Találkozás Chris Bailey-vel, az Infernal Majesty énekesével
Az 1986-ban alapított, ma már kultikus kanadai zenekar, az Infernal Majesty ismét él és virul, amelynek bizonyítékaként Nagypénteken, azaz 2017. április 14-én jelentette meg legújabb albumát, a No God-ot. Novák Norbert kollégánk ebből az alkalomból beszélgetett Chris Bailey-vel, a zenekar frontemberével.
Rattle Inc.: Szia, Chris! Köszi szépen, hogy hajlandó vagy egy kis underground online magazin kérdéseire válaszolni. Ez is mutatja, hogy nem tagadtátok meg a gyökereiteket.
Chris: Nagyon szívesen! A gyökerek fontosak, hiszen onnan indult minden.
Rattle Inc.: Az old-school thrasherek minden bizonnyal jól ismerik zenekarod legelső, kultikus albumát, az 1987-ben megjelent None Shall Defy-t, de a következő
generációnak is ismernie kellene az ezt követő lemezeitek valamelyikét, hiszen ténylegesen soha nem oszlottatok fel. Hogyan tudnád korszakolni a zenekar történetének most már több mint három évtizedét?
Chris: Egy ideje inspirációt érzek arra, hogy egy könyvben megírjam az Infernal Majesty teljes történetét. Ebben albumtól albumig haladva követnék egymást a sztorik és a betekintések. A None Shall Defy megjelenését követően Rick Nemes és Psycopath (a dobos és a basszusgitáros – a szerk.) elhagyták
a zenekart, mi pedig, akik maradtunk, lépésről lépésre harcoltunk a fennmaradásért. Most pedig, 30 évvel később megjelentettük a No God albumot, és előre tekintünk.
Rattle Inc.: Valószínűleg többször is feltették már neked azt a kérdést a debütáló lemezetekkel kapcsolatban, hogy mely zenekarok inspiráltak a megírása során, hiszen egyértelműen érezhető rajta például olyan bandák hatása, mint a Slayer, a Possessed, a Dark Angel vagy a Death. Tekintettetek akkoriban valamelyik európai zenekarra is úgy, mint példaképre?
Chris: Mint a legtöbb fiatal metálos arc, nyilván én is ki voltam téve olyan klassz zenekarok hatásának, mint a Slayer vagy a Venom, akik felkavarták ennek a színtérnek az állóvizét. Akkoriban találtam rá arra a zenei ösvényre, amelyet kerestem. Az európai bandák közül a Venom kétségkívül nagy hatást gyakorolt ránk, mint ahogy a Bathory és a Celtic Frost is. Helyesen látod, hogy a Death-nek és a Slayer-nek is nagy hatása volt a zenekarra; imádom a Scream Bloody Gore-t és a Haunting The Chapel-t!
Rattle Inc.: Részt vettél az akkoriban divatos
kazettacserélgető mozgalomban? Egyáltalán, hogyan kezdődött nálad a műfaj iránti elköteleződés?
Chris: Nem cserélgettem kazettákat, inkább albumokat gyűjtöttem, és számokat vettem fel késő éjszakánként a különböző zenei rádiócsatornák műsorából. Ez utóbbi segített, hogy új zenéket ismerjek meg, amelyeket aztán meg is vettem. De akkoriban albumborítók alapján is vásároltunk lemezeket, és reméltük, hogy jó zene lesz majd rajtuk.
Rattle Inc.: Bemutatkozó lemezetek borítója – sok más kortárs zenekar anyagához hasonlóan – elég szegényes kivitelűre sikerült. Az alapötlet jó, de a megvalósítás már kevésbé igényes. Hogyan történhetett ez meg? Kevés pénz volt rá, vagy más ok állt a háttérben?
Chris: A művészi kivitelezést egy grafikusra bíztuk. Elmagyaráztuk neki az ötletünket: egy grimaszoló, pokoli zsarnokot akartunk a borítón látni, aki eltépi a tér és az idő leplét, és ezzel felfedi Isten valódi arcát. Az alkotó pontosan azt készítette el, amit vártunk tőle. Visszatekintve, ma már semmit nem változtatnék rajta, akkoriban viszont egy kissé csalódott voltam, mivel azt hittem, hogy nem tűnik elég keménynek. Az ötlet jó volt, csak hát lassan kezd hatni rád a képi világ és atmoszféra, amely a None Shall Defy-t egyedülállóan pokolivá teszi.
