1986-ban a Slayer a Reign in Blood-dal új irányt szabott a thrash metalnak. Sőt, ez így kevés: a teljes extrém metal mezőnynek. Brutalitásában, gyorsaságában, agresszivitásában, intenzitásában senki és semmi nem tudta a lemezzel felvenni a versenyt, ugyanakkor mindenki által követendő példának bizonyult. A ’80-as évek második felében nem volt olyan thrash (extrém) metal csapat, amelyikre ne hatott volna a Reign in Blood.
Ez alól az 1985-ben felbukkant Sacred Reich sem volt kivétel. Phoenix városában (Arizona) jött létre az együttes Jason Rainey és Jeff Martinek gitárosok, Mike Andre basszusgitáros, Ray Nay dobos, illetve Dan Kelly énekes jóvoltából, azonban még mielőtt összekovácsolódtak volna, a megalakulás évében tagcserék zajlottak le. Távozott a ritmusszekció: Mike-ot Phil Rind, Ray-t pedig Greg Hall váltotta. 1986-ban a szülővárosukban található Nestone stúdióban készítették el a négyszámos Draining You of Life című demójukat, amelyen azért Phil énekelt (mindössze 17 esztendős volt ekkoriban!), mert Dan megbetegedett és nem tudta vállalni a feladatot, majd ki is lépett a formációból. A felvételhez kicsivel később még két nótát rögzítettek, és ezt a verziót küldték el a Metal Blade-nek, amelynek eredményeként a zenekar felkerült a Metal Massacre VIII. válogatásra.
A demó akkoriban az egyik legkeresettebb kazetta volt az undergroundban, a bandának egy csapásra sikerült felhívnia magára a figyelmet; szerződtette őket a Metal Blade, és a kiadó történetének első thrash metal alakulataként a Capitol terjesztette a kiadványaikat. (Mellékszál: mivel a Sacred Reich nagyon jó kapcsolatot ápolt földijeivel, a Flotsam and Jetsam tagjaival, Jason Newsted távozását és a Metallicához történt csatlakozását követően Phil Rind pár koncert erejéig kisegítette őket).
Nem sokkal a demó megjelenése után Jeff Martinek bevonult a hadseregbe, csatlakozott hozzájuk Wiley Arnett, a csapat pedig immár vele vetette be magát a Stagg Street, Preferred Sound, Track Record stúdiókba (a keverés az utóbbi helyszínen zajlott) Bill Metoyer producer társaságában, hogy felvegye bemutatkozó anyagát. (A korongot a Coronado High and the Class of ’87-nek ajánlották.) Nem túlzás azt állítani, hogy a fanatikusok részéről felfokozott várakozás előzte meg a lemezt, és a banda nem is okozott csalódást. Kezdem azzal, hogy a többi arizonai együtteshez (pl. Atrophy, Flotsam and Jetsam) hasonlóan a technikás megközelítés, valamint a tiszta, de kellően telt, erős, arányos hangzás jellemezte a Sacred Reich muzsikáját.
Másodgenerációs thrash metal zenekarként hamar az élbolyba küzdötték fel magukat, népszerűségüket, ismertségüket pedig a Surf Nicaragua EP-vel fokozták. Egy ereje teljében lévő, sikerre éhes, komoly célokat dédelgető zenekar anyaga az Ignorence, az energia, az intenzív előadás szinte szétfeszíti a nótákat. Mind Phil Rind parádés bőgőfutamai, mind hadarós, hardcore-os tónusú hangja markáns szerepet játszott a szerzemények kialakításában; az összes zenét és szöveget ő jegyezte, csupán a No Believers-ben, a Violent Solutions-ben és a Rest in Piece-ben segített be Jason Rainey, míg az instrumentális Layed to Rest-et Wiley Arnett „követte el”.
Itt kell megjegyeznem, hogy a gitárosok, valamint Greg Hall dobos is szenzációs teljesítményt nyújtanak, ugyanakkor sosem emlegették őket pozíciójuk legjobbjai között. A gyors, agresszív, lendületes thrash témákat lassabb, középtempóba hajló váltásokkal, kiállásokkal variálják (Death Squad, Victim of Demise). A megklipesített címadó darab egy nagyon súlyos, málházós doom résszel kezdődik, hallatszik, hogy egy kis komplexitásért sem kell a szomszédba menniük, viszont mindezt röviden, tömören, velősen, lényegre törően teszik, hiszen az album csupán fél perccel lépi túl a 32 minutumot. A demóról csak a Draining You of Life-ot nem tették fel a lemezre, ez a tétel a Surf Nicaraguán bukkant fel egy évvel később.
Mi tagadás, alaposan beindult a szekerük, főleg miután Gloria Cavalera vette őket a pártfogásába és a Sacred Reich menedzsere lett. Két egymást követő évben (1989, 1990) is felléphettek a Dynamo fesztiválon, a banda az Atlanti-óceán mindkét partján népszerű volt.
Pályafutásukra az 1990-es The American Way-jel tették fel a koronát, azonban Greg Hall 1991-ben történt kilépése megtörte az addigi lendületet. A helyére érkezett Dave McClain-nel (ex-S. A. Slayer, Narita, Juggernaut) kiadott Independent (1993), illetve Heal (1996) korongok sem lettek rosszak, de értelemszerűen nem érnek fel korai munkáik színvonalához, ráadásul a megváltozott zenei klíma sem kedvezett nekik, aminek következtében 2000-ben feloszlottak.
2006-os újjáalakulásukig, visszatérésükig csak Wiley Arnett (The Human Condition) és Greg Hall (Frankenshred) maradtak zeneileg aktívak, míg Jason Rainey, valamint Phil Rind egyszerű, hétköznapi életre rendezkedtek be. Azóta kizárólag a koncertezésre feküdtek rá, kifejezetten nosztalgiabulikat adnak, új hanghordozóról sajnos nincs szó. Személy szerint nagyon sajnálom, hogy ezt a döntést hozták (nagy kedvenceimről van szó!), de nem tudunk mit tenni, tiszteletben kell tartanunk az elhatározásukat. Az viszont tagadhatatlan, hogy az Ignorance előkelő helyet foglal el a thrash metal történelmében.
Válasz írása