gitárosokkal – egy demót is kiadó csapat, mert hogy a MUF-nak olyan nem volt. Koncertje is alig, talán egy tucatnyi a három év alatt, viszont érdekes, hogy annak idején nem volt olyan koncertünk, amelyen ne lettek volna sokan. Manapság már elképzelhetetlen, hogy ilyen minimál muzsikára ennyien bejönnének…
R. I.: Hogyan kerültél az Eclipse-be? Rajtad kívül volt-e más jelentkező is az énekesi poszt betöltésére?
R. T.: 1992 telén egyszer elhívtak egy próbára, de nekem akkoriban nem igazán tetszett a thrash-vonal, úgyhogy akkor még nemet mondtam. Próbálkoztak egy sráccal, aki tudtommal el sem ment a meghallgatásra. Aztán ’93-ban újra elhívtak, hogy már más dalok vannak, próbáljuk meg ismét…
R. I.: Azért szálltál/vettek be, hogy Barna Tamás kizárólag a gitározásra tudjon koncentrálni? Ismerted esetleg a többieket korábbról?
R. T.: Biztos közrejátszott, hogy Tomi nem nagyon szeretett énekelni gitározás közben, de inkább a stílusváltás miatt történt a bevételem. A srácokat nem ismertem, ráadásul Tisza Tomi akkoriban katona volt, így amikor először találkoztam vele egy próbán, akkor már vagy két hónapja a zenekar tagja voltam… Egyedül Joci volt ismerős a korábbi MUF-ból.
R. I.: Érkezésedet megelőzően a csapat két demót adott ki (Demo ’90, The Man With Capitals – 1992), ezeket az anyagokat ismerted? Mi volt róluk a véleményed?
R. T.: Persze, ismertem, meg is vannak, és a korai Eclipse-es éveimben játszottunk is a második anyagról két-három dalt. Ahogy korábban mondtam, a zene annyira nem tetszett, de nagyon profinak tartottam a srácokat, és rendkívül büszke voltam, hogy a zenekar tagja lehetek.
R. I.: Azt tudtad, hogy az első demót a Hard Life nevű rockzenei szaklap a hónap demójává választotta? Szerinted ez motíválólag hatott az együttesre?
R. T.: Igen tudtam, de szerintem nem lett kihasználva, mint lehetőség.
R. I.: A The Man With Capitals-on már Takács József dobolt. Szarvas Attila annak idején miért hagyta el a zenekart, és hogyan esett Józsira a csapat választása?
R. T.: Erre a kérdésre nem igazán tudok válaszolni. Tudtommal Szarvas Attila az első demón nem is játszik, azt dobgéppel vették fel. Egyébként belőle híres színész lett.
R. I.: Komolyan vette a társaság a zenélést?
R. T.: A zenélést, mint önmegvalósítást igen, de a szervezést, az önmenedzselést soha nem vette elég komolyan, ezért sem tudott túllépni az underground szinten.
R. I.: Miskolcon és környékén komoly underground élet zajlott a ’80-as években; olyan csapatok bukkantak fel, mint a Syndrome, a Rotor, a Ramses, a Bedlam, az Atomic, vagy az Almighty. Milyen viszonyt ápoltatok ezekkel a bandákkal? Támogattátok, segítettétek egymás pályafutását?
R. T.: Mondhatjuk, hogy igen, de ezek javarészt még az én belépésem előtt történtek. Rivalizálás szerintem soha nem volt köztünk.
R. I.: 1993 októberében lettél az Eclipse tagja. Milyen zenei hatásokat hoztál magaddal? Megváltoztattad-e valamelyest a csapat zenei irányát?
R. T.: Mivel én csak a szövegeket írtam, a zenébe maximum egy-két ötlettel szálltam be. Azt azért tudni kell, hogy az Eclipse öt embere mindig is öt külön világ volt. Én hoztam az elvont ötödét a masszának.
