Időnként figyelmeztetem magam: a Rattle Inc. oldallal senki elvárásainak nem kell megfelelnünk. Nem szükséges olyan tempót magunkra erőltetnünk, amelyet nem tudunk hosszú távon tartani, amelytől idővel megkeseredik a szánk íze. Hiszen számunkra ez egy hobbi: a szabadidőnkben, ingyen végzett tevékenység. Nem munkahely, hanem játszótér, ahol hál’ istennek nem „kell”, hanem „lehet”. Arról, annyit, úgy és olyan gyakorisággal írunk, ahogy az nekünk jólesik.
Nem vagyunk gépek, sem alkalmazottak, nem függünk senkitől és ez felszabadító érzés. Gondolok egyet, és írok egy e-mailt kedvenc zenészeim valamelyikének Amerikába és ő válaszol. Kell ennél több? Nem.
Az információhiány korában, konkrétan a ’80-as években mindent tudni akartam szeretett műfajomról, kedvenc zenekaraimról. Ma információ-túltengés van, nekem pedig az akkorihoz képest sokkal kevesebb a szabadidőm; nem lehet és én már nem is akarok mindent tudni.
A Rattle Inc. csapata hadd ne legyen minden információt és minden zenét ismerő okostojások gyülekezete: nem professzorok vagyunk, hanem némi írás- és közléskényszerrel megáldott/megátkozott, egyszerű rajongók. Tévedhetünk és tévedünk is. Van, ami egyszerűen nem érdekel bennünket, ezért nem fordítunk rá időt, energiát és nem is írunk róla. Nem hírportál vagyunk, amit egy egész stáb tart mozgásban, sokkal inkább egy blog, amit egyetlen ember szerkeszt, és rajta kívül még két másik ír rendszeresen.
Az amatőrség lényege, hogy olyan tevékenységet végzünk, amely számunkra is örömet okoz. Ilyen szempontból a magam részéről továbbra is szeretnék amatőr maradni.
Leave a Reply