Michael Jackson (Satan, Pariah)

Valószínűleg sokak számára Brian Ross a Satan „igazi” énekese, hiszen Steve Ramsey-ék vele dolgoztak a legtöbbet (az első nagylemezen, az 1983-as Court in the Act-en is az ő éneke hallható, és a 2011-es újraindulás óta is ő áll a mikrofon mögött). Ám nagyjából 1987 táján volt a csapatnak egy olyan, meglehetősen izgalmas időszaka, amikor a nevüket – „üzleti megfontolásból” – Pariah-ra változtatták. A Satan-nak ugyanis az 1987-es, Running Wild-dal közös európai turnéja során kellett rádöbbennie, milyen rossz benyomást tesz egyesekre az együttes neve. Keresztény csoportok gyűltek össze a rendezvények helyszíne előtt, és látványosan Satan-turnépólókat égettek.

A névváltoztatást megelőzően kiadott Dirt demón (1986), Into the Future EP-n (1986) és Suspended Sentence albumon (1987), illetve a Pariah első két nagylemezén (az 1988-as The Kindred-en és az egy évvel későbbi Blaze of Obscurity-n) is egy bizonyos Michael Jackson énekelt, aki nem tévesztendő össze Jackóval, a pop néhai királyával.

A brit vokalista 1964-ben született Lancasterben. Queen-rajongó tinédzserként arról álmodozott, hogy egy napon egy Freddie Mercury-hoz hasonló sztár válik belőle, ám a sors kezdetben másfelé terelgette. Öt évig dolgozott tengerészként teherszállító óceánjárókon, bejárta a világot, két hajóút között pedig a Rough Edge nevű zenekarban énekelt. Aztán a ’80-as évek közepén úgy döntött, válaszol egy újsághirdetésre, amelyben egy heavy metal csapat frontembert keresett, megtanulta a kívánt dalokat, és elutazott a londoni meghallgatásra. Ha tudjuk, hogy a bandát Satan-nak hívták, Michael-nek pedig a későbbi Into the Future EP nótáit kellett bevágnia, akkor a találkozó végkimenetelét sem nehéz kitalálnunk.

Jackson így lett 1985-ben az előző évtized végén alakult Newcastle-i csapat frontembere, amely talán éppen vele vált a Brit Heavy Metal Új Hullámának (N.W.O.B.H.M.) jeles képviselőjévé.

Pariah

A Pariah Blaze of Obscurity című albumát a sajtó pozitív szavakkal méltatta, Jackson is ezt a lemezt érezte a csapat addigi legprofibb munkájának, ennek ellenére az énekes 1989 végén otthagyta társait, amivel a banda számos rajongóját sikerült meglepnie. „A Blaze of Obscurity-vel tényleg egy nagyszerű munkát tettünk le az asztalra – nyilatkozta késő a vokalista. – Még egy amerikai kiadás is felmerült vele kapcsolatban, amitől a csapat tagjai rendkívüli módon izgatottak lettek. Aztán, ahogy telt az idő, ez a lehetőség is kútba esett, így azt éreztem, haza kell térnem az otthonomba, és ki kell tisztítanom a fejem, hogy jó döntést hozhassak arról, hogyan tovább. Végül úgy határoztam, hogy nem térek vissza a bandába. Ha a kiadó nem volt elég erős ahhoz, hogy egy kiváló albummal betörjön a piacra, akkor mire számíthattunk volna egy következő lemez kapcsán? Óriási anyagokat készítettünk, amelyek mind a mai napig csukott ajtókon kopogtatnak. Ez volt a távozásom igazi oka.”

Michael ezzel együtt mindig is szeretett csapatban dolgozni. A Satan-os, Pariah-os éveket követően először olyan helyi, általában feldolgozásokat játszó bandákhoz csatlakozott, mint a The All Stars vagy a The Minstrels of Power, majd belevetette magát a kabaré és a szórakoztatóipar világába, ahol az elmúlt több mint két évtizedben egy Blues Brothers tribute-zenekar énekeseként, DJ-ként, karaoke-házigazdaként, valamint szólóban állt a közönség elé. Az így szerzett tapasztalatait rendezvények szervezésében kamatoztatja, amit saját cégén, a Wibble Promotions-ön keresztül valósít meg.

A magánéletéről annyit lehet tudni, hogy 1990 óta él együtt párjával, Sharon-nal, akit 1994-ben vett feleségül, és akivel két gyermeket nevelnek.

Jackson a kétezres években
A cikk szerzője: Alby 45 további cikk
Az egykori Metal Attack/Rattle Inc. fanzine-ek képregényfigurája. Néhány évvel ezelőtt magánnyomozó-irodát nyitott, amely reflektorfényből eltűnt rockzenészek felkutatására szakosodott. :-)

1 Trackback / Pingback

  1. Satan: Court in the Act (1983) – Rattle Inc.

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*