Talán maga a kalózkapitány, Rock’n’Rolf Kasparek sem tudja már követni, az évek során ki mindenki fordult meg Running Wild nevű vitorlása fedélzetén. A gitáros-énekes 1976-ban alakította – akkor még Granite Hearts néven – a hamburgi csapatot, társai kezdetben Uwe Bendig (gitár), Jörg Schwarz (basszus) és Michael Hofmann (dob) voltak.
A későbbi ütős, Hasche akkoriban még az ugyancsak hamburgi Grober Unfug-ban játszott. Zenésztársa, a basszeros Matthias Kaufmann 1977-ben egy rövid ideig kisegítette játékával a Running Wild-ot; Haschét is ő ajánlotta Rock’n’Rolf figyelmébe. A Judas Priest-rajongó csapat végül 1979-ben változtatta a nevét Running Wild-ra. Ez a felállás (Kasparek, Bendig, Kaufmann, Hasche) készítette a csapat 1981-es demóját, a rá következő évben viszont már összeállt a Gates to Purgatory albumról is ismert felállás, amelyben a szólógitáros posztját Gerald „Preacher” Warnecke töltötte be, a négyhúros hangszert pedig Stephan Boriss kezelte.
A helyzet pikantériája, hogy az okkult szövegeiről ismert zenekar szakállas gitárosa már akkor is teológia szakra járt a hamburgi egyetemen. Preacher nem is maradt sokáig a banda kötelékében: az 1985-ös Branded and Exile-on már az új gitáros, Majk Moti játéka hallható.
Stefan és Hasche még részt vett a Running Wild kalózhajójának vízre bocsátásában, az Under Jolly Roger album megjelenését követően azonban távoztak a zenekarból. Majk tovább bírta a kiképzést, ő még a Death or Glory lemezen, illetve a Ready for Boarding koncertalbumon is játszott, és csupán 1990-ben intett búcsút fegyvertársainak. Talán meglepő, de ez a négyes (Rock’n’Rolf, Majk, Stefan, Hasche) csupán két albumon játszott együtt, s ha mégis ez a felállás égett volna bele leginkább a memóriánkba, az valószínűleg annak tudható be, hogy két remek anyag fűződik a nevükhöz, amelyek ráadásul egy korszakhatárt is kijelölnek az együttes történetében.
PREACHER
Gerald Warnecke, alias Preacher az egyetem elvégzése után lelkipásztor lett, jelenleg a Köln-Rodenkircheni evangélikus templomban teljesít szolgálatot. Időnként kollégánkat, Novák Norbit is meghívja azokra a „rockos” istentiszteletekre, amelyeken az egykori Running Wild-tag gitározik és vendégmuzsikusok énekelnek. Tavalyelőtt például a volt Zed Yago énekesnője, Jutta Weinhold volt a szólista.
Preachert az új évezredben a 2004-ben alakult Snake Ride Rodeo gitárosaként láthattuk viszont. A southern/heavy metalt játszó német csapat eddig egyetlen albumot adott ki, amely 2005-ben látott napvilágot 107 címmel. Gerald 2009 és 2014 között a The Gate nevű, szintén heavy metalt játszó csapat alapító-gitárosa volt. Ők ugyancsak egyetlen albumot adtak ki, a 2011-es Earth Cathedral-t. Érdekesség, hogy a The Gate 2012-es koncertjein Hasche is feltűnt a dobok mögött.
Ezt követően a lelkész-gitárosnak volt egy Preacher´s Hammerblow nevű zenekara is. Mint látható, Warnecke továbbra sem fordított hátat a műfajnak. A Wacken fesztiválok rendszeres vendége, ahol nemcsak nézőként élvezi a programot, hanem istentiszteletet is tart az érdeklődőknek.
Preacher a Running Wild örökségéhez sem lett hűtlen: szerepelt egy 2009-es válogatásalbumon (ReUnation – A Tribute to Running Wild), amelyen a román Thunderstorm nevű csapat társaságában nyomta el a Welcome To Hell-t.
Warnecke egy interjúban úgy nyilatkozott, szerinte a keresztény hit és a heavy metal nem zárja ki egymást: „Legalábbis addig nem, amíg utóbbi nem űz gúnyt a vallásból, nem buzdít rasszista vagy erőszakos cselekedetekre.”
HASCHE
Az egykori Running Wild-dobos 1961-ben még Wolfgang Hagemann néven látta meg a napvilágot. Jelenleg Ludwigsburgban lakik, és a csapatból való kiválása óta vezeti az ottani Rockfabrik-ot, ami egy kultikus szórakozóhely. Több nagy zenekar is fellépett ott, mások pedig – a Metallica, a Motörhead, az Iron Maiden vagy Ozzy – koncertjeiket követően tértek be oda szórakozni, leereszteni a gőzt.
STEPHAN
Az 1964-es születésű Stephan Boriss civil szakmája szakács, jelenleg a Rassau Seafood nevű cég munkatársa. A Running Wild mellett nem tudunk más bandájáról. Ám valószínűleg nem felejtette el teljesen a pengetést, mivel Preacher-rel és Hasche-val együtt lenne kedve egy múltidéző fellépéshez, aminek egyedül Rock’n’Rolf a kerékkötője. Turnézni egyébként a basszusgitáros sem szeretne.
MAJK MOTI
A Running Wild-ban Preachert váltó gitáros 1957-ben született. Az eredeti neve Michael Kupper. Egy vele készített interjúban elárulta, a művésznevét akkor választotta, amikor 1985 táján a Running Wild-tagok egyszerűen csak a keresztnevüket használták. Mivel a Mike-ot túl unalmasnak találta, azt Majk-ra módosította és kiegészítette akkori, indiai származású barátnője vezetéknevével, a Moti-val.
A csapatból való távozását követően Kupper több mint másfél évtizeden át szoftverfejlesztőként dolgozott, jelenleg pedig az Armscreen Group nevű digitális ügynökség munkatársa.
D’Orca nevű szimfonikus metál csapatát 2008-ban indította el feleségével, Melanie „Mel” Dorca-Ruiz-zal, Enrico Palazzo-val (Ez valami vicc? A csupasz pisztoly című filben is így hívták a Drebin által megkötözött opeaénekest, akinek a bőrébe bújva a hadnagy bejuthatott a baseballpályára – a szerk.) és Jörg Friedrichsen-nel. Moti másik aktív bandája a 2009 óta létező Wild Knight, amely koncertjein természetesen Majk Moti-korszakos Running Wild-dalokat is játszik, s amely a már említett ReUnation tribute albumon a Tsar című RW-nótával szerepel.
A gitáros ezzel párhuzamosan olyan – nem túl neves – bandákban is megfordult, illetve vendégszerepelt, mint a Metallian, a Burning Point, a Lonewolf, az Orden Ogan vagy a Random; utóbbi csapatnak például a 2010-ben megjelent, Reloaded című albumán pengetett.
Moti a mai napig szenvedélyes gitárjátékos, rendszeresen gyakorol, határait a 2000-es évek elején a jazz és a szving irányába is kitolta, akusztikus gitáron pedig különösen Bach-ot szeret játszani. A zenészházaspár jelenleg az angliai Prestonban él. Majk nagyon szereti a lovakat és a valódi szereplős középkori játékokat.
Leave a Reply