„Úgy éreztük, hogy végre sínre kerülnek a dolgaink”

Levélváltás Rákos Tiborral, az Eclipse frontemberével – 1. rész

Az 1990-ben alakult miskolci zenekar a kezdeti techno-thrash stílustól fokozatosan jutott el a jóval komplexebb, sokszínűbb progresszív metal muzsikáig. Énekesük, Rákos Tibor csupán 1993 végén csatlakozott hozzájuk; érkezése egy komolyabb zenei irányváltással is egybeesett, amelynek egyik sarokkövét éppen a vokalista által hozott szövegek és az általuk keltett hangulat képezte. Háromrészes interjúnk első fejezetében az énekes és a csapat egymásra találását, az Eclipse történetének 1996-ig tartó időszakát meséltette el kollégánk, Dávid László az együttes frontemberével.

Rattle Inc.: Tibi, mindenekelőtt sok szeretettel köszöntelek a Rattle Inc. nevében és örülök, hogy elfogadtad az interjúfelkérést. Miután lájkoltad az oldalunkat, érdekelne, hogy hogy tetszik a felület? Volt lehetőséged beleolvasni?

Rákos Tibor: Amennyire időm engedte, bele-beleolvastam a cikkekbe: első benyomásra alaposnak tűnnek, érdekesek, mint például a Mi lett velük? rovat Clive Burr-ről szóló anyaga. Persze a Facebook, mint online magazin formátum véleményem szerint a naprakészsége mellett sem olyan átlátható, mint egy weboldal.

R. I.: A Rattle Inc. még Metal Attack-ként indult a ’80-as évek végén; ismerted esetleg a fanzine nyomtatott verzióját? Milyen egyéb akkori fanzine-ekre emlékszel?

R. T.: Emlékeim szerint annak idején találkoztam veletek, s talán pár szám meg is volt, amelyek aztán a költözések során szépen el is vesztek, a többi újsággal együtt… Amikre emlékszem, azok nem kifejezetten metállal foglalkozó, inkább alternatív fanzine-ek voltak 1989-1991 között (Második Látás, Ártalom, Genyó Szívó Disztroly etc.).

1990-ben

R. I.: Az Eclipse előtt a II. Ukrán Frontban játszottál Takács József dobossal. Erről a formációról mit kell tudnunk? Volt demótok? Milyen gyakran léptetek fel, illetve milyen stílust képviselt a csapat?

R. T.: A „zenekar”, ami azért valljuk be, elég amatőr volt, 1989-ben alakult RendLNS néven, majd Joci hozta a II. Ukrán Front (MUF) nevet. A kezdetekkor csak hárman voltunk, ének, gitár, dob felállásban, basszusgitár nélkül. Joci dobolt, Batyu (Budai Gábor) énekelt, én meg úgy, mintha értenék a hangszerhez, gitároztam, mellette pedig vokáloztam. Idővel Fodor Tomi szállt be bőgőfronton. Batyu később a Liquid Limbs techno csapatban ért el sikereket, Fodor Tomi pedig a Frommer Babyben folytatta. A zenénk eleinte tiszta punk volt, QSS- és korai Auróra-számok interpretálásából állt, majd idővel jöttek a saját dalok is, próbáltunk az akkor menő AMD és Leukémia után kullogni. Három évig voltam a zenekar tagja, utána kirúgtak, mert én grindcore-t akartam csinálni, a többiek viszont inkább a hardcore-thrash vonalat tolták volna. Így lett a zenekarból később – Subsconcious néven, Kiszty Roland és Kis Róbert (Flegeton, Zord) gitárosokkal – egy demót is kiadó csapat, mert hogy a MUF-nak olyan nem volt. Koncertje is alig, talán egy tucatnyi a három év alatt, viszont érdekes, hogy annak idején nem volt olyan koncertünk, amelyen ne lettek volna sokan. Manapság már elképzelhetetlen, hogy ilyen minimál muzsikára ennyien bejönnének…

R. I.: Hogyan kerültél az Eclipse-be? Rajtad kívül volt-e más jelentkező is az énekesi poszt betöltésére?

R. T.: 1992 telén egyszer elhívtak egy próbára, de nekem akkoriban nem igazán tetszett a thrash-vonal, úgyhogy akkor még nemet mondtam. Próbálkoztak egy sráccal, aki tudtommal el sem ment a meghallgatásra. Aztán ’93-ban újra elhívtak, hogy már más dalok vannak, próbáljuk meg ismét…

R. I.: Azért szálltál/vettek be, hogy Barna Tamás kizárólag a gitározásra tudjon koncentrálni? Ismerted esetleg a többieket korábbról?

R. T.: Biztos közrejátszott, hogy Tomi nem nagyon szeretett énekelni gitározás közben, de inkább a stílusváltás miatt történt a bevételem. A srácokat nem ismertem, ráadásul Tisza Tomi akkoriban katona volt, így amikor először találkoztam vele egy próbán, akkor már vagy két hónapja a zenekar tagja voltam… Egyedül Joci volt ismerős a korábbi MUF-ból.

1994-ben

R. I.: Érkezésedet megelőzően a csapat két demót adott ki (Demo ’90, The Man With Capitals – 1992), ezeket az anyagokat ismerted? Mi volt róluk a véleményed?

R. T.: Persze, ismertem, meg is vannak, és a korai Eclipse-es éveimben játszottunk is a második anyagról két-három dalt. Ahogy korábban mondtam, a zene annyira nem tetszett, de nagyon profinak tartottam a srácokat, és rendkívül büszke voltam, hogy a zenekar tagja lehetek.

R. I.: Azt tudtad, hogy az első demót a Hard Life nevű rockzenei szaklap a hónap demójává választotta? Szerinted ez motíválólag hatott az együttesre?