R. I.: Zeneileg mi volt a közös nevező? Kik voltak a közös kedvenceitek?
R. T.: Stílus tekintetében ’96-tól már szinte minden belefért, nem szabtunk gátat a dalok szerkezetének, hangzásának, ritmikájának. A közös kedvenc, amit mindannyian szerettünk, a King Crimson és a Voivod volt.
R. I.: Mennyit tettél hozzá emberileg, illetve zeneileg a bandához? Mennyit változtatok az első két demóhoz képest?
R. T.: A szövegeimet, amelyek nagyon belülről táplálkoztak, és talán a hangulatot. A két korszak között szerintem nincs hasonlóság, a két demó utáni időszak sokkal színesebb, összetettebb.
R. I.: Milyen intenzíven és mennyit próbáltatok?
R. T.: A belépésemet követően heti két, de minimum egy próba volt, amit a későbbiekben és a holtidőszakokban néha havi egyre redukáltunk…
R. I.: Szerinted a ’90-es években felbukkant stílusok (grunge, pop/punk, nu/modern metal) megölték a klasszikus heavy metalt? Ártott ezen műfajok megjelenése a metalnak?
R. T.: Ha a grunge-ra vagy a stoner zenére gondolok, akkor szerintem nem. A pop sem gáz, csináltam is később. A nu-t soha nem szerettem, így azt nem tudom megítélni.
R. I.: Hogyan, milyen módszerrel születtek az Eclipse-szerzemények? Volt fő dalszerző vagy csapatmunkában írtátok a számokat?
R. T.: Az alapokat 90 százalékban Hudák Atti hozta, és onnantól a hangszeresek közösen építették fel a dalokat. Rám a szövegek tartoztak. Sajnos majdnem minden szám írtózatosan lassan készült el…
R. I.: 1993-ban Hudák Attila egy basszusgitáros-, egy évvel később pedig az Eclipse a Rockland tehetségkutatót nyerte meg. Ezek az első helyek mit jelentettek a számotokra? Milyen díjakkal, extrákkal jártak ezek a győzelmek?
R. T.: Mondhatom, hogy őszintén örültünk, és úgy éreztük, hogy végre sínre kerülnek a dolgaink. Attis nyert egy basszusgitárt, elismerések, ismeretségek, koncertek jártak vele…
R. I.: Sikerült ezekkel az eredményekkel felhívni magatokra a hazai zenerajongók figyelmét?
R. T.: Igen, azt hiszem. Underground szinten mindenképpen. Sokan megkerestek bennünket, nyomtuk a koncerteket (bár sosem vittük túlzásba az évi 12-17 koncerttel), a Szigeten is többször játszhattunk, etc.
R. I.: 1996-ban egy hatszámos promóciós felvételt rögzítettetek; ez azt jelenti, hogy kizárólag kiadókeresés céljából készítettétek az anyagot? A rajongók felé nem is terjesztettétek?
R. T.: Igen, főként a kiadókeresés volt a cél, de aki kért, annak küldtünk az anyagból.
R. I.: Mely dalok szerepeltek a kazettán?
R. T.: Trip, Pokerface, Shining Sun, The Bell, Stonehands, 69º.
R. I.: A külföld felé is próbálkoztatok az anyaggal? Jött egyáltalán visszajelzés, reakció rá az ország határain túlról is?
R. T.: Próbálkoztunk, de nem sok sikerrel.
R. I.: Ennek a kazettának köszönhettétek, hogy felkerültetek a Metal Hammer Hungarica magazin Demonstráció III. című válogatásalbumára. Ez a lehetőség sokat segített nektek az Eclipse népszerűsítésében, ismertté tételében?
R. T.: Igen, a Crimson Wind című dalunk válogatásra való felkerülése nagy előrelépést jelentett. Nagyon sokat köszönhetünk Uzseka Norbinak, aki szinte csak szuperlatívuszokban írt rólunk az újságban.
(folytatjuk)
Leave a Reply