Rattle Inc.: Manapság mely zenekarok muzsikája lelkesít? Lelkesít-e egyáltalán, vagy mivel régóta résztvevője vagy a
zenei életnek, azt gondolod, hogy minden a régi idők másolata?
Chris: Ma is sok olyan új csapat és zene létezik, amelyeket kedvelek. Azt gondolom, hogy a zenébe belemerülni az idő eltöltésének egy frankó módja, függetlenül attól, hogy melyik stílus áll közel hozzád. A 30 évvel ezelőtti helyzettel összehasonlítva ma rengeteg lehetőséged van, ráadásul a dalírás színvonala és a zenészek tudása is kiemelkedő. Akkoriban, amikor a None Shall Defy-t megírtuk, nem láttunk tovább a tányér pereménél. De hogy a kérdésedre is válaszoljak, az olyan zenekarok lemezeit, mint a Dimmu Borgir, a Septic Flesh, a Holycide vagy a Thrawsunblat, bármikor lejátszhatod nekem.
Rattle Inc.: Álltak előttetek olyan példaképek, akik szellemileg jelen voltak az új lemez elkészítésénél?
Chris: Nem, ugyanakkor sokat gondolkodtunk azon, hogy mely elemek az igazán fontosak a számunkra. Azt
éreztük, hogy a magasabb minőség jobb út lenne annak a sötét hangulatnak a kifejezésére, amely a dalok felett lebeg.
Rattle Inc.: Az összes lemezeteket a német High Roller Records jelenteti meg az európai piacon. Értesítenek benneteket arról, hogy hogyan fogynak az egyes albumok? Érzékeled, hogy mekkora az érdeklődés irántuk? Kapsz rajongói leveleket?
Chris: Még korai, hogy erről pontos adataink legyenek, de pár hét múlva friss információk lesznek a birtokunkban. Amit tudunk, hogy a rajongók és a szakma visszajelzései is fantasztikusan pozitívak. Ha reálisan nézzük, Európában senki nem tudja, hogy kik vagyunk, ezért a hatósugarunkat minden egyes alkalommal megpróbáljuk egyre kijjebb és kijjebb tolni. Az elmúlt időszakban komolyan energiát fektettem az interjúkérdések megválaszolásába, hogy felkeltsem és fenntartsam az érdeklődést az új albumunk iránt. Emellett elkészítettem a No God című dal videóját; a lemez egy másik nótájához, a Signs of Evil-hez pedig nemrég készült el az a szöveges videó, amelyet a YouTube-csatornánkon és a Facebook-on jelentettünk meg. A rajongóinkkal is itt történik a legtöbb eszmecsere. De tényleg minden fórumon szeretik az új lemezt.
Rattle Inc.: Igaz a hír, hogy a múlt század 90-es éveinek elején egy bizonyos Killan György a magyar Undertaking zenekarból részt vett nálatok egy gitáros-meghallgatáson? Ha igen, volt
ezt megelőzően kapcsolat közte és a magyar származású Rick Nemes között?
Chris: Már nem emlékszem rá, de az igaz, hogy Rick Nemes
magyar származású.
Rattle Inc.: Miért hagytad ott akkoriban (1990-1993 között) a zenekart? Személyes vagy zenei okokból?
Chris: Mindkettő. Néha minden együtt van, ami szükséges, csak az időzítés nem megfelelő. Mindenkinek ugyanazon az oldalon kellene állnia, ahol te, egy közös céllal és tettrekészséggel. Mindig azt mondtam, hogy egy zenekar olyan törékeny, mint a tojáshéj: ha rosszul nyúlsz hozzá, eltörik. Olyanok voltunk, mint egy szellemhajó a tengeren, amely cél nélkül sodródik. Megpróbáltuk a fejünk fölött tartani a tetőt, de a problémák megtorpanáshoz vezettek, és szinte a levegőben lehetett érezni a vereséget. A dobosaink
elvesztése és azok a hihetetlen nehézségek, amelyekkel a múltban küzdöttünk, csak megerősítették a döntésemet. Visszatekintve helyes volt kielemezni a szituációt, és egy új
haditervet kidolgozni. Szükségünk volt egy bizonyos időre, hogy visszatérhessünk a gyökereinkhez és reflektálhassunk az adott helyzetre.