R. T.: Igen tudtam, de szerintem nem lett kihasználva, mint lehetőség.

R. I.: A The Man With Capitals-on már Takács József dobolt. Szarvas Attila annak idején miért hagyta el a zenekart, és hogyan esett Józsira a csapat választása?

R. T.: Erre a kérdésre nem igazán tudok válaszolni. Tudtommal Szarvas Attila az első demón nem is játszik, azt dobgéppel vették fel. Egyébként belőle híres színész lett.

R. I.: Komolyan vette a társaság a zenélést?

R. T.: A zenélést, mint önmegvalósítást igen, de a szervezést, az önmenedzselést soha nem vette elég komolyan, ezért sem tudott túllépni az underground szinten.

R. I.: Miskolcon és környékén komoly underground élet zajlott a ’80-as években; olyan csapatok bukkantak fel, mint a Syndrome, a Rotor, a Ramses, a Bedlam, az Atomic, vagy az Almighty. Milyen viszonyt ápoltatok ezekkel a bandákkal? Támogattátok, segítettétek egymás pályafutását?

R. T.: Mondhatjuk, hogy igen, de ezek javarészt még az én belépésem előtt történtek. Rivalizálás szerintem soha nem volt köztünk.

R. I.: 1993 októberében lettél az Eclipse tagja. Milyen zenei hatásokat hoztál magaddal? Megváltoztattad-e valamelyest a csapat zenei irányát?

R. T.: Mivel én csak a szövegeket írtam, a zenébe maximum egy-két ötlettel szálltam be. Azt azért tudni kell, hogy az Eclipse öt embere mindig is öt külön világ volt. Én hoztam az elvont ötödét a masszának.

1996-ban

R. I.: Zeneileg mi volt a közös nevező? Kik voltak a közös kedvenceitek?

R. T.: Stílus tekintetében ’96-tól már szinte minden belefért, nem szabtunk gátat a dalok szerkezetének, hangzásának, ritmikájának. A közös kedvenc, amit mindannyian szerettünk, a King Crimson és a Voivod volt.

R. I.: Mennyit tettél hozzá emberileg, illetve zeneileg a bandához? Mennyit változtatok az első két demóhoz képest?

R. T.: A szövegeimet, amelyek nagyon belülről táplálkoztak, és talán a hangulatot. A két korszak között szerintem nincs hasonlóság, a két demó utáni időszak sokkal színesebb, összetettebb.

R. I.: Milyen intenzíven és mennyit próbáltatok?

R. T.: A belépésemet követően heti két, de minimum egy próba volt, amit a későbbiekben és a holtidőszakokban néha havi egyre redukáltunk…

R. I.: Szerinted a ’90-es években felbukkant stílusok (grunge, pop/punk, nu/modern metal) megölték a klasszikus heavy metalt? Ártott ezen műfajok megjelenése a metalnak?

R. T.: Ha a grunge-ra vagy a stoner zenére gondolok, akkor szerintem nem. A pop sem gáz, csináltam is később. A nu-t soha nem szerettem, így azt nem tudom megítélni.

R. I.: Hogyan, milyen módszerrel születtek az Eclipse-szerzemények? Volt fő dalszerző vagy csapatmunkában írtátok a számokat?

R. T.: Az alapokat 90 százalékban Hudák Atti hozta, és onnantól a hangszeresek közösen építették fel a dalokat. Rám a szövegek tartoztak. Sajnos majdnem minden szám írtózatosan lassan készült el…

R. I.: 1993-ban Hudák Attila egy basszusgitáros-, egy évvel később pedig az Eclipse a Rockland tehetségkutatót nyerte meg. Ezek az első helyek mit jelentettek a számotokra? Milyen díjakkal, extrákkal jártak ezek a győzelmek?

R. T.: Mondhatom, hogy őszintén örültünk, és úgy éreztük, hogy végre sínre kerülnek a dolgaink. Attis nyert egy basszusgitárt, elismerések, ismeretségek, koncertek jártak vele…

R. I.: Sikerült ezekkel az eredményekkel felhívni magatokra a hazai zenerajongók figyelmét?

R. T.: Igen, azt hiszem. Underground szinten mindenképpen. Sokan megkerestek bennünket, nyomtuk a koncerteket (bár sosem vittük túlzásba az évi 12-17 koncerttel), a Szigeten is többször játszhattunk, etc.

R. I.: 1996-ban egy hatszámos promóciós felvételt rögzítettetek; ez azt jelenti, hogy kizárólag kiadókeresés céljából készítettétek az anyagot? A rajongók felé nem is terjesztettétek?

R. T.: Igen, főként a kiadókeresés volt a cél, de aki kért, annak küldtünk az anyagból.

R. I.: Mely dalok szerepeltek a kazettán?

R. T.: Trip, Pokerface, Shining Sun, The Bell, Stonehands, 69º.

R. I.: A külföld felé is próbálkoztatok az anyaggal? Jött egyáltalán visszajelzés, reakció rá az ország határain túlról is?

R. T.: Próbálkoztunk, de nem sok sikerrel.

R. I.: Ennek a kazettának köszönhettétek, hogy felkerültetek a Metal Hammer Hungarica magazin Demonstráció III. című válogatásalbumára. Ez a lehetőség sokat segített nektek az Eclipse népszerűsítésében, ismertté tételében?

R. T.: Igen, a Crimson Wind című dalunk válogatásra való felkerülése nagy előrelépést jelentett. Nagyon sokat köszönhetünk Uzseka Norbinak, aki szinte csak szuperlatívuszokban írt rólunk az újságban.

(folytatjuk)

About Dávid László 823 Articles
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Be the first to comment

Leave a Reply

Your email address will not be published.


*