Testament: The Legacy (1987)

1983-as megalakulása révén az oaklandi Legacy is a Bay Area-i thrash metal színtér első generációs csapatai közé tartozik. Egy időben jöttek létre a Possessed-del, a Hexx-szel (eredetileg Paradox volt a nevük) illetve az Ulysses Siren-nel, tehát a stílus előfutárait tisztelhetjük bennük.

A zenekart Eric Peterson gitáros és unokatestvére, az énekes/gitáros Derrick Ramirez hívta életre. Hamarosan csatlakozott hozzájuk a ritmusszekció, Greg Christian basszusgitáros, illetve Louie Clemente dobos személyében, majd később Ramirez a gitárosi teendőket Alex Skolnick-nak passzolta, aki ekkoriban töltötte be a 15. életévét és Joe Satriani tanítványa volt. Végül Ramirez a távozás mellett döntött, így az ex-Metal Warrior énekes Steve „Zetro” Souza került a csapatba, és tagcsere történt a dobfelszerelés mögött is, miután Louie Clemente egy rövid időre kiszállt, a helyére pedig Mike Ronchette került, tehát az 1985-ös demón az ő játéka hallható.

A négy dalt (Burnt Offerings, Reign of Terror, Alone in the Dark, Raging Waters) tartalmazó kazettához rögzítették a The Haunting egyik változatát, amely végül nem került fel a demóra, viszont a Reign of Terror helyet kapott az 1985-ös Eastern Front kompiláción. A demó megjelenését követően is folytatódtak a tagcserék: Steve Souza a kirúgott Paul Bailoff helyét vette át az Exodusban, az ő javaslatára pedig az ex-Guilt, Rampage énekest, Chuck Billyt vették be a csapatba, majd Mike Ronchette-et váltva Louie Clemente is visszatért a zenekarba. Az így kialakult ötös felállás egyetlenegy koncertet adott Legacy név alatt, mégpedig 1986 júliusában. Még ugyanebben az esztendőben vonultak az ithacai (New York) Pyramid stúdióba, hogy nekiálljanak bemutatkozó lemezük felvételeinek, amelyet Legacy-ként kezdtek el, miután azonban már létezett egy hasonló néven nyilvántartott jazzegyüttes, jóbarátjuk, a S.O.D./M.O.D. énekes Billy Milano ötlete nyomán felvették a Testament nevet.

Hogy a régi zenekarnév se menjen veszendőbe, a debütáló album címeként használták fel azt. A korong tételeit – a C.O.T.L.O.D., a Do or Die és az Apocalyptic City kivételével – Zetro írta; ugyanakkor a felvételek folyamán rögzített Reign of Terrort végül nem használták fel az anyaghoz, ez később a Trial By Fire maxin és a Return to the Apocalyptic City EP-n jelent meg. Hozzátartozik az előzményekhez, hogy a Testament a legelső thrash metal bandák között szerződött egy multi kiadóhoz, az Atlantichoz, Greg Christiant pedig a Metallica hívta meghallgatásra (vagy kérték, hogy csatlakozzon hozzájuk?) Cliff Burton halála után. Mindenesetre ott volt a pozícióra jelöltek között.

1987 pazar esztendő volt úgy a thrasherek, mint az öböl környéki zenekarok számára, hiszen három Bay Area-i banda – a Testament (április 21.), a Death Angel (április 23.), illetve a Heathen (május 1.) jelentette meg bemutatkozó lemezét, és az volt a legszebb az egészben, hogy egyikőjük sem hasonlított a másikra. Mindössze két közös tulajdonságuk volt: a fölényes, bámulatos technikai tudás, valamint a gyorsaság és a dallamok zseniális ötvözése.

Ahogy a fentiekből is kiderülhetett, a demó szerzeményein kívül öt új darab került fel a Testament debütáló anyagára és véleményem szerint ’87 legjobb, legerősebb bemutatkozását tették le a heavy metal asztalára. A demós számok eleve jobban, velősebben dörrennek meg Billy előadásában, egyfajta fazonigazításon mentek keresztül. Az üvöltésektől a fülbe ragadó melódiákig terjed nála a skála, hangja védjegy a szakmában, erős, karakteres orgánuma messze kiemeli őt a mezőnyből. A megklipesített Over the Wall, a galoppozós témákat is felvonultató Burnt Offerings (akusztikus kezdéssel nyit), illetve a Raging Waters, a The Haunting vagy a First Strike Is Deadly ellenállhatatlanul költöznek a hallójáratokba, nincs menekvés előlük. A korong leggyorsabb dala a C.O.T.L.O.D. (Curse of the Legions of Death), de intenzitásában a Do or Die sem marad el mellette. Pszichedelikus dallamokkal operál az Alone in the Dark, talán ez az album legvisszafogottabb száma.

Zseniálisak és parádésak a klasszikus heavy metalból bőven merítő riffek és szólók, vehemensen alapoz – a szerintem abszolút alulértékelt – ritmusszekció, a váltásokban bővelkedő anyagon egyszerűen nem lehet (amúgy nincs is) fogást találni. Talán nem véletlen, hogy egy évvel később meghívták őket a hollandiai Eindhovenben megrendezett Dynamo fesztiválra.

Nem tagadom, elfogultsággal viseltetek a Testament iránt, a Souls of Black-kel bezárólag hibátlan életművet tudnak felmutatni. A ’90-es években készült anyagaik sem rosszak, de igazából a The Gatheringtől kezdve lendültek újra formába. Chuck Billy sikeres harcot vívott a rákkal szemben, a zenekar él és virul, panaszra semmi okunk velük kapcsolatban. Csak legyenek még velünk nagyon sokáig, és készítsenek kiváló lemezeket!

A cikk szerzője: Dávid László715 további cikk
Első cikke 1994-ben jelent meg a Metal Hammerben. Hazánk első webzine-je, a Ragyogás egyik alapítója. Később a Stygian Shadows fanzine munkatársa, hazai és külföldi fanzine-ek/webzine- ek cikkeinek szerzője.

Legyél az első aki hozzászól

Szólj hozzá!

Az e-mail címed nem kerül nyilvánosságra.


*