Rattle Inc.: Hogyan zajlott az új lemez elkészítésének folyamata? Kik voltak a zenésztársaid? Hogyan születtek a dalok?
Chris: A No God-ot Steve, Kenny és én írtuk, vettük fel és adtuk ki. Az anyag a vancouveri stúdiónkban készült. A keveréssel is megpróbálkoztunk, de olyan kérdések merültek fel közben, amelyektől nem éreztük jól magunkat. Éppen amikor újra akartuk keverni az anyagot, ismerkedtünk meg a tehetséges Chris „Hollywood” Holmes-szal és csapatával, akik pont ott folytatták a munkálatokat, ahol mi abbahagytuk, és ők emelték arra a szintre a felvételek minőségét, amit mi célul tűztünk magunk elé. Sőt még felül is múlták az elvárásainkat. Majdnem egy teljes évvel késleltetett volna bennünket, ha ismét magunknak kellett volna a keverőpulthoz ülnünk, így azt mondhatom, megfizethetetlen az a tudás, amelyhez hozzájutottunk általuk.
Rattle Inc.: Változott az évek során a munkafolyamat, vagy van a zenekaron belül egy jól kialakult munkamegosztás?
Chris: Korábban azt mondtam volna, hogy minden változatlanul zajlott, de ha belegondolok, minden albumnál változott valami. Ahogy egyre jobban közeledtünk a befejezéshez, az anyag – mindenekelőtt annak groove-jai és atmoszférája – egyre több figyelmet igényelt a részünkről. A gyökereinkből is bele akartunk építeni bizonyos elemeket, ami az utóbbi két albumnál nem volt ennyire nyilvánvaló. Fontosnak tartottuk, hogy az egyes részek egymásba fonódjanak, és már a dalírás fázisa is nagyon kritikus szellemben zajlott.
Rattle Inc.: A személyiségetekkel is teljes meggyőződéssel a szövegeitek mögött álltok, vagy ez csak egy imázs, amelyhez hűnek kell maradni?
Chris: Az előbbi, és ez máshogy nem is működhetne. Nagyon fontosnak tartom az integritást, a kimondott szavak súlyát. A szövegek ugyanolyan lényegesek számunkra, mint maga a zene. Ugyanakkor mi lennénk a legutolsók, akik bárkinek is prédikálni akarnának. Természetesen, mint mindenki másnak, nekünk is megvan a saját véleményünk, és ez az új lemez dalszövegeiben is visszatükröződik. Az imázsunkon túl a tükörképei vagyunk mindannak, amik a színpadon és azon kívül vagyunk.
Rattle Inc.: A megjelenés időpontja tudatosan lett Nagypéntekre időzítve? Ha igen, mi ennek az üzenete?
Chris: A megjelenés dátumáról a kiadónk, a High Roller Records döntött. Ez is egy ok, amiért hálásak vagyunk, hogy velük dolgozhatunk. Ugyanúgy gondolkodnak, mint mi, így aztán örültünk a hírnek, hogy Nagypénteken fog megjelenni az album, mivel így No God jelentéstartalma is ehhez az egyházi ünnephez fog kapcsolódni.
Rattle Inc.: Terveztek a közeljövőben koncerteket Európában?
Chris: Még nincsenek lekötött időpontjaink, de ez az elsődleges prioritásunk. Sok helyet kell még felfedeznünk, szerencsére naponta kapunk felkéréseket a világ minden tájáról, hogy lépjünk fel náluk. Felmérjük a
lehetőségeinket, és megpróbáljuk összefűzni a szálakat. Előre azért annyit elárulhatok, hogy látványos újdonságokkal rukkolunk majd elő ezen a fronton, úgyhogy figyeljetek!
Rattle Inc.: Chris, köszönöm a beszélgetést!
Chris: Én köszönöm a lehetőséget, és a legjobbakat kívánom neked, barátom! Vigyázzatok egymásra! Üdvözlet!
Leave a Reply