A Scorpions, az Accept, majd kicsivel később a Helloween, a Running Wild, a Destruction, a Kreator és a Sodom amerikai áttörése azt mutatta, hogy a német metal csapatok helyzete egyáltalán nem reménytelen a piacon. Nemcsak az Atlanti-óceán túloldalán, hanem Európában is meghatározó tényezőnek, követendő példának számítottak.
Ugyanúgy, ahogy Angliában, Németországban is valóságos metal forradalom ment végbe a ’70-es évek végén, ’80-as évek legelején. Zenekarok tömegei bukkantak fel, alakultak meg ezekben az időkben (Stormwitch, Grave Digger, Holy Moses, Living Death, Steeler stb.), de az Egyesült Királysághoz hasonlóan, a bandák többsége az ország határain kívül nem tudott kitörni, maximum európai kult státuszig vitte.
Ilyen volt az 1977-ben, Edenkobenben létrejött Trance is, akik a ’80-as években három lemezt adtak ki, amelyek közül az 1983-as Power Infusion számít a legklasszikusabb, legismertebb munkájuknak, sőt az ezen a korongon található Shock Power című nóta egy ’83-ban született német fanzine inspirálója, névadója is volt. Jogi okok miatt az együttes 1989-ben Trancemission-re változtatta a nevét (5 album fűződik így hozzájuk), majd miután a következő évben újra Trance-ként folytatták működésüket, 1998-ban feloszlottak.
A régi felállásból mára az alapító tag Markus Berger gitáros, illetve az 1981-ben csatlakozott Thomas Klein basszusgitáros van jelen, Joe Strubel énekes 2012-ben, Andreas „Neudi” Neuderth és Jens Gellner dobosok, valamint Eddie St. James gitáros 2016-ban érkeztek. (A dobtémákat a két srác között osztották el.) Idén, egészen pontosan március 31-én új hanghordozót jelentetett meg a Trance. Mivel előző anyagaikat nem ismerem, nem hallottam, életművükkel abszolút nem vagyok tisztában, és így viszonyítási alapom sincs, szűz fülekkel ültem le készülékem elé, új korongjuk meghallgatásához, elemzéséhez. A hallottak alapján egy kiváló dalokat felvonultató, 2017-es, modern hangzásba csomagolt, dallamos hard rock/heavy metal lemez rajzolódott ki előttem. A Primal Fear és a Sinner keményebb oldalát felvillantó, a korongot nyitó Thunderbird Rising, a kiváló dallamokkal, refrénnel felvértezett I Want To Live, a Stormwitch Stronger Than Heaven korszakába kalauzoló Star Invaders, a lendületes Live And Heavy, vagy az orgonával megspékelt, zakatolós címadó szerzemény az idei év egyik legjobb alkotását eredményezik. Az 1982-es bemutatkozó albumukról ismert Loser egy friss, mai verzióját is feltették a korongra, a 11 és fél perces, komótos Trust and Glory pedig az anyag legepikusabb felvétele. A kiváló megszólalásnak köszönhetően remekül hallatszanak a bőgőtémák, súlyosan dörrennek meg a riffek, a gitárok, teljes mértékben a jelent idéző alkotással állunk szemben.
Semmiképpen nem keltik megfáradt csapat benyomását, ugyanakkor egyértelmű, hogy a mai színtér nem róluk szól. Az old school, dallamos heavy metal rajongóinak kizárólag ajánlani tudom a The Loser Strikes Back-et.
Leave a Reply