Érdekesnek találom, hogy a thrash metal nem tudott gyökeret verni Svédországban, legalábbis azon a szinten, mint például a klasszikus heavy, a black és a death metal. Pedig ebben a műfajban is vannak/voltak kiváló bandák a háromkoronás országban, függetlenül attól, hogy aktív vagy inaktív társaságokról beszélünk: Mezzrow, Agony, Merciless, Antichrist, Nifelheim, Maze of Torment, Suicidal Winds, Guillotine, Entrench – a teljesség igénye nélkül.
A 2005-ben Stockholmban alakult, majd később Västerås-ba települt együttes eddig elkerülte a figyelmemet, soha életemben nem találkoztam velük, nem hallottam róluk. Biográfiájukat olvasva meglepetésként ért, hogy immár 12 éve léteznek, tehát tapasztalt alakulattal állunk szemben. Jelen tagságukból Linnea Landstedt énekesnő (ex-Goatsodomizer, manapság Ice Age is; a megalakulástól számított egy évig gitározott, utána vette át a mikrofont) van itt a kezdetektől, akihez 2014-ben Nino Vukovic gitáros (Immaculate), 2016-ban pedig egy másik hölgy, Majsan Lindberg basszusgitáros és Pontus Pettersson-Gull dobos (ex-Nahvas, jelenleg az Inisansban is érdekelt) csatlakoztak. (Elég gyakoriak voltak a tagcserék a Tyranex soraiban, különösen a dobos posztján).
Három demót, illetve két albumot követően jelentették meg harmadik lemezüket, március legutolsó napján. Valamivel több, mint félórás alkotásukon változatos thrash/speed dalok sorjáznak, a lendületre, az agresszióra fektetve a hangsúlyt. Elkerülik azt a hibát, hogy lerágott csontokból, unalomig ismert és eljátszott riffekből építsék fel nótáikat, óvatosan ügyeltek arra, hogy lehetőleg tíz perc után se fulladjon monotóniába az anyag.
Elsöprő erővel, gyönyörű doom-os résszel kombinálva kezdődik az album a címadó szerzeménnyel. A honfitárs, ma már nem létező Bewitched-re emlékeztet a Berget (benne egy az egyben a Metallica Hit the Lights klasszikusának riffjeivel). Zakatolós témákat vezetnek elő az In Order to Live-ben, a Fight Them Backben pedig Iron Maidenre hajazó dallamok, harmóniák hallhatók. Linnea hangja engem egy megvadult Doro-ra emlékeztet, hisztérikus előadásmódja tökéletesen passzol a muzsikához. A megszólalással sincs semmi gond, tömény, vastag, súlyos hangzást biztosítottak a korongnak.
Mindent egybevetve engem meggyőztek a svédek, a műfaj rajongói minimum egy próbát tegyenek a művel. Nem több, nem kevesebb céljuk volt, mint egy underground mű létrehozása, azt pedig tökéletesen valósították meg.
Leave a Reply